NOVALIS / Főoldal
Szergej Prokofjev: Rudolf Steiner spirituális biográfiája - Töredék. Könyvismertető. 2021. Pünkösd Nyomtatás E-mail
2021. május 20.

ImageSzergej O. Prokofjev

Rudolf Steiner – egy spirituális biográfia töredéke

Ralf Gleide könyvismertetője

 

Kerek száz esztendő választ el bennünket Rudolf Steiner életének utolsó éveitől. Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy a történelmi távolság vajon szükségszerűen vezet a vele való kapcsolat elvesztéséhez, vagy egy másik szinten e kapcsolat elmélyülésének a lehetőségét is magában hordozza. Ehhez jön még az a kérdés, hogy Rudolf Steiner jelenleg vajon újra megtestesült állapotban van-e, s ma milyen módon tudunk találkozni vele. Szergej Prokofjev rendkívül intenzíven foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s e befejezetlenül maradt könyvében belátható szempontokat ad ezek megválaszolásához.

Prokofjev eredetileg egy átfogó művet akart írni Rudolf Steiner különböző inkarnációiról. A könyv célja az lett volna, hogy „megkeresse a vezérfonalat e hatalmas, világraszóló jelentőségű élet hat stációja, hat állomása között”[i], s ily módon lehetővé tegye, hogy közelebb kerüljünk a jelenlegi Rudolf Steinerhez. A könyv a most megjelent formájában Rudolf Steiner általunk ismert első inkarnációjának részletes leírását tartalmazza a Gilgames-eposz mélyreható értelmezésével, s a szerző egy külön fejezetet szentel Rudolf Steiner sajátos feladatának a többi emberiségtanító körében. Amikor betegsége miatt már előrelátható volt, hogy az eredetileg eltervezett formában nem fogja tudni befejezni a könyvet, Prokofjev a már elkészült első részekhez egy hosszú fejezetet fűzött hozzá, amely sűrített formában írja le Rudolf Steiner egyes inkarnációit, s vázolja azokat a főbb gondolatokat, amelyek az eredetileg eltervezett könyv vörös fonalát alkották. Így a mű minden tömörsége ellenére a szerző bizonyos fokig mégiscsak meg tudta valósítani eredeti célkitűzését.

A könyvben található jelentős felismerések mind Szergej O. Prokofjev szellemtudományos kutatásának eredményei, de természetesen a Rudolf Steiner korábbi inkarnációival kapcsolatban fennmaradt forrásanyagra is támaszkodnak. A szerző saját szellemi kutatásából fakadó felismerései azonban olyan megvilágításba helyezik ezt a forrásanyagot, hogy az olvasóban új aspektusok, teljesen új nézőpontok tárulnak fel Rudolf Steiner lényével kapcsolatban. Külsődleges módon nem bizonyítható, hogy Prokofjev felismerései helyesek-e vagy sem. Hiszen a természettudománnyal ellentétben, ahol a bizonyítandó tények rajtunk kívül vannak, a szellemtudományos gondolkodásban „az a tevékenység, melyet a lélek a természettudományos gondolkodás során a bizonyításra fordít, már a tények keresésében, azok felkutatásában jelen van. Máskülönben meg sem találjuk a tényeket – már a hozzájuk vezető út önmagában bizonyító erejű. Aki valóban átéli ezt az utat, az már a bizonyítást is átélte. Itt semmire sem jutunk egy kívülről hozzáfűzött bizonyítékkal.”[i] Aki Prokofjev könyvét megfelelő módon olvassa, az a benne elhangzottak elfogulatlan befogadása és átgondolása által bizonyos belső élményszerű felismerésekhez juthat, amelyek révén mindenki önmaga válaszolhatja meg a kérdést, hogy helytállóak-e a könyvben elhangzottak.

