Százéves visszatekintés

Mit látunk, ha Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében az 1908-as esztendőre visszatekintünk? Hogyan és hol tudjuk elhelyezni az 1908-as évet Rudolf Steiner előadói munkásságában egyfelől az 1906/1907-es, másfelől pedig az 1909/1910-es esztendők között? Még akkor is, ha egy ilyesfajta térbeli és időbeli elhelyezéssel minderről csupán egy vázlatos képet kapunk.

Időben felosztva az 1908-as év három részből, három jól elkülöníthető szakaszból áll (ezeket trimesztereknek, harmadéveknek is nevezhetjük): az első az év elejétől május közepéig, a második szeptember közepéig, a harmadik pedig szeptember közepétől az év végéig tart.

Az 1908-as esztendő első és harmadik trimeszterében Rudolf Steiner Berlinben folytatta nyilvános és a tagok számára tartott előadásait (1. harmadév: GA 56 és 102, 3. harmadév: GA 57 és 107, egész évben: GA 108). Mindezek mellett több kisebb és néhány nagyobb előadó körutat is tett: közép-európai (Németországban, Svájcban és az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén tartott) előadásain kívül Rudolf Steiner 1908-ban járt először előadó körúton a már inkább Nyugat-Európához tartozó Hollandiában (az egykori Németalföldön), valamint Észak-Európában, Skandináviában (Svédországban, Norvégiában és Dániában) is: szellemtudományos nézőpontból az északi arkangyal (az észak-európai népszellem) „felségterületén”. Az elkövetkező években éppen a - már nevében is titkokat rejtő - norvég főváros: Kristiania (az egykori, majd mostani Oslo) lesz Rudolf Steiner előadásainak egyik legfontosabb színhelye: az 1908/1909-es évek János- (evangélium és apokalipszis) ciklusaitól a „Népszellemek-cikluson” keresztül (1910) egészen az Ötödik evangélium magváig (1913).

Az 1908-as esztendő második harmadában Rudolf Steiner öt nagy előadássorozatot tartott Berlinen kívül: ez az öt ciklus áll ennek az évnek a középpontjában, képszerűen úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez az öt előadássorozat alkotja az 1908-as esztendő öt sarokkövét Rudolf Steiner előadói munkásságában (lásd a mellékelt ábrát). Ezekre az önálló nagy ciklusokra Hamburgban (május), Nürnbergben (június), Kristianiában (július), Stuttgartban (augusztus) és Lipcsében (szeptember) kerül sor. Az öt ciklusból három annak a tanítványnak a szellemi alakjával áll a legszorosabb kapcsolatban, „akit az Úr szeret vala”, vagyis a János-evangélium és az Apokalipszis szerzőjével (a kristianiai és a hamburgi János-evangéliumról, illetve a nürnbergi Apokalipszis-ciklusról van szó). Bizonyos szempontból ugyanakkor ez utóbbi jelenti az 1908-as év szellemi csúcspontját - ahogyan az Alapító Vezetőség legfiatalabb tagja, Guenther Wachsmuth fogalmazott A szellemtudomány születéséről szóló könyvében: „Rudolf Steiner éppen ebben a Nürnbergi Ciklusban, Európa kellős közepén emlékeztetett arra, hogy nemcsak Európa déli, hanem északi misztériumainak ősforrásaiból, ősi kútfőiből is kiolvasható Krisztus és a kereszténység bölcsességének és megváltó cselekedetének előkészülete.” (Kiemelések.: K. B.)

