NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Az első világháború szellemi háttere (A "mag-előadás" 1. része) Nyomtatás E-mail
2015. január 24.

ImageRudolf Steiner

Az első világháború okai és szellemi háttere

Az 1914. szeptember 30-i stuttgarti előadás összefoglalója (GA 174b)

 

Ami alapjában véve bizony már régóta előrelátható volt, az az utóbbi időben lejátszódó különféle események folytán most látszólag hirtelen szakadt a világra [mivel ezek hátterében okkult tényezők is közrejátszottak (GA 174a)]. Ezáltal fontos események szemtanúivá váltunk, melyek mélyebb értelmét és jelentőségét teljes egészében csak később fogjuk igazán megérteni. És sok minden, ami e sorsdöntő események alapjául szolgál, ma még teljesen kivonja magát a vizsgálódás alól.

Hosszú éveken át megpróbáltuk magunkban elmélyíteni a szellemi megismerést, most azonban bizonyos értelemben egy igazi próbatétel előtt állunk: mintegy vizsgát kell tennünk abból, hogy a jelenlegi összes nehézség ellenére képesek vagyunk-e ragaszkodni a szellemi világ által elénk tűzött nagy eszményképekhez.

Mi nem egy olyan társaság vagyunk, amely homogén, egységes népcsoportokat ölel fel, sokkal inkább a megbékélés szellemét próbáljuk kiterjeszteni az egész világra. Ezzel függ össze, hogy bizonyos próbatételnek vagyunk alávetve, hiszen éppen ezekben az időkben rendkívül nehéz objektíven, a valóságnak megfelelően és igazságosan megítélni a dolgokat.

Mostanában különféle hangokat lehetett hallani a Rajna túloldaláról: német barbárságról és ilyesfélékről beszéltek, s a leggyűlölködőbb vádakat és rágalmakat hozták fel ellenünk. Még a francia szellemi élet elismert képviselői is a gyűlölködést és az indulatokat szították az emberekben. S ebben az esetben a személyes dolgokat is szimptómáknak, jellegzetes tüneteknek kell tekintenünk. Annál is szomorúbb, hogy éppen Maurice Maeterlinck volt az egyik, aki leghevesebben és leggyűlölködőbb módon támadta a németséget és a német szellemet. Holott Maurice Maeterlinck sehol sem lenne Novalis nélkül.

Nagy dolgok mennek végbe korunkban, roppant nagy dolgok. És csak a jövőben leszünk képesek arra, hogy elmúlt idők jelentős eseményeit hívjuk segítségül korunk történéseinek megértéséhez, bizonyos dolgok megismétlődésének értelmében. Sok mindennek kell összeadódnia ahhoz, hogy valami megismétlődjék, hogy jelentős történelmi események úgymond megismétlődjenek.

Ahogyan egykor, a görög-latin kultúra virágkorában, a rómaiaknak Karthágó ellen kellett megvívniuk a pun háborúkat, ahogy akkor a nevezetes mylae-i csata döntötte el a rómaiak sorsát [Kr. e. 260], akiknek sikerült megvédeniük a virágzó görög-római kultúrát a látszólag még erős karthágói birodalom hanyatlófélben lévő erőinek áradatával szemben, úgy a mostani háború kiindulópontjánál is bizonyos események egyfajta megismétlődését látjuk. Ezt már itt és most kijelenthetjük.

Lezajlott akkoriban egy figyelemreméltó csata a rómaiak és a karthágóiak között. A karthágóiak erős flottájukkal hatalmas tengeri fölényben voltak a rómaiakkal szemben, akik csak azzal a szokatlan ötlettel tudtak végül nagy győzelmet aratni, hogy széles hajóhidakkal kötötték össze hajóikat, s így a tengeri ütközetet szinte szárazföldi csatává alakították át, amiben viszont ők voltak fölényben. Ahogy akkoriban valami az idő tájt hallatlan dolog történt, úgy kevesen gondolnák, de most Lüttichben [a belgiumi Liège-ben, az első világháború első nagy ütközetében] is valami hasonló dolog játszódott le, ami bizonyos kapcsolatban áll az említett eseményekkel, s amiről az eljövendő korok kulcsfontosságú eseményként fognak beszélni. Csak azért említem ezeket a dolgokat, mert fel szeretném hívni a figyelmet a napjainkban zajló történések jelentőségére.

