NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Rudolf Steiner: A népszellemhez szóló béke-Spruch Nyomtatás E-mail
2015. június 28.

Image
"Fedd fel korodat, lényed fényét"
A népszellemhez szóló békespruch

A jelenlegi emberiség számára még nem könnyű, különösen napjainkban, hogy kellő objektivitással és elfogulatlansággal belássa mindazt, amire a szellemtudomány keretében sokszor rámutattunk, s ami a népszellemekről szóló előadásokban is benne van. Azoknak, akik korunk igazi, valódi szellemének megfelelően akarnak foglalkozni a szellemi élettel, meg kell érteniük, hogy a népszellemek, az igazi, valódi néplelkek egyfajta kórust képeznek, amelyben ők már teljes összhangban élnek együtt. Ám az embernek utat kell találnia az ő lényükhöz, s ez csak szellemi úton lehetséges.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogyan találhatunk utat a népszellemhez, miként folytathatunk meghitt párbeszédet, bizalmas, belső párbeszédet annak a népnek a szellemével, amelyhez tartozunk. Csak tanácsolni tudom, hogy ha van néhány percük, különösen a mostani időkben, használják a Du, meines Erdenraumes Geist! („Te, földi térségem szelleme!”) kezdetű, a népszellemhez szóló Spruchot, hogy képesek legyenek eligazodni a jelenlegi világhelyzetben.

Du, meines Erdenraumes Geist!

Enthülle Deines Alters Licht!

Te, földi térségem szelleme!

Fedd fel korodat, lényed fényét!

Miért „korodat” (Alter)? Az „Alter” (’kor, életkor, korszak’) szót szellemi lények esetében olyankor használjuk, amikor földi értelemben a „lény” (Wesen) szót használnánk. Vagyis a „Deines Alters Licht” (szó szerint: [fedd fel] „korod fényét”) kifejezést földi értelemben úgy mondanánk, hogy „Deines Wesens Licht” ([fedd fel] „lényed fényét”). A „kor” (Alter) szellemi értelemben ugyanazt jelenti, mint földi értelemben maga a „lény” (Wesen). (GA 174a) Mindig a szellemi lény „kora”, vagyis „lényének fénye” mutatja meg az adott lény valódi mivoltát és természetét: előrehaladottságát vagy visszamaradottságát, korszerűségét vagy korszerűtlenségét. (GA 157)

Du, meines Erdenraumes Geist!

Enthülle Deines Alters Licht

Der Christ-begabten Seele,

Dass strebend sie finden kann

Im Chor der Friedenssphären

Dich, tönend von Lob und Macht

Des Christ-ergebenen Menschensinns!

Te, földi térségem szelleme!

Fedd fel korodat, lényed fényét

A Krisztus felé törekvő léleknek,

Hogy a béke szféráinak kórusában

Megtalálhasson Téged,

A Krisztushoz hű emberi értelem

Hatalmát és dicsőségét zengve.

E Spruch által utat találunk a népszellemhez, akihez tartozunk, s e népszellemtől kiindulva megtaláljuk az utat a népszellem és Krisztus párbeszédéhez, aki minden népszellemek tanítója. A népszellemek ugyanis Krisztusban találnak egymásra, hiszen mindazon népszellemek, akik a helyes úton vezetik a népüket, Krisztust tartják tanítómesterüknek. Ő pedig a népszellemek által oly módon vezeti a népeket, hogy az ne csupán az adott nép, hanem az egész emberiség javát és üdvét szolgálja. A népszellemhez szóló Spruch által úgy tekintünk föl saját népszellemünkre, úgy szólítjuk meg őt, ahogyan ő maga beszél Krisztussal. (A nép és az emberiség ügyét is szolgáló) népszellemünkön keresztül Krisztussal beszélünk. S ez a nagy háború idején is a béke reményével töltheti el szívünket. (GA 174a)  

Fordította: Korcsog Balázs

Utolsó frissítés ( 2015. november 30. )
 
< Előző   Következő >