NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Kaspar Hauser, korunk "nátháni lelke" Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 03.

ImageKaspar Hauser, Európa gyermeke

Korunk „nátháni lelke”

Megjegyzések Peter Tradowsky Kaspar Hauser-könyvének magyar kiadásához

 

2013 őszétől magyarul is olvasható a szellemtudományos-antropozófiai Kaspar Hauser-irodalom - Karl Heyer úttörő munkája[1] utáni - legjelentősebb műve: Peter Tradowsky első Kaspar Hauser-könyve.[2] Ez önmagában is jelentős esemény lehetne, melyet ünnepelnünk kellene. Csakhogy a könyv talán legfontosabb pontján, a „Kaspar Hauser lényéről” szóló zárófejezet elején, ahol a szerző összefoglalja Rudolf Steiner kutatásait Kaspar Hauser lényéről és küldetéséről, a magyar kiadó egy olyan - az eredeti német kiadásban nem szereplő - szerkesztői lábjegyzetet illesztett be, amely nem csupán Tradowsky egész könyvének gondolatmenetét és Rudolf Steiner szellemi kutatásait kérdőjelezi meg, hanem Kaspar Hauser lényének valódi természetét és küldetését is kétségbe vonja.[3]

Peter Tradowsky a következőképpen kezdi összegezni könyvét és Rudolf Steiner kijelentéseit Kaspar Hauser lényéről: „A zárófejezetben egyetlen képben foglaljuk össze az eddigi vizsgálódások minden lényeges mozzanatát. E képből nyilvánvalóvá válik (…), hogy Kaspar Hauserben egy megvilágosodott [magasrendű] szellem inkarnálódott a Földön. Útmutatásul ismét Rudolf Steiner elszórt utalásai és kijelentései szolgálnak, amelyek együttesen meglepően tiszta és egységes képet adnak Kaspar Hauser lényéről, s egyúttal egy lépéssel közelebb visznek annak a kérdésnek a megválaszolásához, amelyet Rudolf Steiner 1925. március 3-án tett föl Polzer-Hoditz grófnak. Rudolf Steiner azokról a feladatokról beszélt, amelyek megoldásának rendkívüli jelentősége van a jövő szempontjából. Utolsóként azt a kérdést tette fel, hogy »honnan jött Kaspar Hauser?«. Rudolf Steiner a rejtély megfejtéséhez azzal a további adalékkal szolgált, »hogy vizsgálódásunk ne a halál, hanem a születés irányába forduljon«. A feljegyzésben ezután következik Rudolf Steiner legfontosabb közlése Kaspar Hauser lényéről: »Az az individualitás, aki a Kaspar Hauser-burok mögött rejtőzik (aki Kaspar Hauser leplépbe burkolózik), egy olyan lény, aki kezdettől fogva inspirálóan hatott a rózsakeresztes áramlatban, s azután 1812. szeptember 29-én testesült meg Károly badeni nagyherceg és hitvese, Stéphanie de Beauharnais fiaként. Ennek az individualitásnak fontos küldetést kellett betöltenie az ezoterikus kereszténység körében.«

Mindenekelőtt le kell szögeznünk tehát, hogy Rudolf Steiner szerint Kaspar Hauser volt a badeni trónörökös, aki tervszerűen, egy meghatározott időpontban testesült meg ebben a családban. (…) A »Honnan jött Kaspar Hauser?« kérdés tehát nyilvánvalóan nem a születés szerinti származására, hanem Kaspar Hauser szellemi eredetére vonatkozik. (…) Rudolf Steiner - időrendi sorrendben - elsőként arra utal, hogy Kaspar Hauser esetében egy »Atlantiszról elszakadt, elkülönített lélekről« van szó (versprengter Atlantier). E kijelentés értelme csakis az lehet, hogy Kaspar Hauser Atlantisz óta nem testesült meg újra emberként” - írja Peter Tradowsky Rudolf Steiner szavait értelmezve.[4] És a magyar kiadás szerkesztője a szövegnek erre a pontjára szúrta be lábjegyzetként a következő megjegyzést: „Más kutatók szerint Kaspar Hauser lénye többször is inkarnálódott az atlantiszi kor óta, és nem véletlen, hogy Rudolf Steiner úgy fejezte ki magát, hogy »nem sikerült« korábbi és későbbi megtestesülést találnia, ahelyett, hogy kijelentette volna, hogy Kaspar Hausernek nem volt és nem lesz más inkarnációja.”[5] - E szerkesztői megjegyzéssel kapcsolatban több probléma is felmerül.

