NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
A "menekültáradat" is egyfajta háború Európa ellen Nyomtatás E-mail
2015. június 29.

Image
A 20. század képe: Drezda romjai 1945-ben
A „menekültáradatról”

Háború Európa ellen

 

Száz évvel az első világháború kitörése után a háború új formája zajlik Európában, pontosabban: Európa ellen. A 2014/2015-ös menekültáradatot figyelve két dolgot ugyanis már most megállapíthatunk:

(1) nem természetes népmozgásról vagy népvándorlásról van szó, hanem bizonyos érdekkörök által tudatosan eltervezett – és szervezett bűnözői csoportok által működtetett – „emberszállítmányozásról”. Az utóbbi évek tudatosan szított észak-afrikai, illetve közép- és közel-keleti (líbiai, iraki, afganisztáni és szíriai) konfliktusai – az egész ún. „arab tavasz” elnevezésű műveletet is beleértve – egyik fő célja (egy Iszlám Állam [Iszlamisztán?!] nevű új „közellenség” konstruálása és az olajkészletekért folyó harc mellett) nem volt más, mint embermilliók minimális életfeltételeinek szándékos ellehetetlenítése, így kényszerítve rá őket hazájuk elhagyására, s elárasztva Európát ezzel a „menekültáradattal” (a menekültek túlnyomó többsége Szíriából és Afganisztánból érkezik);

(2) ha ilyen ütemben folytatódik ez az emberáradat (pedig ennek fokozódására számíthatunk), akkor ez a nem is oly távoli jövőben Európa szociális összeomlásához vezethet. Ez a célja ugyanis ennek a jól eltervezett és szervezett „menekültáradatnak”: hogy Európa összeroppanjon, s társadalmi és politikai káoszba süllyedjen az ennek nyomán fellépő szociális forrongások miatt.

A nyugati nagyhatalmak a 20. század harmincéves háborújának első szakaszában (az első világháborúban) szétrombolták és feldarabolták a két közép-európai birodalom egyikét: az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ahogy Fejtő Ferenc írja Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című könyvében: „A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták. (…) Az, hogy egy birodalmat, mely magába foglalta és kormányozta Európa középső részét, teljesen letöröljenek a térképről – új, s katasztrofális következményekkel járó fejlemény volt a történelemben.”

E harmincéves háború második fázisában (a második világháborúban) azután – az anti-antropozófiai mozgalom (a nemzetiszocializmus) hatalomra juttatásával – sikerült elérniük a másik közép-európai birodalom, a régi Németország teljes elpusztítását.

Jelenleg annak lehetünk szemtanúi, hogy ugyanazok a körök, akik letörölték a térképről az európai Közép két birodalmát, most más eszközökkel ugyan, de egész Európa romba döntésén fáradoznak: hogy Európát, a Közép kontinensét végképp kiiktassák a fejlődés menetéből, s így az egész emberiség fejlődését eltérítsék – a saját csoportérdekeiknek megfelelően.

S mindezt azért, mert az angol-amerikai dominanciájú észak-atlanti tömb (a politikai-katonai NATO és a „gazdasági NATO”: a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény) jórészt Oroszország és Kína rovására történő, keleti irányú terjeszkedésének – s nem mellesleg az Oroszország elleni nyílt konfliktusnak – ma Európa a legfőbb akadálya, s mindenekelőtt a kontinens legerősebb gazdasága, Németország. Mint azt Niall Ferguson brit történész a világháború(k)ról szóló egyik könyvében kifejti: „a britek két világháborúval is csak annyit értek el, hogy ötven évvel elhalasztották az egyesült Európában érvényesülő német hegemóniát”. – Vajon véletlen volna, hogy a legtöbb menekült Európában éppen Németországba özönlik?

George Friedman amerikai politológus egyik nyilatkozatából nemrég megtudhattuk: az amerikai (USA) külpolitika fő mozgatórugója a 20. században mindvégig a német–orosz együttműködés megakadályozása volt. „Ha ugyanis ez a két ország egyesíteni tudja erőit, akkor létrejöhet az egyetlen olyan hatalom, amely valódi veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra.” Friedman szó szerint úgy fogalmazott: „az USA ősi félelme, hogy a német ipari tőke és a német technológia egyesül az orosz nyersanyagokkal és az orosz munkaerővel, ami egy egyedülálló összefogás volna, s amitől az USA évszázadok óta halálosan retteg. S mindent megtesz, hogy ez ne következzék be.” – Lényegében erről szólt a 20. század egész története.

Pedig a korszerű szellemtudomány, az antropozófia tanításaiból és Rudolf Steiner elmondásából is tudjuk, hogy a fejlődés útja éppen ez lenne: az emberiség jövőjének a jelenlegi germán-német kultúra és az eljövendő szláv-orosz kultúra – vagyis Közép-Európa és Kelet-Európa – együttműködéséből és egymás kölcsönös megtermékenyítéséből kellene kibontakoznia. S Közép-Európa részeként Magyarországnak is fontos szerepe van és lesz ebben a küzdelemben.

„Ezért a háború valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok [vagyis a közép-európaiak és a kelet-európaiak] egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából” – mutatott rá Rudolf Steiner az első világháború vége felé írott feljegyzésében, ahol a Nagy Háború igazi tétjét így összegezte: „valójában az anglo-amerikai plutokraták [a nyugati nagytőkés csoportok] és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért.”

Majd hozzátette: „Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. (…) Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesíthesse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő irányítói a kapitalista gazdaság eszközeivel próbálják megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használják a [francia] forradalom impulzusait, hogy elrejtőzhessenek mögöttük [a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit, a demokráciát, az emberi jogokat és a szólásszabadságot]; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban működő, okkult csoportnak az anglo-amerikai világban, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját.”

 

Korcsog Balázs

Budapest, 2015. június 30.

Utolsó frissítés ( 2016. szeptember 27. )
 
< Előző   Következő >