NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Éves vissza- és előretekintés 2015/2016 (2. rész: Egy új világtérkép) Nyomtatás E-mail
2016. január 09.

ImageÉves vissza- és előretekintés

Világtérkép, világháború, világkormány

1. rész: Az Economist új világtérképe

 

1990 szeptemberében – a Szovjetunióban végrehajtott „kommunista kísérlet” befejezésének és a közép- és kelet-európai „rendszerváltásnak” az időszakában – egy „új világtérkép” jelent meg az egyik vezető brit gazdasági hetilap, a The Economist hasábjain. E térkép bizonyos nyugati (anglo-amerikai) érdekkörök 21. századi és még távolabbi terveit és geopolitikai törekvéseit tükrözi, azokat a tektonikus mozgásokat, amelyek mentén ezek a körök a saját csoportérdekeiknek megfelelően kívánják befolyásolni a Föld és az emberiség fejlődését. Erről az új világtérképről világosan kirajzolódnak előttünk napjaink és a közeljövő fő konfliktusai.[1]

Az új világtérképen Európa mint önálló kontinens – nem létezik. Az új világrendet két nagy földrész alkotja: Euro-Amerika és Euro-Ázsia. Európát egy hatalmas törésvonal szakítja ketté (Ukrajnát is kettéhasítva): a nyugati kereszténységhez tartozó Európa Észak-Amerikával együtt alkotja Euro-Amerikát: ez lényegében megfelel az észak-atlanti tömbnek; Európának a keleti (ortodox) kereszténységhez tartozó része pedig, jórészt Oroszország és a Balkán, valamint a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok képezik Euro-Ázsiát, vagyis az eurázsiai uniót. Dél-Amerika valódi földrajzi pozíciójától eltérítve, Eurázsia – elsősorban a szláv kultúrtérség és Oroszország – irányába forgatva, Euro-Amerika „déli nyúlványaként” jelenik meg a térképen.

Az új világtérképen három fő figura szerepel – az amerikai, az orosz és a brazil nagyvárosok helyén: egy protestáns hitvalló térdepel valahol Washington és New York környékén, egy ortodox pópa nagyjából Moszkva magasságában, egy dél-amerikai konkvisztádor pedig Rio de Janeiro és São Paulo vidékén. – Szergej O. Prokofjev a Kelet-Európa szellemi forrásairól szóló könyvében utal arra, hogy Rudolf Steiner egy magánbeszélgetés során egyszer azt mondta Dél-Amerika szerepével és jövőbeli jelentőségével kapcsolatban, hogy ha Kelet-Európa valamilyen okból nem tudná teljesíteni feladatát a hatodik [szláv-orosz] kultúrkorszakban (aminek katasztrofális következményei lennének nemcsak Kelet-Európa, hanem az egész emberiség számára), akkor ezt a feladatot Dél-Amerika, s legfőképp Brazília venné át.[2] Az Economist világtérképe arról tanúskodik, hogy az ennek hátterében álló okkult körök is tudnak a fejlődés menetének erről a lehetőségéről, és szándékukban is áll a fejlődést ilyen irányba terelni.

Három „imaginárius” földrész, három elképzelt (vagy kreált) kontinens szerepel a térképen: Iszlamisztán (az arab és iszlám világ Törökországtól Szudánig, Marokkótól Indonéziáig), Hinduföld (a Hindusztáni-félsziget, a mai India) és Konfuciánia (jórészt Kína, a délkelet-ázsiai országok, a két Korea és Japán). A térkép középpontjában leginkább az iszlám és arab országok alkotta Iszlamisztán található, napjaink központi konfliktusaira is utalva: az arab–izraeli ellentéttől kezdve az utóbbi évek „arab tavaszán” át a szíriai háborúig és az Iszlám Államig. Hinduföld és Konfuciánia – a Föld két legnépesebb vidéke – az eurázsiai kontinenstől és az iszlám világtól is elszakítva (s így Ázsiát is teljesen szétdarabolva) jelenik meg, a szó szoros értelmében elszigetelten, s a velük való konfliktus várható időpontjára is utalva igen távol, a térkép peremén helyezkednek el. – Afrika és Ausztrália teljes egészében hiányzik e világtérképről.[3]