ImageA könyv alapvető felismerései közül különösen fontos a Rudolf Steiner individualitása és a nátháni lélek lénye közötti belső közelség felismerése. Prokofjev részletesen taglalja, hogyan nyilvánult meg e két lény rokonsága már Steiner első inkarnációjában, amikor Enkiduként, Gilgames király barátjaként testesült meg, a Krisztus előtti harmadik évezred elején. Bár az erre vonatkozó hagyomány mondai-mítoszi jellegű, Rudolf Steiner karmikus kutatásainak figyelembevételével kihámozhatjuk ennek történelmi magját. Szergej Prokofjev hangsúlyozza, hogy Enkidu alakjában egy különösen „fiatal” lélekkel van dolgunk, aki teljes mértékben csak nagyon későn testesült meg a Földön. Az ősidők óta kapcsolatban állt az emberiség „anyapáholyával” a Napszférában, és a szellemi világban élte át a Golgotai misztérium három kozmikus előfokát. Mivel Enkidu szinte teljesen érintetlen volt a földi tapasztalatoktól, a legrövidebb idő alatt kellett bepótolnia az állati létformából való kiemelkedésnek, a nemek elkülönülésének és a luciferi megkísértésnek a tapasztalatait. Enkidu a tisztánlátás magas formájával rendelkezett, amelynek jellege az élete során ugyan megváltozott, de mindig a rendelkezésére állt. A Napszférával való szoros kapcsolata révén képes volt Gilgamesnek iránymutatást adni a halhatatlanság kérdésének megoldásához. Rudolf Steiner a Karácsonyi gyűlés alatt tartott előadásaiban Gilgames történelmi alakját úgy jellemezte, mint az első olyan személyiségek egyikét, akiknél „az éntudat, amely nem sokkal azelőtt még odafent, a szellemi-lelki világban volt megtalálható, leereszkedett a testiségbe, alászállt a testi és éteri organizációba, s így Gilgames tehát az elsők között volt, akik nem a lényüknek azt a szellemi-lelki részét kezdték Énnek nevezni, ahol az isteneket érzékelték, hanem azt, ami földi-éteri volt bennük”.[iii] E tudati lépés által ébredt fel Gilgamesben a kérdés az ember halhatatlansága iránt.

A következő inkarnációra, Gilgames újramegtestesült individualitásával közösen, a Krisztus előtti ötödik században került sor, az epheszoszi misztériumok körében. Ez az inkarnáció „az előzőhöz képest nagyon csendes, sőt bensőséges volt”.[iv] Ennek során Enkidu individualitása nagyon sokat felvett magába az epheszoszi misztériumokból, bár szabályos beavatást itt sohasem kapott. Különösen a „világ-Ige”, a kozmikus Logosz és az emberi beszéd, a szó összefüggésébe nyert bepillantást. Enkidu kapcsolata az epheszoszi misztériumokkal hasonló volt a názáreti Jézusnak az esszénus rendhez fűződő kapcsolatához. Jézus sem volt tagja ennek a rendnek, belső érettsége által azonban elnyerte az esszénusok bizalmát, s részesülhetett az ő tudásukból. Rudolf Steiner individualitásának megértése szempontjából nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy ő sem Epheszoszban, sem a többi korábbi inkarnációjában nem volt nagy beavatott. Rudolf Steiner egyedülálló képességei Prokofjev szerint éppen azon alapultak, hogy ő fiatal lélekként a Napszférában kezdettől fogva különösen szoros kapcsolatban állt a nátháni lélekkel és a Szophia lénnyel.

ImageKövetkező inkarnációjában, amikor Arisztotelészként testesült meg, széles körű, nyilvános tevékenységet folytatott, világtörténelmi hatással. Arisztotelész filozófiai művei révén, különösen a logika kidolgozásával, lerakta az emberiség tudományos gondolkodásának alapjait. Ezenkívül előkészítette a kozmikus intelligencia individuálissá válását a Krisztus utáni 9. századtól: „Arisztotelész a gondolkodásból kiindulva mintegy érzékfeletti kelyhet képezett a lelkében, amelybe azután megfelelő módon áradhatott bele a kozmikus intelligencia.”[v]

Ennek az individualitásnak a következő megtestesülése ismét egy „csendes” inkarnáció volt, kevés külső figyelem kísérte őt. „Schionatulander”-ként élt a 8–9. században, a Grál-misztériumok körében. Schionatulander Parzival apjának, Gahmuretnek volt az apródja. A monda szerint Schionatulander éppen egy elszökött kutya nyomában járt, melynek pórázán (rókakopó-nyakörvén) rejtélyes írásjelek álltak, amikor az apród összefutott Orilus lovaggal, aki agyonütötte őt. Schionatulander azért vesztette életét, mert összetévesztették Parzivallal, akire Orilus valójában dühös volt. Még ha itt elsősorban csupán mondai képekről van szó, akkor is beláthatjuk, hogy Schionatulander és Parzival között különleges karmikus kapcsolat állt fenn, hiszen egyfajta áldozati halálával Schionatulander tette lehetővé Parzival útját a Grálhoz.

