NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
Száz éve halt meg a "középső" Moltke (1848-1916) Nyomtatás E-mail
2016. június 17.

Image
A harmadik Helmuth v. Moltke a náci népbíróságon
A korszellem szolgálatában

A három Helmuth von Moltke 

 

Helmuth von Moltkét kettőt is számon tart a történelem: az idősebbet és az ifjabbat (bár utóbbi nem fia, hanem unokaöccse volt az előbbinek): mindketten a német hadsereg vezérkari főnökei voltak. Az idősebb Moltke tábornagy (1800-1891) vezette győzelemre a német csapatokat az egységes, porosz vezetésű német nemzetállam létrejötte szempontjából sorsdöntő 1866-os porosz-osztrák és az 1870-71-es porosz-francia háborúban: ő volt a königgrätzi és a sedani csata győztese. A Második Német Birodalmat voltaképpen Bismarck politikai és az idősebb Moltke hadvezéri zsenialitásával hozták létre. Az ifjabb Moltke (1848-1916) pedig az első világháborút megelőző években, illetve a háború legelején volt a német vezérkar főnöke, ugyanakkor a hadvezetésen belül ő volt Hindenburg és Ludendorff fő ellenfele. S bár a porosz vezetésű német egységállam születése szempontjából az idősebbiket szokták a „nagy” Moltkénak tekinteni, de Rudolf Steiner szellemtudományos kutatásaiból tudjuk, hogy unokaöccse, a „kis” Moltke is világtörténelmi jelentőségű személyiség volt.

A Moltke család szellemi pozícióját és irányultságát jelzi, hogy egy harmadik Helmuth von Moltkéról is tudunk (1907-1945), aki az 1944-es Stauffenberg-féle Hitler elleni összeesküvésben és merényletben játszott szerepet (az összeesküvők egyik csoportja, a Kreisaui Kör is Moltke birtokáról kapta a nevét). 

Mint ismeretes, a Stauffenberg vezette Hitler elleni merénylet és puccskísérlet (a Wagner ihlette „Walkűr-akció”) nem érte el célját: Hitler könnyebb sérülésekkel megúszta a robbantást. Stauffenberget és társait azonnal elfogták, kegyetlen kínzásoknak vetették alá, majd kivégezték (a tortúrát Hitler parancsára filmre is vették). A többi összeesküvőt és a merénylettel kapcsolatba hozható személyeket (összesen mintegy hétezer embert) később fogták el, sokukat (köztük Moltkét is) „népbírósági” tárgyalás után felakasztották.

Stauffenberg kivégzés előtti utolsó szavai („Éljen a Szent Németország!”) nem az Első, Második és Harmadik Birodalom - Karl Heyer antropozófus történész kifejezésével - pszeudo-Németországára vonatkoznak, hanem a német nép szellemi-kulturális birodalmára, a Michaelhez mindig hű, valódi német népszellem és a goethei szellemiség igazi Németországára.

Helmuth James von Moltke gróf - a „harmadik” Moltke is - olyan ember volt, aki magasrendű szellemi célok iránt érzett elkötelezettséget, s akinek egész munkásságát és minden igyekezetét következetesen és messzire tekintő módon ezek a célok határozták meg. 1944. október 24-én, fogsága idején írta le a következő mondatot: „Úgy jártam a földön, mint csöndes magvető, de éppen ezt nem akarják. A mag azonban, melyet elvetettem, nem pusztul el, hanem egy szép napon majd gyümölcsöt hoz, anélkül, hogy bárki is tudná, honnan származik e mag, s ki volt az, aki elvetette.”

A „harmadik” Helmuth von Moltke 1907-ben született a kreisaui kastélyban, Alsó-Sziléziában (a mai Lengyelország területén). A német hadsereg főparancsnokságának nemzetközi és hadijogi szakértője volt egészen addig, amíg 1944-ben a Gestapo (a náci német állam titkosrendőrsége) le nem tartóztatta. A három Moltke személyében olyan „michaelitákra” emlékezünk, akiknek gondolkodása és bátorsága ma is példamutató lehet számunkra, s ebből a jelenlegi helyzetben is erőt meríthetünk.

 

Korcsog Balázs

Kapcsolódó írásunk:

Peter Tradowsky: Helmuth von Moltke, a szellem fáklyavivője

Utolsó frissítés ( 2016. december 18. )
 
< Előző   Következő >