Rudolf Steiner egy norvég fatemplom kapujában (1908)

A július 4-i kasseli kitérőt követően Rudolf Steiner július 6-án indul el az 1908-as év következő nagy előadássorozatának helyszínére, a norvég fővárosba: Kristianiába (mai nevén Oslóba). Július 7-e és 21-e között itt kerül sor ennek az esztendőnek a harmadik nagy (János-)ciklusára: az 1908-as év „második” János-evangéliumára, Rudolf Steiner első észak-európai (skandináviai) ciklusára. (A tizenöt előadásból álló sorozat szövege - gyorsírással készült jegyzet formájában - nem maradt fenn, így külön kötetben sem jelent meg.)

Az 1908-as kristianiai ciklus helye a hét önálló János-evangélium között:

1906. febr.-márc.: BERLIN (GA 94)

1906. okt.-nov.: MÜNCHEN (GA 94)

1907. november: BÁZEL (GA 100)

Egy 1150 körül épült norvég fatemplom

1908. július: KRISTIANIA [OSLO]

1909. jún.-júl.: KASSEL (GA 112)

1910. január: STOCKHOLM

Rudolf Steiner a norvég teozófiai mozgalom vezetőjének, Richard Eriksennek a meghívására utazik már tavasszal és most nyáron is Skandináviába. A júliusi előadásokat Kristiania északi partján fekvő villanegyedének, Ljannak (ma Oslo egyik városrészének) a középiskolájában tartják meg. Eriksen beszámolója szerint az előadássorozatra sok helyről (összesen kilenc országból) érkeznek a „teozófus” hallgatók, az oroszok közül ott van például Margarita Volosina is.

Maria és Johannes (Marie von Sivers és Mieta Waller, 1911)

A kristianiai János-evangélium folyamán, egy verőfényes nyári estén egy ifjú hölgy lép oda Marie von Sivershez: Mieta Waller (későbbi teljesen nevén Maria Elisabeth Pyle-Waller, aki ettől az időszaktól kezdve Rudolf Steiner és Marie von Sivers egyik legközelebbi és leghűségesebb állandó munkatársa lesz: Rudolf Steiner misztériumdrámáinak ősbemutatóján ő játssza Johannes szerepét!), és aki ekkor azzal az indítvánnyal fordul Marie von Sivershez, hogy „egy »templomot« kellene építeni Rudolf Steiner szavainak”. Ez a kezdeményezés lesz az egyik fontos építőköve az elkövetkező évek során több lépcsőben és különböző helyszíneken körvonalazódó, fokozatosan kialakuló önálló antropozófiai (János-)épületnek: a Johannes-Baunak, a későbbi Goetheanumnak.