Krisztus eljövetele "az ég felhőiben..." (Csontváry géniusza 12.) Nyomtatás E-mail
2016. november 20.

Image
Plein air erfunden (Napút-festés feltalálva) (Csontváry)
Krisztus „visszatérése”

az ég felhőiben…

Csontváry géniusza, 12. rész

 

Az előző fejezetben láthattuk, hogy 1910. január 10-én, amikor a Teozófiai Társaság angol vezetői elkezdték „beavatni” az általuk Krisztus újbóli fizikai megtestesülésének kikiáltott indiai fiút, éppen ezen a napon szakadt meg Csontváry „isteni összeköttetése”, ekkor ért véget szellemi inspirációja, s így ez a nap jelenti termékeny alkotó időszakának, sőt egész festői pályájának a lezárulását. Vagyis az a nap, amikor az indiai Adyarban egy lelki és szellemi „erőszaktétel” formájában kezdetét vette az ifjú Krisnamurti „beavatása” (amely valójában egy ál- vagy ellen-beavatás volt), Csontváry leírásában éppen ez a nap jelenti egy szellem nélküli, „hatalmi” korszak, egy anyagi, materiális szemléletű időszak kezdetét. Az angol teozófus vezetők ugyanis csak látszólag beszéltek a szellemről, s valójában mindent, még Krisztus újra eljövetelét is csupán materiális (fizikai) értelemben – a régi palesztinai események „megismétlődéseként” – tudták elképzelni. „A Teozófiai Társaságba olyan mértékben behatoltak a materialista tendenciák, hogy úgy vélik, Krisztus anyagi testet öltve fog visszatérni” – foglalta össze a helyzetet 1910-ben Rudolf Steiner.[1]

Ezért az 1909-es budapesti teozófus kongresszuson tartott előadásában – és az 1910-es év „éteri Krisztus”-sorozatában[2]Rudolf Steiner rávilágított az igazságra: „Krisztusnak ez az újbóli megjelenése azonban semmiképpen sem az idők fordulóján bekövetkezett fizikai megjelenésének a megismétlődését fogja jelenteni, hanem Krisztusnak ez az érzékfeletti megnyilatkozása ahhoz az élményhez lesz hasonlatos, amelyben Pál apostolnak volt része a Damaszkusz felé vezető úton, amikor egyszer csak megpillantotta Krisztust a Föld szellemi aurájában.”[3]

Rudolf Steiner az éteri Krisztus-eseményről szóló 1910-es előadásaiban részletesen beszél arról, hogy Krisztus mint kozmikus Nap-szellem a Golgotai misztérium óta jelen van a Föld szellemi környezetében (éteraurájában), s összekötötte magát a Földdel („veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”), és az emberek egy része az 1930-as évektől – az ekkor kibontakozó új éteri látás révén – képes lesz érzékelni őt. „Ez az, amit az okkult iskolákban Krisztus visszatérésének neveznek.”[4] (Rudolf Steiner ezzel kapcsolatban többször is külön hangsúlyozta az 1933-as év jelentőségét.[5]) Tehát sok embernél megismétlődik majd a damaszkuszi esemény, amikor Pál apostol meglátta Krisztust a Föld éteraurájában: az éteri erők és folyamatok (a fény-, a hő-, a hang- és az életéter) világában. „Az ég felhőiben” – ahogy az evangélium mondja, az éteriségre utalva, az Ő újbóli eljöveteléről. A damaszkuszi eseménynek (Pál éteri látóvá válásának) ezt a megismétlődését nevezhetjük Krisztus újra eljövetelének, szellemi visszatérésének – hangsúlyozta Rudolf Steiner az „éteri Krisztus”-sorozat előadásaiban.

Ám a „visszatérés” vagy „újra eljövetel” kifejezés (németül „Wiederkunft”) némileg félrevezető Krisztus éteri megjelenésével kapcsolatban, hiszen úgy hangzik, mintha Krisztus eltávozott volna valahova, most pedig visszatér. Valójában azonban a Golgotai misztérium óta mindvégig jelen volt a Föld szellemi környezetében (éteraurájában), de csak néhány kiválasztott (illetve „beavatott”) individualitás, elsőként Pál apostol, később Christian Rosenkreutz, korunkban pedig Rudolf Steiner volt képes érzékelni őt. Az éteri „eljövetel” kifejezés így arra utal, hogy Krisztus fokozatosan az emberek sokasága számára is érzékelhetővé válik az éteri világban. Az éteri Krisztus-esemény is az emberiség tudati fejlődésével áll összefüggésben. Rudolf Steiner ezt úgy fogalmazza meg, hogy az új, éteri Krisztus-megjelenés során „nem Krisztus száll le az emberiséghez, hanem az emberiség fog felemelkedni Őhozzá”.[6]