1. Először is, hogy kik azok a „más kutatók”, akik szerint Kaspar Hauser többször is inkarnálódott az atlantiszi időszak óta - ezt ugyanis nem nevezi meg a lábjegyzet írója (a magyar kiadás szerkesztője). E névtelenség eleve megkérdőjelezi a hivatkozás - és az állítólagos más kutatások - hitelességét. A valódi szellemi kutatás ugyanis mindig egy beazonosítható és néven is nevezett szellemi kutató munkájához kapcsolódik: a szellemi kutató neve és individualitása elválaszthatatlan a kutatási eredményétől[6] - ezért is kell mindig megnevezni őt, ahogyan azt például a sokat támadott és állandó „idézgetéssel” vádolt Szergej O. Prokofjev teszi Rudolf Steiner szellemi kutatásaira hivatkozva. A korszerű szellemtudomány értelmében a közlés tartalmától függetlenül is hiteltelen, s így kétkedve kell fogadnunk minden olyan szelleminek mondott kutatást, amely anonimitásba burkolózó „kutatóktól” és bizonyos „névtelen szellemektől” származik. - És ebben az esetben még csak nem is igazi névtelenségről, hanem valaki(k) nevének az elhallgatásáról van szó. A magyar kiadáshoz írott szerkesztői előszó záró mondatai és a könyv legutolsó lapjain található hirdetések láttán azonban nem nehéz rájönnünk, hogy valójában kik is ezek a „más kutatók”.[7]

2. A magyar kiadás e lábjegyzete ráadásul azt sugallja, hogy ezek a „más kutatók” magasabb szinten képesek kutatni a reinkarnációs és karmikus összefüggéseket, mint Rudolf Steiner maga, akinek tulajdonképpen ez volt a sorsfeladata, akinek - Thomas Meyer könyvének címével élve - a szellemtudományos karma-kutatás volt a „legsajátabb küldetése”.[8] Mintha Rudolf Steiner éppen ezen a ponton vallott volna kudarcot, „más kutatóknak” viszont vele ellentétben sikerült volna megtalálnia Kaspar Hauser korábbi inkarnációit - a Tradowsky-könyv magyar kiadása legalábbis ezt sugallja.

3. Rudolf Steiner sohasem mondott olyat, hogy „nem sikerült” megtalálnia Kaspar Hauser korábbi és későbbi inkarnációit: nem véletlen, hogy a ’sikerült’ (gelungen) szó nem szerepel Steiner kijelentésében. Rudolf Steiner ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy Kaspar Hausernek „nem találta, nem találhatta sem korábbi, sem későbbi inkarnációját” („Er habe aber weder eine vorhergehende, noch eine nachfolgende Inkarnation finden können”).[9] És bár az eredeti német szövegben valóban szerepel a ’können’ (’tud, képes, -hat, -het’) segédige, ám a szövegkörnyezet, konkrétan a kijelentés következő mondata („Es handle sich hier um ein höheres Wesen, das eine besondere Mission auf Erden hatte”) teljesen egyértelművé teszi, hogy itt nem arról van szó, hogy Rudolf Steiner nem tudta vagy nem volt képes megtalálni Kaspar Hauser inkarnációit (azt meg pláne nem, hogy nem sikerült azokat megtalálnia), hanem arról, hogy mivel „Kaspar Hauser esetében egy magasabb rendű lényről van szó, akinek sajátos küldetést kellett teljesítenie a Földön”, az emberiség vezetői ezért Atlantisz óta tudatosan „visszatartották” őt a földi megtestesüléstől, hogy aztán a történelem egy kitüntetett pillanatában megjelenhessen a Földön, s „döntő módon befolyásolja az események menetét”. Rudolf Steiner ezért nem talált - ezért nem találhatott - sem korábbi, sem későbbi inkarnációt. (Úgy is mondhatjuk, hogy ezért nem lelte nyomát sem korábbi, sem későbbi megtestesülésnek.)[10]

