Rudolf Steiner száz éve, 1908. november 23-án Bécsben az önismeretről tartott előadást: Mi az önismeret? (GA 108). Ez az első, sorsdöntő Steiner-előadás Ludwig Polzer-Hoditz gróf - Rudolf Steiner közeli munkatársának és ezoterikus tanítványának - életútján. Az önmegismerés, az önismereti út négy lépcsőfoka. (1) A fizikai testtel összefüggésben az ember környezetének megismerése: a hol és a mikor, a hely és az idő hatása az emberre. (Mi lett volna, ha az adott individualitás nem ennyi és ennyi évvel ezelőtt Bécsben, hanem ötven évvel korábban, és mondjuk Moszkvában született volna meg?) A Rudolf Steiner példájában foglalt karmikus utalás, és a példaként említett városok összefüggése a jelenlegi, ötödik (germán) és az eljövendő, hatodik (szláv) kultúrkorszakkal. Thomas Meyer Polzer-Hoditzról szóló életrajzának idevonatkozó példája: ötven év eltérés helyett 20. és 13. század, illetve Bécs és Moszkva helyett Párizs (negyedik) és Calcutta (első kultúrkorszak) - a két példa óriási különbsége! (2) Az önismeret második fokozataként, az étertesttel összefüggésben az öröklési vonulat révén magunkkal hozott adottságok, a származás útján (az adott embertípustól, néptől és családtól) öröklött tulajdonságok és képességek számbavétele. (3) Az önismereti út harmadik lépcsőfokaként, az asztráltesttel összefüggésben azoknak az adottságoknak a feltérképezése, amelyeket sem a környezeti hatásokból, sem az öröklött tulajdonságokból nem lehet megmagyarázni: ez a karmikus örökség, az individualitás saját korábbi inkarnációinak eredménye, az előző megtestesülésekből magával hozott képességek. (4) S végül az önismereti út negyedik, legmagasabb fokát a kozmikus összefüggések megismerése jelenti: az emberi Én és a világ-Én, a mikrokozmosz és a makrokozmosz összetartozásának felismerése. Az önmegismerés ilyen értelemben: világmegismerés, és a világ megismerése: önmegismerés. Az önismeret: Én-ismeret, „nem Én, hanem Krisztus - bennem” (ICH).