NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Peter Selg gyászbeszéde Szergej Prokofjevért (5. rész) Nyomtatás E-mail
2014. december 17.

ImagePeter Selg

Szergej O. Prokofjev életművéről

Emlékbeszéd a dornachi Goetheanum Asztalosműhelyének nagytermében,

2014. július 29-én (5. rész)

 

Elhívják a vezetőségbe

2001-ben Szergej Prokofjevet végül elhívták Dornachba, a Goetheanum vezetőségébe. Életútjára visszatekintve, magánbeszélgetések során a vége felé többször is kijelentette, hogy legkésőbb 1994-ben el kellett volna hívják a dornachi vezetőségbe, hogy itt helyben intenzíven munkálkodhasson a Rudolf Steinerrel szembeni „adósság” törlesztéséért és az antropozófia kulminációjáért. A 2000-es év közgyűlésén (még vezetőségi felkérése előtt) „ahrimáni csábításként, tévútként” írta le az úgynevezett „konstitúciós vitát” [a társaság szervezeti felépítése és működése körüli polémiát], s azóta sok más dolgot is szándékos kísérletnek tartott arra, hogy eltereljék a figyelmet és eltérítsék a Goetheanumot és a Szellemtudomány Szabad Főiskoláját központi feladatától. Így hát még egyszer latba vetette minden erejét. Nem sokkal azelőtt fejezte be Menschen mögen es hören [Bárcsak meghallanák az emberek]. A Karácsonyi konferencia misztériuma című könyvének kéziratát, s ezzel - élete legterjedelmesebb művével - érkezett Dornachba: egy olyan könyvvel, amelyben (több mint 1000 oldalon) összefoglalta mindazt, amit első monográfiájának háromszor hét évvel azelőtti megjelenése óta e témával kapcsolatban kidolgozott. Az előszóban azt írja: az a törekvés vezérelte tanulmányát, hogy választ találjon arra a kérdésre: „Mit akart Rudolf Steiner azzal mondani, amikor a Karácsonyi konferenciát egy »kozmikus korszakforduló kezdetének« nevezte (Welten-Zeitenwende-Anfang)?” Prokofjev előtt még egyetlen vezetőségi tag sem érkezett Dornachba egy ilyen művel, amely korszakalkotó módon mutatta be, mivel is kellene foglalkoznunk az éppen esedékes „kulmináció” jegyében.

Munkájának célkitűzéseire visszatekintve Szergej Prokofjev azt írta: azért jött Dornachba, hogy közreműködjék a Goetheanum korszerű misztériumhellyé válásában, s abban látta a maga fő feladatát, hogy aktív kutató- és tanító munkájával elősegítse a Rudolf Steinerrel való kapcsolatunkat, az antropozófia s mindenekelőtt az antropozófiai krisztológia elmélyítését, a Karácsonyi konferencia és az Antropozófiai Társaság ezoterikumának megértését, valamint a [Szabad Szellemtudományi] Főiskola Első Osztályának és az Általános Antropozófiai Szekciónak a munkáját. Prokofjev arra számított, hogy ez a kezdeményezés és munka képes kisugározni a világszerte tevékenykedő Általános Antropozófiai Társaságra - s az ily módon ösztönzött főiskolai Klasse- és Zweig-munkák pedig visszasugározhatnak a Goetheanumra.

Szergej Prokofjev vezetőségi tevékenységének elkövetkező tizenkét esztendejében nem csupán jelentős előadásokat tartott ezzel a szándékkal a Goetheanumban és a világ szinte minden részén, hanem gyors egymásutánjában újabb és újabb alapvető műveket publikált az általa kiszemelt és felkutatott témakörökkel kapcsolatban, többek között egy önálló kötetet jelentetett meg az Alapkő-meditációról mint „az új keresztény misztériumok kulcsáról”, továbbá krisztológiai témájú könyveket tett közzé, melyek ezoterikus mélysége és részletekbe menő kidolgozottsága könyvről könyvre egyre tovább növekedett. Prokofjev külön könyvet írt A szabadság filozófiájának krisztológiai és kozmikus-emberi dimenziójáról, A szabadság filozófiájának az Ötödik evangéliummal való kapcsolatáról, Krisztus megjelenéséről az éteri világban, valamint a feltámadás misztériumáról az antropozófia fényében - melyek új távlatokat nyitó, nagyszabású szellemtudományos fejtegetéseikkel eddig ismeretlen területeket tártak fel, s mégis teljesen tárgyilagosak voltak.