Peter Tradowsky fejtegetése is ennek megfelelően folytatódik: Rudolf Steiner „kijelentésének ezt az értelmezését támasztja alá Keyserlingk grófnő beszámolója is arról a beszélgetésről, amelyet 1924 júniusában folytatott Rudolf Steinerrel.”[11] E beszámoló így szól: Rudolf Steiner „egy másik kijelentése, amely később erősen foglalkoztatott, a következő volt: Winkler úr megkérdezte Rudolf Steinertől, nem mondana-e neki valamit Kaspar Hauser előző inkarnációjáról. Másnap Rudolf Steiner a következő válasszal állt elő: szellemi kutatásokat végzett azon a helyen, ahol Kaspar Hauser belépett a fizikai létbe, és ott is, ahol meggyilkolták őt. De nem talált sem korábbi, sem későbbi inkarnációt. (Nem lelte nyomát sem korábbi, sem későbbi megtestesülésnek.) Kaspar Hauser esetében egy magasabb rendű lényről van szó, akinek sajátos küldetést kellett teljesítenie a Földön.”[12] - „Rudolf Steiner 1924 szeptemberében minden bizonnyal ezért nevezte „angyalnak” Kaspar Hausert.”[13]

„Ha utánajárunk a Kaspar Hauser Atlantisz óta elmaradt inkarnációjával kapcsolatos rejtélynek, akkor ismét Rudolf Steinernek az angyali lényre tett utalása visz előbbre. Az angyal olyan szellemi lény, akinek legalsó lénytagja az étertest, legfelső pedig a Szent Szellem, s ezáltal az angyal állandóan tudatos kapcsolatban áll a magasabb szellemi világokkal (ő Isten „hírnöke”). Ez a fajta lényfelépítés előfordulhat a beavatottaknál is, mint például Buddha esetében. Az ilyen magas fokú beavatottak már nincsenek alávetve az inkarnáció kényszerének, de azáltal, hogy tudatosan a megtestesülés mellett döntenek, segítő szándékkal osztoznak embertársaik sorsában. (…) Az emberiség szellemi vezetése tehát kiválasztott egy magasan fejlett individualitást arra, hogy egy ideig visszatartsa magát a megtestesüléstől, s éteri formában a Föld közvetlen környezetében maradjon. (…) Kaspar Hauser lényének különleges, szinte egyedülálló vonása tehát abban áll, hogy annak érdekében, hogy segíteni tudjon az emberiségen, Atlantisz óta visszatartotta magát az inkarnálódástól, hogy egyfajta szellemi áldozatként lemondott a megtestesülésről. Ez az áldozat jelentette ennek a magasan fejlett individualitásnak az egyedülálló feladatát…”[14]

S éppen e sajátos feladat és áldozat - vagyis hogy egy későbbi magasztos küldetés betöltése végett ezt az individualitást a földfejlődés egy bizonyos időszakától visszatartották a földi megtestesüléstől -, ez teszi Kaspar Hauser lényét a nátháni lélekhez hasonlóvá. A nátháni lélek esetében „egy olyan individualitással van dolgunk, aki az idők fordulóján voltaképpen először érkezett a Földre. Ádám női testvérlelkeként ezt a lényt a bűnbeesés után megóvták annak következményeitől, s az ember mennyei képmásának hordozójaként őrizték meg a szellemi világokban.”[15] Ezt a nátháni Jézus-lényt tehát „az emberiség vezetése Lemúria óta (a bűnbeesést megelőző időktől kezdve) tervszerűen és tudatosan visszatartotta a megtestesüléstől.”[16] Ez az individualitás, a nátháni lélek testesült meg a Lukács-evangéliumban ábrázolt Jézus-gyermekben, aki „olyan paradicsomi lényként jött a világra az idők fordulóján, aki még nem rendelkezett földi tapasztalatokkal, s így az ember gyermeki erőit testesítette meg, azok eredendő tisztaságában. Ez a Lukács-féle (nátháni) Jézus-gyermek életének tizenkettedik esztendejében azután befogadta a lelkébe a számos korábbi inkarnáción és beavatáson átesett másik (salamoni) Jézus-gyermek (Zarathusztra) individualitását, s így ez a két lélek - a legfiatalabb és az egyik legöregebb, a gyermeki erők megtestesítője és a kiforrott bölcsesség hordozója - közösen készítette elő a földi burkot a Krisztus-lény fizikai megtestesüléséhez.”[17]

