„Mandulatej”?

Ahrimán kontra Steiner

„Mandulatej”címmel[*] terjedelmes cikk jelent meg Rudolf Steinerről a Magyar Narancs legújabb számában (2019. aug. 8.), a „Gurupédia” sorozatban.

Aki ismeri Rudolf Steiner életét, munkásságát és valódi törekvéseit, legjobb esetben is paródiának tekintheti ezt az „esszét”. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy itt egy tudatosan (vagy öntudatlanul?) megalkotott TORZKÉPRŐL van szó. A cikk így jóval inkább az ahrimáni inspiráció mintapéldája, az ahrimáni írásművészet egy újabb darabja: mondhatni a „kis magyar Zander” (a Steinert gyalázó berlini teológiaprofesszor nyomán): egy pletykákból, féligazságokból és hazugságokból összetákolt, és a bulvársajtó stílusában írott fércmű, melynek alaphangja: a gúny.

Így beszél a hazugság és halál fejedelme arról az emberről, aki állandó akadályok közepette is példamutató helytállást tanúsított „a szélsőségek korában”, és egész életét az előrehaladó szellemek – mindenekelőtt Michael és Krisztus – szolgálatába állította.

Schiller szavaival: „A világ szereti befeketíteni, ami ragyogó, / és lerántani a porba, ami magasztos.”

És mindezt éppen a Steiner által hozott hármas tagozódás és a Waldorf centenáriumán! (Nem mellesleg: az Ahrimán inkarnációjáról szóló előadások százéves évfordulójához közeledve...)

A kérdéssel részletesen foglalkozunk a Krízis és kulmináció című kötetben (Genius, 2016).

Korcsog Balázs