Azért beszélhetek így ezekről a dolgokról, ahogyan beszélni fogok, mert bizonyos értelemben a karmám előkészített engem erre. Abban a birodalomban születtem, amelyről azt mondják, hogy igen nagy szerepe volt a népek közti háborúskodásban. Ám felnőttként úgy látom, hogy már gyermekkoromban is a hazátlanság volt az osztályrészem. Gyermekkorom arra az időszakra esett, amikor még Ausztriában is érezhető volt a németgyűlölet, amikor Ausztria még a porosz győzelem hatása alatt állt, amikor még az ausztriai németek is gyűlölték a birodalmi németeket. Semmi okom sincs, hogy elfogult legyek Németországgal szemben. Épp e hazátlanság jogosít fel engem, mely karmám révén adatott meg nekem, hogy objektíven és az antropozófia szellemében beszéljek ezekről a dolgokról.

Nem illő jövendölésekbe bocsátkoznunk, ezért ma megválaszolatlanul hagyjuk a kérdést, hogy kié lesz végül a győzelem, mivel ez igencsak kétséges. Ám egyfajta győzelmet már a háború kitörése előtt sikerült kivívni, egy fontos győzelmet, mely összefügg szellemi vizsgálódásunkkal, s amelynek örök időkre kitörölhetetlen nyomai lesznek. Miféle győzelem ez?

Európa közepe nem állt kapcsolatban sokáig a kontinens keleti részével? És itt nem Kelet-Európa népéről beszélünk. E népről sok mindent megtudhatnak Az egyes népszellemek missziója című előadásciklusból. Meg kell különböztetnünk egymástól Kelet-Európa népét és azt a három jómadarat, akik e nép élén most szemben állnak a német szellemiséggel: a cárizmust, az orosz militarizmust és a hamis pánszlávizmust.

Voltak bizonyos szálak, melyek Európa szívét (Németországot és Ausztriát) és a cári Oroszországot összekötötték. A[z 1914.] július 31-i hadüzenettel azonban félresöpörték, elszakították ezt a szálat a német és osztrák vezetés és a cári udvar között. Nagy győzelem volt ez … [feltehetően: a nyugati hatalmak részéről]

A világtörténelem fontos vonásai rejlenek ebben, s a Közép-Európa, a nyugati hatalmak és Oroszország között akkoriban lejátszódó események bizony el kell hogy gondolkoztassanak bennünket. Ha az antropozófia talaján állva igazságosak szeretnénk lenni és helyesen akarjuk megítélni a dolgokat, akkor nem hunyhatunk szemet a Nyugat- és Északnyugat-Európa [Franciaország és Anglia] és Kelet-Európa [Oroszország] közötti természetellenes szövetség fölött.

Amikor vitában álltunk [Annie] Besant asszonnyal [a Teozófiai Társaság elnök asszonyával], akkor éppen egy indiai tudós volt az, aki azt mondta, hogy az a mód, ahogyan Mrs. Besant akkoriban toleranciát követelt, olyan, mintha egy emberre, akinek épp levágják a kezét, s ő tiltakozik ez ellen, rákiáltanánk: légy toleráns, légy béketűrő, különben te szítod a viszályt! - Nem sok észre vall, ha nem látjuk be, hogy teljes képtelenség elvárni, hogy a másik hagyja levágni a kezét, anélkül hogy tiltakozna ellene.

Az utóbbi hetekben gyakran ugyanezt lehetett hallani: hogy Ausztria akkor lett volna „béketűrő”, ha nem kezd háborút Szerbiával. - Pont ugyanaz a helyzet! Mintha rákiáltanánk valakire, akinek épp levágják a kezét: légy béketűrő!

Napjainkban sok lehetőség adódik számunkra, hogy a körülöttünk lejátszódó fájdalmas események révén objektivitásra tegyünk szert. Ehhez azonban meg kell tanulnunk helyesen gondolkodni. Ez is feladata az antropozófiának.

(2. rész) (3. rész)

Összeállította, fordította és közreadja: Korcsog Balázs

Az első világháború szellemi hátteréről:

Honnan ered mindez (Rudolf Steiner kijelentése egy első világháborús képeslapról)

Szergej O. Prokofjev: Az ellenerők beavatkozása Közép-Európa szellemtörténeti fejlődésébe (A német nemzetállam születése: a Második Birodalom)

Peter Tradowsky: A szellem elleni harcról (Helmuth von Moltke, a szellem fáklyavivője)

Markus Osterrieder: A világ gyökeres átalakulása (Nemzetiségi kérdés, rendezési tervek és Rudolf Steiner helytállása az első világháborúban)

A háború valódi tétje: Harc az orosz kultúrcsíráért (Az első világháború mélyebb összefüggései)

Utolsó frissítés ( 2015. november 17. )
 
< Előző   Következő >