„Valami hasonló ment végbe Kaspar Hauser lényével is, akit az emberiség szellemi vezetése minden bizonnyal még Atlantisz hanyatlásának és pusztulásának kezdete előtt visszatartott az érzékfeletti világban, hogy az emberiség nagy tervében szereplő Golgotai misztérium után megjelenjék a Földön, s előkészítse az emberiség történelmének egyik döntő fordulópontját, a 20. század legjelentősebb eseményét: Krisztus megjelenését az éteri világban.”[18] A nátháni Jézus-gyermekhez hasonlóan Kaspar Hauser is az ember gyermeki erőinek és mennyei ártatlanságának volt a hordozója. Ezért nevezte őt 1828-as nürnbergi megjelenésekor környezetének néhány fogékony tagja (Daumer, Tucher, Feuerbach) „paradicsomi ősembernek”, „az első embernek a Paradicsomban a bűnbeesés előtt” vagy „az eredendő bűnről szóló tan élő cáfolatának”.[19] „Valójában e benne lakozó ártatlan gyermeki erők miatt nevezték Kaspar Hausert »Európa gyermekének«. Angyalszerű gyermekisége miatt érezhetjük őt a nátháni Jézus lényéhez hasonlónak.”[20] Ahogy Karl König is megállapítja Ita Wegmanért írott „rekviemjében”: „Kaspar Hauser egy nátháni lény. Egy fiatal, talán először világra jött angyali lény, a béke hírnöke.”[21]

Peter Tradowsky fejtegetéseiből - könyvének gondolatmenetét folytatva - tehát az a kép bontakozik ki előttünk, hogy az emberiség szellemi vezetése a földfejlődés bizonyos időszakaitól kezdve visszatartott két magasrendű lényt, két kiválasztott individualitást a földi megtestesüléstől, s az emberiség eredendő gyermeki erőinek hordozóiként őrizte meg őket a magasabb világokban: a nátháni lelket és Kaspar Hausert - vagyis a nátháni Jézus-gyermeket és az Európa-gyermeket (előbbit Lemúriától, utóbbit pedig Atlantisztól fogva) -, hogy egy-egy meghatározott időpontban azután megtestesüljenek a Földön, s előkészítsék és lehetővé tegyék a kozmikus Nap-szellem, a Krisztus-lény földi megjelenésének különböző fázisait. A Lukács-féle nátháni gyermek az idők fordulóján, a palesztinai események idején vett részt Krisztus egyszeri fizikai megtestesülésében (az „első” Golgotai misztériumban); Kaspar Hauser, Európa gyermeke pedig korunk Krisztus-eseményének, Krisztus éteri újraeljövetelének (a „második” Golgotai misztériumnak) volt az előkészítője és földi képviselője.

És ahogy az „első” Golgotai misztériumhoz, Krisztus fizikai megtestesüléséhez két magasrendű individualitás, egy öreg és egy fiatal lélek: a salamoni és a nátháni Jézus-gyermek (vagyis Zarathusztra és a nátháni lélek) egyesülése kellett, mivel csak az ellentétes szellemi minőségek egyesüléséből jöhet létre valami új és magasabb rendű elem, úgy a „második” Golgotai misztériumhoz, Krisztus éteri újramegjelenésének előkészítéséhez is két előrehaladott individualitás: egy számos megtestesülésen és beavatáson keresztülment bölcs, öreg („salamoni”) lélek, s egy mennyei ártatlanságot és gyermeki erőket hordozó, először inkarnálódó, fiatal („nátháni”) lélek együttműködésére volt szükség. E két lélek a rózsakeresztesség két vezető individualitása volt.[22] Az öreg lélek az áramlat „névadója” és szellemi vezetője, a számos inkarnáción átesett Christian Rosenkreutz; a fiatal, „nátháni” lény pedig - Rudolf Steiner legfontosabb kijelentéseihez visszatérve - az az „Atlantiszról elszakadt lélek”, akinek „nem találta sem korábbi, sem későbbi inkarnációját”, aki tehát Atlantisz óta először testesült meg, s „kezdettől fogva inspirálóan hatott a rózsakeresztes áramlatban”, aki „Christian Rosenkreutz mellett a legerősebben érezte át Krisztus szenvedéseit”, s akinek „fontos küldetést kellett betöltenie az ezoterikus [jánosi-rózsakeresztes] kereszténység körében”, akinek küldetése az volt, „hogy fenntartsa a kapcsolatot (az összeköttetést) a Föld és a szellemi világ között”, ennek célja pedig voltaképpen a Közép ébredése, a szellemnek megfelelő szociális államalakulat kialakítása lett volna Közép-Európában, ezért Dél-Németországban, „a szellem új harcosainak új Grál-várában és az eljövendő események bölcsőjében (…) Kaspar Hausernek mintegy maga köré kellett volna gyűjtenie mindazt, ami ebben a [német szellemi élet nagyjai (Goethe, Schiller, Hölderlin, Herder és a többiek által] előkészített szellemi térben élt”, s aki végső soron „ha nem úgy élt és halt volna meg, ahogy tette, akkor teljesen megszakadt volna a kapcsolat (az összeköttetés) a Föld és a szellemi világ között”. S ez a 19. század elején először inkarnálódó fiatal individualitás, e „magasabb rendű, angyali lény” - korunk „nátháni lelke” - nem más, mint Kaspar Hauser, Európa gyermeke.