 

Az antropozófia megerősítése

Szergej Prokofjev könyvei semmiképpen sem Rudolf Steiner kutatási eredményeiből, illetve írásainak és könyveinek fejtegetéseiből összeállított írásművek voltak, hanem feltételezték ezek ismeretét, s Prokofjev gondolati és meditatív úton tovább dolgozott rajtuk, a művek olyan átfogó áttekintésével, melyre elődeinek még nem volt lehetőségük, s egy mégis önálló és új eredményekre vezető kutatómunka révén, amely mindig szoros kapcsolatban állt Rudolf Steiner szellemi lényével, s határozott írásmódja ellenére kimondottan szerény maradt.

A Rudolf Steinerrel való kapcsolat azonban, amelyről Prokofjev 2006-ban egy külön könyvet is megjelentetett, az Antropozófiai Társaságban és Dornachban is egyre több gondot okozott neki. Szergej Prokofjev saját szellemi tapasztalata alapján tudta: hozzátartozik az antropozófia létfeltételeihez, hogy valódi szellemi kapcsolatba kerüljünk Rudolf Steinerrel - s ennek nem csupán az Antropozófiai Társaság, hanem az antropozófiai mozgalom jövője szempontjából is sorsdöntő jelentősége van. Utolsó, szellemi végrendeletszerű előadásában, melyet 2012. március 30-án tartott a Goetheanum nagytermében, s amelyet Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? címmel tett közzé, a Rudolf Steinerrel való szellemi találkozás belső tapasztalatait írta le, aki a szellemi világ küszöbén úgy áll a michaelita tanítvány előtt, mint saját magasabb Énje. Prokofjev felvázolta, hogyan találhatunk rá a szellemi tanítóra a szellemi világban, miközben átéljük, „miként kezd lassan egymásba olvadni az Igazság és ennek az embernek a személyisége - Krisztus Jézus ősképének fényében”.

Szergej Prokofjev továbbá azt remélte, hogy még szorosabbra lehet fűzni Dornachban az Antroposzófia lénnyel való kapcsolatot, s tudta, hogy az Antroposzófia lényével való szorosabb összeköttetéssel együtt jár a Rudolf Steiner lényéhez való szellemi közelség is. Dornachnak kellene annak a helynek lennie (vagy azzá a hellyé válnia), ahol az Antroposzófia élő, érzékfeletti lénye valóban átélhető és megtapasztalható - „hiszen Rudolf Steiner kezdettől fogva úgy képzelte, hogy az emberek sehol másutt a világon nem találkozhatnak oly tiszta és hamisítatlan formában az antropozófiával, mint a Goetheanumban, s itt rátalálhatnak az antropozófia krisztológiai magjára is”. Szergej Prokofjev szerint az antropozófiát azért adományozták a michaelitáknak, hogy „kitágítsa és átszellemítse a tudatunkat, hogy erősítse felelősségérzetünket, s felébressze bennünk feladataink teljesítésének szándékát”.

S ilyen szempontból Szergej Prokofjev közben egyre inkább egyedül érezte magát. Tudta és el is fogadta, hogy a „kozmikus magány” élménye hozzátartozik a modern beavatáshoz, s mégis gyakran felmerült benne a kérdés és eltöprengett azon, vajon hol maradtak az antropozófia kulminációjáért küzdő harcostársak. Fájt neki, hogy a Rudolf Steinerrel való kapcsolatát - s annak okát, hogy miért hangsúlyozta ennek jelentőségét - sokszor félreértették, és nem látták ennek benső, spirituális dimenzióját, s hogy értetlenül álltak azzal szemben, amit ő ezzel kapcsolatban tanított és tapasztalt.

Prokofjev már 1995-ben, Az égi Szófia és az Antroposzófia lény című könyvében csendben feltette a kérdést: „hány ember tudja [ma] még egyáltalán, mi is az igazi szellemi szeretet?!” Ő maga azonban mindvégig síkraszállt az antropozófia ezoterikus magjáért, s azért, „amit valójában a michaeli erő, Michael lénye akar az embertől” - s ő állandóan át is élte ezt az akaratot.

(1. rész) (2. rész) (3. rész) (4. rész) (5. rész) (5+1: befejező rész)

Fordította: Korcsog Balázs

 

A beszéd 2014. július 29-én hangzott el a dornachi Goetheanum Asztalosműhelyének (Schreinerei) nagytermében, Szergej O. Prokofjev halotti búcsúztatóján. Jelentősen kibővített és szerkesztett formában a Das Goetheanum tagoknak szóló hírlevelében jelent meg 2014. augusztus 29-én (Nachrichtenblatt - Anthroposophie weltweit, 2014/9.), 9-10. o.

Utolsó frissítés ( 2016. május 12. )
 
< Előző   Következő >