Az Economist új világtérképe valójában egy konfliktustérkép: az észak-atlanti tömb ellenség(tér)képe, amely a nagyra nőtt Amerika[4] – a világuralomra törő anglo-amerikai világ – jelenlegi és jövőbeli geostratégiai terveit és nagy konfliktusait tükrözi. Napjainkban a NATO keleti irányú terjeszkedése révén – a nagy kelet-európai „törésvonal” mentén – egyrészt az eurázsiai unióval, főként Oroszországgal való konfliktusát (lásd a Krím félsziget és Ukrajna esetét), másrészt az arab és iszlám világgal, „Iszlamisztánnal”. Ezért is szerepel a nyugati világ mai két fő ellensége – az eurázsiai tömb (Oroszország) és „Iszlamisztán” – a térkép középső részén. A térképről ugyanakkor az is kiolvasható, hogy az Indiával és Kínával való viszony rendezése, illetve a velük való konfliktus e nyugati körök távolabbi tervei között szerepel. A térképen Konfuciánia, vagyis a „nagyra nőtt Kína” van a legmesszebb Euro-Amerikától, a térkép átellenes végében, finoman utalva arra, hogy a közeljövőben – számos elemzés szerint – Kína lesz az USA igazi nagy ellenfele.

Ahogy már említettük, az új világtérképnek – korunk kreált konfliktustérképének – a középpontjában a legújabb képzelt kontinens és kreált konfliktus: Iszlamisztán áll, méghozzá annak is egy pontosan meghatározható része: a közel-keleti térség, Törökország, Szíria és Palesztina–Izrael vidéke. Nem véletlenül állnak ezek az országok (jelképesen: Jeruzsálem és Damaszkusz) napjaink eseményeinek centrumában, a világtérkép átlóinak metszéspontjában: az arab–izraeli konfliktus már évtizedek óta, a 2011-ben kezdődő szíriai háború pedig az utóbbi évek világtörténéseinek középpontjában. Sőt, olyan értelmezés is létezik, miszerint Szíriában és a Közel-Keleten valójában már egy „kis világháború” zajlik – a harmadik. Ezért áll Szíria illetve Szíriána e világtérkép középpontjában.

 

Korcsog Balázs

Világtérkép, világháború, világkormány (Korunk százéves háborúja)

(a 2015. december 21-én elhangzott előadás összefoglalója)

1. rész: Menekültek, hazugságok, terror

2. rész: Az Economist új világtérképe

4. rész: „Lesz világkormányunk, akár tetszik, akár nem...

5. rész: Novalis: A kereszténység, avagy Európa



JEGYZETEK

[1] Thomas Meyer több művében, így a Polzer- és a Moltke-könyvben is részletesen foglalkozik ezzel a világtérképpel. Lásd Thomas Meyer: Ludwig Polzer-Hoditz. Egy európai szellem. Arkánum, Ispánk, 2006; és Uő. (szerk.): Az új évezred fénye. Helmuth von Moltke élete, munkássága és halál utáni közlései a XXI. század emberiségének szellemi feladatáról. Arkánum, Ispánk, 2009.

[2] Sergej O. Prokofieff: Die geistigen Quellen Osteuropas und die künftigen Mysterien des heiligen Gral [Kelet-Európa szellemi forrásai és a szent Grál jövendő misztériumai]. Verlag am Goetheanum, Dornach, 1989, 19952, 542–543. o.

[3] Az észak-afrikai arab országok Iszlamisztán részét képezik.

[4] Az új világtérképen Amerika az egyetlen épen maradt, sőt területileg jelentősen megnövekedett kontinens: Európa és Ázsia darabokra szakítva szerepel, Afrika és Ausztrália pedig egyáltalán nincs is rajta a térképen – tulajdonképpen az ő helyüket foglalja el Iszlamisztán, Hinduföld és Konfuciánia. Az Economist új világtérképe tehát erősen Amerika-centrikus világtervekről tanúskodik – Bal kéz felől nézi az egész világot.

Utolsó frissítés ( 2016. július 21. )
 
< Előző   Következő >