Ahogy tehát az idők fordulóján a salamoni Jézus (Zarathusztra) és a nátháni lélek egyesülése kellett Krisztus fizikai megtestesüléséhez, úgy volt szükség korunk Krisztus-eseményének - Krisztus éteri újramegjelenésének - előkészítéséhez Christian Rosenkreutz és Kaspar Hauser együttműködésére.

Ezt a Kaspar Hauser-képet és ezeket a szellemi összefüggéseket - Kaspar Hauser lényének nátháni természetét - kérdőjelezi meg és próbálja lerombolni a könyv magyar kiadásának ominózus lábjegyzete, illetve az azt sugalmazó - annak hátterében álló - szándék. E lábjegyzet így csak látszólag apróság, valójában a mű - sőt a Kaspar Hauser-kutatás - egészét érinti. A „más kutatókra” hivatkozó és Rudolf Steiner szellemi kutatásainak ellentmondó lábjegyzetnek a könyv döntő fontosságú pontjára való beszúrásával, illetve a magyar kiadás előszava és a könyv végi hirdetések révén itt nem más történik, mint burkolt kísérlet a Tradowsky-mű és az egész Kaspar Hauser-téma egyfajta okkult fogságba ejtésére és egy hamis Kaspar Hauser-kép sugalmazására.[23] Az ennek hátterében munkáló erőkről maga a könyv ad felvilágosítást.[24]

Inkább egy élő beavatott, mint egy halott beavatott - halljuk. Ez a kijelentés azonban nem számol a szellemi világ valóságával és a spirituális ökonómia törvényeivel: hogy Rudolf Steiner, az antropozófia alapítója - élő beavatott. Az élő ugyanis nem azt jelenti, hogy fizikai testben tevékenykedő. Az élő azt jelenti: éteri síkon, étertestben működő (lásd élettest: étertest). Más emberiségvezetőkhöz, így Christian Rosenkreutzhoz hasonlóan jelenleg Rudolf Steiner is étertestben tevékenykedik, s ilyen formában lehet vele kapcsolatot teremteni. Ahogy Ehrenfried Pfeiffer, Rudolf Steiner nürnbergi „fogadott fia” fogalmazott Steiner egyik Kaspar Hauserrel kapcsolatos kijelentéséről: „Szellemi vezetésként valami egészen mást kell elképzelnünk, mint a fizikai szinten történő vezetés.”[25] Maga Rudolf Steiner pedig nem sokkal halála előtt a következőket mondta Ita Wegmannak: „Csak a fizikai síkot kell elhagynom. De ha az ellenerőknek sikerülne elválasztani tőlem az antropozófiát -, olyan értelemben, hogy annak tanai anélkül jutnának el a széles tömegekhez, hogy tudomásuk lenne rólam, elsekélyesítve ezzel az antropozófiát -, akkor az ahrimáni hatalmak szándéka és akarata válna valóra.”[26] Napjainkban bizonyos körök számos olyan álrózsakeresztes, álmanicheista és álantropozófiai szerveződést működtetnek, melyeknek éppen ez az elválasztás az egyik fő célja: a valódi rózsakeresztesség, az igazi manicheizmus és a korszerű szellemtudomány (az antropozófia) meghamisítása és elszakítása alapítójától. Helyette pedig álmahatmákat, áltanítókat és -mestereket léptetnek föl, tudatosan megtévesztve és tévútra vezetve ezzel a kereső és a szellem felé törekvő lelkeket. Szergej O. Prokofjev nem véletlenül beszélt 2009 Pünkösdjén Budapesten - az 1909-es budapesti teozófiai kongresszus centenáriumán - a Blavatszkaját és a korabeli teozófus vezetőket megtévesztő álmahatmákról, akik „ugyanazokat a neveket vették fel” mint a valódi Mesterek (például Christian Rosenkreutz - Rózsakereszt Krisztián), de mivel a teozófusok vezetői „nem tudták megkülönböztetni a valódi és az álmestereket”, így utóbbiak teljesen „megzavarták és a hatalmukba kerítették” őket, előbb Blavatszkaját, majd az egész Teozófiai Társaságot.[27] - Ma is hasonló folyamatoknak vagyunk tanúi. „Ebben a harcban, a nyugati és keleti páholyok közti küzdelemben állt benne Blavatszkaja is. És ebben a harcban állunk most benne mindannyian.”[28]