ImageA következő inkarnáció Aquinói Tamásként, a 13. században, ismét széles körű nyilvános tevékenységet hozott, amely mindmáig maradandó hatást gyakorol az európai kulturális életre. Tamás nagy következetességgel tanulmányozta Arisztotelész hozzáférhető műveit, és megmutatta, hogy a gondolkodás megfelelő iskolázásával lehetőségünk van arra, hogy gondolati úton is megértsük a kereszténység kinyilatkoztatott igazságait. Aquinói Tamás teremtett egyensúlyt a kinyilatkoztatás és az önálló gondolkodás között. A hagyomány szerint Tamást az élete végén az a kérdés foglalkoztatta, hogyan válhat a gondolkodás nem csupán a tartalmát, hanem módját tekintve is keresztényivé-krisztusivá. Hogyan lehet maga a gondolkodás is keresztényi-krisztusi? Rudolf Steiner így fogalmazta meg Tamás kérdését: „Hogyan lép be Krisztus az ember gondolkodásába? … – Ez a kérdés áll ott világtörténelmileg abban a pillanatban, amikor Aquinói Tamás 1274-ben meghal.”[vi] S ezen a ponton szinte kézzelfoghatóvá válik a karmikus összefüggés a következő inkarnációjával, amikor is Rudolf Steinerként testesül majd meg.

ImageSzergej Prokofjev rámutat, hogy van egy alapmotívum, amely Rudolf Steiner összes inkarnációján végigvonul, s ugyanakkor mégis továbbfejlődik és új formákat ölt. Ezzel az alapmotívummal áll összefüggésben, hogy Rudolf Steiner egyik korábbi inkarnációjában sem volt nagy beavatott, hanem „mindig együtt haladt az emberiséggel”.[vii] Ennél az individualitásnál arról van szó, hogy ő a tevékenysége során mindig az emberiség eredendő erőiből merített. Ez az individualitás kezdettől fogva azt a célt hordozta magában, hogy egy napon az egész emberiség számára elérhetővé tegye a beavatás útját: hogy minden ember tudatosan és saját erejéből indulhasson el és mehessen végig ezen az úton. Ám ennek a célnak az elérése csakis ennek az individualitásnak a gondolkodás lényével való egyedülálló kapcsolata révén volt lehetséges, amely kapcsolat valamennyi inkarnációjában – sőt, már az ő legelső földi megtestesülése előtt is – az ő sajátos jellemzője volt.

És hogyan fejlődik tovább a jövőben az az individualitás, aki legutóbbi földi életében a „Rudolf Steiner” nevet viselte? Szergej Prokofjev azt engedi sejtetni, hogy a legutóbbi inkarnáció nyilvános működését a mi időnkben egy olyan megtestesülés fogja követni, amelynek során ez az individualitás ismét inkább „csendesen” fogja kifejteni a hatását. Ahhoz, hogy a külső életben megtaláljuk őt, ma „bizonyos feltételeknek, ehhez szükséges előfeltételeknek kellene teljesüniük”.[viii] Minden attól függ, „hogy az antropozófusok minél nagyobb számban helyesen, megfelelő módon gondolkodjanak Rudolf Steiner individualitásáról”.[ix] Csak ha a valóságnak megfelelő, helyes gondolatokat alkotunk róla, akkor ezek a gondolatok megmutathatják az utat Rudolf Steiner individualitásához, hiszen Prokofjev szerint a legfontosabb tanításokat ő ma nem a fizikai síkon, hanem szellemi síkon adja. Csak ha elegendő számú antropozófus találta már meg az utat szellemi síkon Rudolf Steinerhez, akkor lenne lehetséges, hogy „ő újból, többé-kevésbé nyíltan megmutatkozhasson az antropozófusok körében”.[x]