Az 1907-es év áttekintésekor már szóltunk arról, hogy Rudolf Steiner visszafelé, fordított sorrendben (úgyszólván Rückschauban) beszél az evangéliumokról: vagyis először foglalkozik a János-, és csak azután a Lukács-, majd a Máté- és a Márk-evangéliummal, és végezetül beszél - a négy evangéliumot mintegy megkoronázva - az Ötödik evangéliumról. Az 1906 és 1909 közötti évek és az ekkor tartott ciklusok tehát a szeretett tanítvány, János jegyében állnak - és ezt nemcsak a János által írott művekről (a nevéhez fűződő evangéliumról és az Apokalipszisről) szóló előadássorozatok jelzik, hanem az ezekben az években tartott - és már címükben is - rózsakeresztes ciklusok, amelyek a többi nagy teozófiai bevezető kurzusához hasonlóan valójában Rudolf Steiner átfogó művének, A szellemtudomány körvonalainak az előképei vagy ősformái. (Ennek az időszaknak a három nagy rózsakeresztes ciklusa: München (1907) - Kassel (1907) - Budapest (1909) [GA 99 - 100 - 109/111].) Az 1906/1907 és 1909/1910 közötti évek János-ciklusai és rózsakeresztes ciklusai azonban egy közös forrásból fakadnak (aminek mintapéldája az Összkiadás 100. kötete, amely egyszerre tartalmazza a kasseli rózsakeresztes sorozatot és a bázeli János-ciklust): Rudolf Steiner szellemtudományos kutatásai szerint ugyanis a János által írott könyvek mögött és a rózsakeresztesség hátterében ugyanaz az individualitás áll, aki nem más, mint az ezoterikus kereszténység egyik nagy szellemi vezetője: egykor a salamoni templom építőmestere, majd az a tanítvány, „akit az Úr szeret vala”, később pedig - újra és újra - a valódi rózsakeresztesség „névadója” és alapítója.

Az 1908-as esztendő másik két nagy ciklusát (ennek az évnek a stuttgarti és a lipcsei előadássorozatát) pedig „egyiptomi” ciklusoknak nevezhetjük. És a kultúrkorszakok - illetve konkrétan az egyiptomi kultúrkorszak és a jelenkor materialista tendenciái - között fennálló szellemi összefüggés titkainak feltárása csupán az egyik oka annak, hogy Rudolf Steiner miért éppen ebben az évben tartott két nagy előadássorozatot is az egyiptomi mítoszokról és misztériumokról. További két okról tehetünk röviden említést. Először is, hogy Rudolf Steinernek az északi-germán misztériumokkal is összefüggésben álló első skandináviai körútja és első észak-európai ciklusa után ezekkel a déli-egyiptomi misztériumokról szóló előadássorozatokkal rajzolódik ki az 1908-as év szellemi észak-dél-tengelye. Ahogyan Rudolf Steiner életrajzírója, Christoph Lindenberg fogalmaz kétkötetes nagy biográfiájában: az 1908-as év előadó körútjaival és ciklusaival rajzolódik ki Rudolf Steiner utazásaiban és előadói munkásságában „az egészen a világháborúig meghatározó észak-dél-tengely: az utazások Berlinből indulnak és északon Stockholm és Kristiania, délen pedig München és Róma felé tartanak. A nyugatra vezető út 1908-tól [a hollandiai körúttól] kezdve 1913-ig egyelőre zárva marad. Kelet-Európa képviselőihez, az oroszokhoz Rudolf Steiner 1912-ben és 1913-ban is csak Helsingforsban (Helsinkiben) szólhatott. A Kelet azonban - maga Oroszország - nem nyílt meg neki.” (Kiemelések.: K. B. - Vö. az Alapkő-meditáció szavaival: „Ezt hallják az elemi szellemek / Keleten, Nyugaton, Északon és Délen: / Bárcsak hallanák az emberek!”)

Végezetül pedig (további okként) arra kell utalnunk, hogy az 1908-as év két „egyiptomi” ciklusa már az 1909-es esztendő legfontosabb szellemi eseményét készíti elő: miként az ókori zsidó nép történetében az egyiptomi fogság, vagy a menekülés Egyiptomba a salamoni Jézus-gyermek életútján is egyfajta spirituális előfeltétele volt a később bekövetkező szellemi születésnek: a Krisztus-lény egyetlen egyszeri fizikai megtestesülésének, úgy Rudolf Steiner minden bizonnyal ezzel a két „egyiptomi” ciklussal is már 1908-ban bizonyos előkészületeket kívánt tenni az elkövetkező esztendő legjelentősebb szellemi történésének (evangéliumi) hírüladásához: Krisztus éteri alakban való eljövetelének kezdetéhez.

Az 1908-as év - a Pünkösdi Kongresszus nélküli esztendő, a Müncheni Kongresszus éve és a Budapesti Kongresszus éve közötti esztendő (1907-1909) - tehát nemcsak a nagy nürnbergi Apokalipszis (illetve a János- és az Egyiptom-ciklusok) éve, hanem az előkészületnek is az esztendeje. Az 1908-as esztendő - adventi év.

Korcsog Balázs