Egyetlen támpontunk van: a tanító napjainkban nem a fizikai síkon működik. Sem az ezoterikus kereszténység és a modern szellemtudomány igazi tanítói, sem a Legfőbb Tanító - az éteri Krisztus-lény. S így az új kereszténységben, a rózsakeresztesség korszerű formájában - a Rudolf Steiner által hozott antropozófiában - sem fizikai testben működő új tanítókra (áltanítókra) van szükség, hanem valódi szellemi tanítványokra, akik a szellemi iskolázás útját járva képesek együttműködni az éteri síkon tevékenykedő tanítóval. Az új kereszténységben, a korszerű szellemtudományban a tanítvány nem alattvalója, hanem munkatársa szellemtestben tevékenykedő Mesterének - az élő Ige, az éteri Krisztus szolgálatában.

Peter Tradowsky Kaspar Hauser-könyvének magyar kiadásából is láthatjuk (a könyv alcíme és a szerző más művei is erre utalnak), hogy az Európa-gyermek - korunk nátháni lelkének - földi megtestesülése után több mint kétszáz évvel is tovább folyik a küzdelem a szellem ellen, s a küzdelem a szellemért.

 

Korcsog Balázs



JEGYZETEK

[1] Karl Heyer: Kaspar Hauser und das Schicksal Mitteleuropas im 19. Jahrhundert [Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században]. 1958, 19994. (Magyar kiadás: Arkánum, [Ispánk], 2013.)

[2] Peter Tradowsky: Kaspar Hauser. Küzdelem a szellemért. Casparus, [Budapest], 2013.

[3] I. m., 264. o.

[4] Uo., 263-264. o. - A fordítást a német eredeti alapján mindenütt átdolgoztam. (K. B.)

[5] I. m., 264. o.

[6] Ezzel kapcsolatban lásd Rudolf Steiner éppen Budapesten elhangzott szavait: Budapesti előadások. Második előadás (1909. június 4.). Genius, Budapest, 2008, 45-47. o.

[7] Lásd Peter Tradowsky i. m., 11. o. [és 328. o.]

[8] Thomas Meyer: Rudolf Steiner „legsajátabb küldetése”. A szellemtudományos karma-kutatás eredete és aktualitása. Ita Wegman Alapítvány - Natura-Budapest Kft., [é. n. (2010?)].

[9] Lásd „Rudolf Steiner kijelentései Kaspar Hauserről - Európa gyermeke az antropozófia fényében”. Nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 18. o.

[10] Karl Heyer Kaspar Hauser-könyvében közvetlenül Rudolf Steiner e közlésének említése után utal arra, hogy Steiner Napóleonnal kapcsolatban is nagyon hasonló kijelentést tett: hogy kutatásai során sehol sem találta Napóleon lelkét („er [Steiner] habe die Seele Napoleons in seinen Forschungen nirgends finden können”) (Karl Heyer i. m., 54. o). Lásd például a Történelmi szimptomatológia második előadásában, ahol Rudolf Steiner a következőket mondja: „Sokat fáradoztam azon - néhányan ezt tudják, mivel itt-ott tettem erre utalásokat -, hogy Napóleon lelkét megtaláljam. Tudják, hogy a lélek ilyesfajta tanulmányozását többféle módon lehet végezni a szellemi kutatás eszközeivel. Hiszen emlékezhetnek rá, hogyan kerestem Novalis lelkét korábbi megtestesüléseiben. Igazán törekedtem arra, hogy valamilyen módon Napóleon lelkét is megkeressem a halála utáni további vándorlásai során, de nem tudtam megtalálni, és nem hiszem, hogy valaha is meg fogom találni, mivel nyilvánvalóan nincs is ott. S minden bizonnyal éppen ez a titka Napóleon lényének…” (GA 185, magyar kiadás: Genius, Budapest, [1995], 38. o.)

[11] Peter Tradowsky i. m., 264-265. o.