Szergej Prokofjev e kijelentéseknél arra a tényre támaszkodik, hogy maga Rudolf Steiner többször beszélt arról, hogy a 21. század elején újból megtestesült állapotban lesz. Így például az 1924. szeptember 16-i karma-előadásában önmagát is azok közé sorolta, akik a 20. század végén újra inkarnálódni fognak: „… ha az a nagy korszak, amikor mi [kiemelés: R. G.], lerövidített érzékfeletti élet után, ismét tevékenykedni fogunk a Földön, ha ez a nagy korszak elérkezik, amikor is a Föld megmentéséért tevékenykedők számítanak a leginkább arra, amit az antropozófusok tehetnek ez ügyben.”[xi] Ezzel összefüggésben jutott Szergej Prokofjev saját kutatásai alapján arra a belátásra, hogy Rudolf Steiner nyilvános megmutatkozása korunkban az előbb említett előfeltételek teljesülésétől függ. És ezt a felismerését a szerző oly módon tárja elénk, hogy lehetővé teszi az olvasó számára: gondolkodva vizsgálja meg ennek a felismerésnek az érvényességét és belső meggyőző erejét.

Még ha Prokofjevnek ez a könyve töredék maradt, akkor is új belátásokra vezeti az olvasót Rudolf Steiner lényével kapcsolatban. Az egyes inkarnációk közötti vörös fonal saját benső tapasztalattá válhat az olvasóban a világos, áttekinthető és szemléletes leírások révén, egyúttal arra ösztönzi az olvasót, hogy meditatív úton is elmélyedjen Rudolf Steiner inkarnációinak sorában, s olvasson abban a karmikus írásban, amely megnyilatkozik benne. Prokofjev ábrázolásmódja a könyv töredékes jellege ellenére oly művészi módon van megformálva, hogy nem kényszeríti az olvasót, hogy elhiggye vagy épp ne higgye el a leírtakat. A könyv gondolatmenetének élő végigjárása során az olvasó maga is felemelkedhet a könyvben bemutatott tények gondolati és érzékfeletti szemléléséhez. Így Prokofjev könyve módszertani szempontból is útmutató lehet mindazoknak, akiknek szívügye a Rudolf Steinerrel mint szellemi tanítóval való kapcsolat.

 

Ralf Gleide

Fordította: Korcsog Balázs

 

A könyv eredeti címe és megjelenési helye:

Sergej O. Prokofieff: Rudolf Steiner – Fragment einer spirituellen Biografie

Verlag am Goetheanum, Dornach, 2020

 

Ralf Gleide könyvismertetője a független dornachi hírlevél, az Ein Nachrichtenblatt 2021. május 2-i számában jelent meg (Nr. 10/2021, p. 12–14.).

 

Ha szeretne még ilyen cikkeket olvasni, támogassa a NOVALIS munkáját! Minden támogatást köszönettel fogadunk a folyóirat működtetéséhez, az előadásokhoz és írásokhoz szükséges kutatómunka finanszírozásához, és az elkészült művek közzétételéhez (könyvek, cikkek, fordítások, előadások) az alábbi számlaszámra:

10700378-28430702-51100005

(CIB Bank, szml. tul.: Korcsog Balázs / Novalis támogatás) 

IBAN: HU29 10700378-28430702-51100005

  BIC/SWIFT: CIBHHUHB



JEGYZETEK

[i] Sergej O. Prokofieff: Rudolf Steiner – Fragment einer spirituellen Biografie. Verlag am Goetheanum, Dornach, 2020. 10. o.

[ii] Rudolf Steiner: A szellemtudomány körvonalai (GA 13), „A szellemtudomány jellege” című fejezet.

[iii] Rudolf Steiner: A világtörténelem az antropozófia megvilágításában (GA 233), 26.12.1923. dec. 26-i előadás. (Magyarul lásd A világtörténelem szellemi háttere című kötetben. Genius, 2003.)

[iv] Sergej O. Prokofieff: I. m. 220. o.

[v] I. m. 224. o.

[vi] Rudolf Steiner: Aquinói Tamás filozófiája (GA 74), 1920. máj. 23-i előadás.

[vii] Sergej O. Prokofieff: I. m. 261. o.

[viii] I. m. 19. o.

[ix] Uo.

[x] Uo.

[xi] Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata IV. kötet (GA 238), 1924. szept. 16-i előadás.

Utolsó frissítés ( 2021. június 29. )
 
< Előző   Következő >