NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Rudolf Steiner 154. születésnapja (Virginia Sease ünnepi előadása) Nyomtatás E-mail
2015. február 26.

ImageÜnnepség Rudolf Steiner születésnapjára

Az ifjú Rudolf Steiner Nagyszebenben (Hermannstadt, 1889)

Virginia Sease előadása

(A későbbi karma-kutatás csírái)

zenei bevezetővel és euritmiai bemutatóval

Goetheanum, 2015. február 27.

 

Rudolf Steiner erdélyi útja

és nagyszebeni előadásai

Az 1889-es esztendő Karácsonyát Rudolf Steiner - egy Moritz Zitter nevű, Erdély szász vidékeiről származó barátjának meghívására, akivel a bécsi Műszaki Főiskolán együtt járt Karl Julius Schröer irodalmi szemináriumára - Nagyszeben városában (németül Hermannstadt), az erdélyi szász szellemi élet központjában töltötte. 1889. december 24-ének szentestéjén indult útnak Bécsből vonattal, ám Budapesten lekéste a csatlakozást, ezért csak Szegeden keresztül tudott továbbutazni Erdélybe. Nagyszebenben azután két előadást is tartott 1889. december 29-én: egy kisebbet, szűk baráti körben, és egy nyilvános előadást az ottani evangélikus gimnázium nagytermében: A nő a goethei világnézet fényében - Adalék a nőkérdéshez címmel. „Előadást kellett tartanom Nagyszebenben (ez 1889-ben történt), éppen Karácsony estéjén utaztam oda Bécsből.” (GA 283)

„Fél évvel a[z 1889 nyarán tett budapesti] látogatás után erdélyi barátaim lehetővé tették, hogy Nagyszebenben is előadást tartsak. Ez Karácsony táján történt” - idézi vissza Rudolf Steiner az akkori eseményeket az Életutam című önéletírásában. „Karácsony napján érkeztem Nagyszebenbe. Az erdélyi szászok világába csöppentem, akik a románok és a magyarok között éltek itt. Olyasfajta németség volt ez, amely mintegy önmaga évszázados emlékeként, keletre vetődve is hűséges akart maradni eredetéhez. (…) Melegséget éreztem a szívemben, amikor régi és új barátaimmal közösen, vastag prémekbe burkolózva, fagyos hidegben és csikorgó hóban egy szánutat tettünk a Déli Kárpátokba. Fekete, erdős sziklafal ez, ha messziről közeledik felé az ember - vad, szakadékos, gyakran hátborzongató hegyvidék, ha már ott vagyunk. Élményeim középpontjában az a barátom állt, akihez évek óta tartó barátság fűzött. (…) Neki köszönhetem sok emberi kapcsolatomat. Szeretett összeismertetni mindazokkal, akikhez kötődött. (…) Visszatekintve sok minden felmerül az ember tudatában, ami ma is szeretettel és hálával tölt el”, de „nem mondhatok el mindent - vannak dolgok, amelyekről nem beszélhetek, annak ellenére, hogy közel álltak hozzám, és még ma is szívesen gondolok rájuk.”

Ez az 1889 Karácsonyán tett erdélyi utazás ugyanis Rudolf Steiner saját beavatási útjával is szoros összefüggésben áll. Walter Johannes Stein naplófeljegyzéseiben maradt fenn, hogy Friedrich Rittelmeyer egyik beszélgetésük során (1924-ben) a következőket mondta neki ezzel kapcsolatban: „Dr. Steiner Marie Steiner jelenlétében egyszer azt mondta, hogy két beavatója volt: Christian Rosenkreutz és Jézus Mester.” Egyikükkel, Christian Rosenkreutzcal 1879 körül, valamikor az 1880-as évek legelején - vagyis rögtön a jelenlegi Michael-korszak kezdete után - találkozott Bécsben, másikukkal valamivel később. Rittelmeyer visszaemlékezéseiben a következőket fűzi hozzá mindehhez: „A »felföldi Teofilra« (Gottesfreund vom Oberland) vonatkozó kérdésre Rudolf Steiner azt válaszolta, hogy ő nem más, mint Jézus Mester, aki a Golgotai Misztérium óta minden évszázadban megtestesült. További kérdésemre, hogy vajon most is megtestesült állapotban van-e, Rudolf Steiner azt felelte, hogy ő jelenleg a Kárpátokban tartózkodik, és rámutatott, hogy tisztán szellemi összeköttetésben áll vele.” Szergej Prokofjev a következő megjegyzést fűzi Rittelmeyer visszaemlékezéseinek ehhez a kulcsfontosságú pontjához: „Ezzel összefüggésben nyer különös jelentőséget Rudolf Steiner 1889-es utazása Nagyszebenbe, ami a Kárpátok szívében fekszik.”

[K. B.]
Utolsó frissítés ( 2015. augusztus 03. )
 
Következő >