[12] Lásd Koberwitz 1924. Geburtsstunde einer neuen Landwirtschaft [Koberwitz 1924. Egy új mezőgazdaság születésének órája]. Zusammengestellt und herausgegeben von Adalbert Graf von Keyserlingk [Összeállította és kiadta Adalbert von Keyserlingk gróf]. Verlag Hilfswerk Elisabeth, Stuttgart, 1974, 19852, 67. o. - Ugyanez a kijelentés Karl Heyer Kaspar Hauser-könyvében a következőképpen hangzik: „Ezt Rudolf Steiner egy másik nagyon fontos kijelentése is kiegészíti, melynek hitelességéhez kutatásaim szerint nem férhet kétség: nevezetesen, hogy 1924-ben valaki megkérdezte Rudolf Steinert Kaspar Hauser karmájával kapcsolatban, s az illető - a rákövetkező napon - azt a választ kapta Rudolf Steinertől, hogy nem talált korábbi Kaspar Hauser-inkarnációt.” - Magyarul mindkettőt lásd: „Rudolf Steiner kijelentései Kaspar Hauserről - Európa gyermeke az antropozófia fényében”. Nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 18. o. - Vö. Peter Tradowsky i. m., 305. o.

[13] Peter Tradowsky i. m., 264. o.

[14] Uo., 265. o. - Rudolf Steiner a Keresztény Közösség papjainak körében, az 1924 szeptemberében tartott kései Apokalipszis-ciklusa (GA 346) során tette azt a kijelentését, hogy Kaspar Hauser egy „angyal” volt. (Lásd nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 22. o. és Peter Tradowsky i. m., 308. o.) - Ezt a kijelentést ezen a ponton ki kell egészítenünk Rudolf Steiner egy másik, eddig ismeretlen közlésével. Ehrenfried Pfeiffer a következőkről számolt be 1946. december 8-i előadásában: „Amikor egyszer Rudolf Steinerrel együtt utaztam autóval Stuttgartból Dornachba, útközben Kaspar Hauserről beszélgettünk. Megkérdeztem, mi is volt valójában az ő küldetése. Rudolf Steiner azt felelte, hogy Kaspar Hauser egy nagyon magas fokú beavatott volt, aki elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot (az összeköttetés) a Föld és a szellemi világ között, egy olyan időszakban, amikor erre senki más nem volt képes. Ezt saját felelősségemre itt azzal is kiegészíthetem, hogy úgy tűnik, egy igen magasrendű lény állt mögötte, valószínűleg egy arché (korszellem).” Idézi Richard Steel: „Összeköttetés Ég és Föld között” (Rudolf Steiner eddig lappangó kijelentése Kaspar Hauserről). Das Goetheanum, 2012/50., 11. o.; magyarul lásd Antropozófia, 2014. János-nap, 24. o. - Rudolf Steiner e Kaspar Hauserrel kapcsolatos kijelentései és Peter Tradowsky fejtegetései alapján - előbb az angyallény, majd Buddha mint magas fokú beavatott, s végül egy arché (korszellem) említése révén - óhatatlanul is az a sejtésünk támadhat, hogy Kaspar Hauser lényével összefüggésben korunk egyik nagy titkát érintjük: Buddha egykori angyalának, a Michael mint új korszellem helyére lépő Widár arkangyalnak a misztériumát. (Ezzel kapcsolatban lásd még Richard Steel kísérő tanulmányát Karl König újonnan kiadott Kaspar Hauser-kötetében. Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 2012, 201-203. o.)

[15] Szergej O. Prokofjev összefoglalója Rudolf Steiner A Lukács-evangélium című ciklusának alapjának (GA 114). Lásd Szergej O. Prokofjev: „A paradicsomi fák titka. A Paradicsom két fája és a két Jézus-gyermek”. Nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 4. o., valamint Antropozófia, 2013. Karácsony, 2-3. o.

[16] Peter Tradowsky i. m., 275. o.

[17] Lásd 15. jegyzet.

[18] „Egy évszázaddal Krisztus éteri megjelenése előtt testesült meg [Kaspar Hauser,] a rózsakeresztes mozgalom inspirátora.” Lásd Peter Tradowsky i. m., 275. o. - Vö. Karl König feljegyzésével: „Jeshu ben Pandira [Pandira fia Jézus, az esszénusok vezetője] 100 évvel a Golgotai misztérium előtt - Kaspar Hauser 100 évvel Krisztus éteri megjelenése előtt.” Lásd Karl König: „Kaspar Hauser. »Eine Art Requiem« [für Ita Wegman]”. In: Karl König: Kaspar Hauser. Das Kind Europas. Herausgegeben von Peter Selg und Richard Steel [Kaspar Hauser. Európa gyermeke. Szerkesztette: Peter Selg és Richard Steel]. Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 2012, 107. o.; magyarul lásd Karl König: „Kaspar Hauser. »Egyfajta rekviem« - Ita Wegmanért”. Antropozófia, 2013. János-nap, 40. o.

[19] Idézi Peter Tradowsky: I. m., 274. o.