Az éteri „eljövetel” tehát valójában azt jelenti, hogy az ember elkezd felnőni Krisztushoz, hogy az emberiség az újonnan kibontakozó képességek által fokozatosan felemelkedik abba a szférába, hogy elkezd belelátni abba a világba – az éteriség: a fény, a hő, a hang és az életerők, valamint az idő mint „ötödik éteri elem” birodalmába[7] –, ahol Krisztus korunkban megtapasztalható. 2009-es budapesti előadásában Szergej Prokofjev utalt rá: „1909-es budapesti előadásában Rudolf Steiner azt mondta: igen, Krisztus vissza fog térni, de soha többé nem fizikai testben, hanem szellemi formában jön el, »az ég felhőiben«” – majd hozzátette: „a felhőket az éteriség megnyilatkozásának tekinthetjük”.[8]

Az emberek tehát az 1930-as évek közepétől kezdik majd érzékelni Krisztus éteri „visszatérését”, egy beavatott azonban már jóval korábban érzékelhette ezt az eseményt. Rudolf Steiner száz évvel ezelőtt, 1917-ben mutatott rá arra, hogy egy beavatott már 1909-től láthatta Krisztus megjelenését az éteri világban – a modern szellemtudomány értelmében ez jelenti ugyanis az ő újbóli „eljövetelét”. És a Rudolf Steiner által hozott antropozófia mint modern szellemtudomány legfontosabb feladata ennek az eseménynek – „korunk legnagyobb misztériumának” – a hírüladása, és az emberiség előkészítése a mai idők e legjelentősebb érzékfeletti eseményére.

Csontváry tragédiája, és 1909/1910-es festői „elnémulásának” igazi oka, hogy „isteni összeköttetése” – michaeli-rózsakeresztes inspirációja (1879/80) – révén ő is ennek az új szellemi fénynek (1899), az éteriségnek és az éteri Krisztus-eseménynek (1909/10) akart a festő-prófétája lenni. De szava pusztában kiáltó szónak bizonyult a korabeli Magyarországon.

 

Korcsog Balázs



JEGYZETEK

[1] Rudolf Steiner 1910. április 18-i palermói előadása. Lásd Rudolf Steiner: Krisztus megjelenése az éteri világban (GA 118). Budapest, 2012, 167. o.

[2] Rudolf Steiner: Krisztus megjelenése az éteri világban (GA 118). Budapest, 2012.

[3] Lásd Szergej O. Prokofjev: „A budapesti teozófiai kongresszus és következményei”. Nyomtatott Novalis, 3. szám (2009. Pünkösd), 6. o. In: Szergej O. Prokofjev: A Kelet a Nyugat fényében. III. kötet: „A keresztény ezotéria születése a 20. században, és az ellene szegülő okkult erők”.

[4] Rudolf Steiner 1910. február 6-i kasseli előadása. Lásd Rudolf Steiner: I. m. (GA 118), 208. o.

[5] Krisztus éteri megjelenésének – e nagy szellemi fénynek – a földi árnyéka is hatalmas volt: erről tanúskodik a történelemben az 1933-as év, Hitler és a nemzetiszocialista párt (Karl Heyer antropozófus történész kifejezésével: az anti-antropozófiai mozgalom) hatalomra kerülése Németországban. „1933 táján eljön majd a fekete mágia iskoláinak néhány küldöttje, akik hazug módon egy fizikai Krisztust fognak hirdetni” – mondta Rudolf Steiner 1910. január 12-én Stockholmban, az éteri Krisztusról szóló első híradásában. (Lásd Der Europäer, 2009. december–2010. január [14. évf., 2–3. sz.], 3. o.)

[6] Rudolf Steiner 1910. február 6-i kasseli előadása. Lásd Rudolf Steiner: I. m. (GA 118), 209. o.

[7] Az időhöz mint éteri elemhez való újfajta viszonyról – az éteri előrelátás és a karmikus visszatekintés képességéről, és az étertestről mint „időtestről” – lásd Peter Selg 2009. április 9-i előadását a Szergej O. Prokofjevvel közös első kötetében: Sergej O. Prokofieff–Peter Selg: Die Wiederkunft des Christus im Ätherischen. Zum Fünften Evangelium. Arlesheim, 2009, 13–15. o. Magyarul lásd Szergej O. Prokofjev–Peter Selg: Krisztus visszatérése az éteriségben. Az Ötödik evangéliumhoz. Budapest, 2011, 10–13. o.

[8] Szergej O. Prokofjev előadása Budapesten, 2009. május 29-én, az 1909-es budapesti teozófiai kongresszus és Rudolf Steiner budapesti ciklusának centenáriumi ünnepségén. Kézirat.

Utolsó frissítés ( 2017. szeptember 12. )
 
< Előző   Következő >