[20] Uo., 275. o. - Ezzel kapcsoltban lásd még Peter Selg: „Karl König, Ita Wegman és Kaspar Hauser. A »Rekviem« keletkezéséről” című tanulmányának vonatkozó részeit. In: Karl König i. m., 50-51. és 66. o.

[21] Karl König i. m., 106. o.; magyarul lásd Antropozófia, 2013. János-nap, 40. o.

[22] „Az egész rózsakeresztes tevékenység - s így Christian Rosenkreutz beavatásának - célja az volt, hogy előkészítse a 20. század legnagyobb eseményét, Krisztus éteri újramegjelenését.” Lásd Peter Tradowsky i. m., 271. o.

[23] Horderejét tekintve olyan ez az ominózus lábjegyzet, mintha Rudolf Steiner Lukács-evangéliumról szóló ciklusához azt a megjegyzést fűzné a magyar kiadó, hogy „más kutatók szerint a Lukács-féle Jézus-gyermek (a nátháni lélek) többször is inkarnálódott Lemúria óta”, holott Steiner egész fejtegetésének - s egyúttal e lény küldetésének is - éppen az a lényege, hogy nem inkarnálódott.

[24] „A jezsuiták iskolázási útja az akarati erők megerősítésének útjaként jellemezhető, amely erők így veszélyes, okkult módon ható eszközökké válnak. Az okkult hatás abban áll, hogy az akarat olyan hatalmasra nő, hogy közvetlen - a tudatot megkerülő - kényszerítő erővel hat az emberre. Akinek az akaratát ilyen módon befolyásolják, az nem tud és nem is tudhat arról, hogy valójában mi megy végbe benne. Önkéntelenül is olyan impulzusok szolgájává válik, amelyeket egy okkult akarati manipuláció segítségével erőltettek rá. (…) És Rudolf Steiner ilyen összefüggésben utal a hipnózisra mint az akarat befolyásolására használt tiltott, de gyakran alkalmazott eszközre: »Egy ember legyőzése hipnotikus eszközökkel valójában még durvább gyilkosság, mert az akaratot semmisíti meg. Ezért aki a szellemi úton jár, az sohasem avatkozik bele az ember szabadságába, egyszerűen csak közli a tényeket.« Rudolf Steiner jezsuita elvként jellemezte az ember lelke fölötti hatalomszerzést - mint az emberi szabadság megvetését -, amit az emberi tudat megkerülésével érnek el. A jezsuita elv messzire nyúló hatása abban áll, hogy visszaél a magasabb tudással. (…) A jezsuita elv követőinek az a meggyőződésük, hogy az embert nem illeti meg a szabad, individuális keresés lehetősége. A tudás birtokosa itt nem az egyéni érettség alapján méri a tudást, amit megoszt, hanem a cél alapján, amit a tudás megosztásával vagy visszatartásával el akar érni. A tudás célzott visszatartásával ugyanis hatalom gyakorolható egy ember [vagy embercsoport] fölött. Ez gyakran bizonyos körök érdekeit szolgálja. (…) A jezsuitákéhoz hasonló okkult eszközökkel dolgozó csoportok módszerét úgy kell elképzelni, hogy a tudás birtokosai -, akik a hierarchia csúcsán álnak - csak a tudás egy részét juttatják el az alsóbb szintekre, valódi ismereteiket és tényleges indítékaikat azonban szándékosan elrejtik. Mivel ez a folyamat lényegében minden szinten megismétlődik, így a legutolsó szolgának igazából már fogalma sincs arról, milyen ügyet is szolgál valójában…” Lásd Peter Tradowsky i. m., 115-117. o.

[25] Lásd Richard Steel: „Összeköttetés Ég és Föld között” (Rudolf Steiner eddig lappangó kijelentése Kaspar Hauserről). Antropozófia, 2014. János-nap, 24. o.

[26] Idézi Peter Selg: „Ma hogyan álluk helyt Rudolf Steiner előtt?” (Kommentár Szergej O. Prokofjev azonos című könyvéhez). Nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 44. o.; illetve Antropozófia, 2013. Húsvét, 65. o.

[27] Szergej O. Prokofjev budapesti előadása 2009. május 29-én (kézirat).

[28] Ludwig Polzer-Hoditz gróf feljegyzése Kaspar Hauser missziójáról, Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetése nyomán (1925. március 3.). Lásd „Rudolf Steiner kijelentései Kaspar Hauserről - Európa gyermeke az antropozófia fényében”. Nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 19. o.

Utolsó frissítés ( 2015. március 31. )
 
< Előző   Következő >