Karácsonyi előadások Berlinben
A német nyelvű közép-európai térség nyugati szélén végigjárt novemberi, majd annak keleti (már a szláv elemmel érintkező) végein tett decemberi előadó körútjai után Rudolf Steiner a szellemi folyamatok szempontjából és az általa hozott modern szellemtudomány, az antropozófia történetében is nagy jelentőségű 1909-es esztendő karácsonyi időszakát - pontosabban a Karácsonytól Vízkeresztig tartó szent éjszakák (Weihnachten), a karácsonyi tizenketted első felét - munkásságának akkori állandó helyszínén, Berlinben tölti, ahol három előadást és egy ezoterikus órát tart.
1909. december 21-én kerül sor a berlini Zweig karácsonyi ünnepségére, amelyen Rudolf Steiner A karácsonyfa - egy szimbólum címmel tart előadást (GA 117). Ezekben a napokban egy felső-pfalzi karácsonyi játékot is előadnak.
December 22-én Rudolf Steiner a berlini tagok számára a Krisztus-impulzusról és az Én-tudat fejlődéséről tartott sorozatát folytatja A karma törvénye az élet különböző területein című előadással (GA 116). Ugyanezen a napon kerül sor az év utolsó ezoterikus órájára.
És december 26-án hangzik el Berlinben az 1909-es esztendő utolsó előadása: Karácsonyi hangulat - Novalis mint a spirituális úton felfogható kereszténység előhírnöke (Karácsony misztériuma - Novalis, a látnok és Krisztus hírnöke) (GA 117). Ebben az évben is folytatódik tehát a karácsonyi előadások Novalis-tematikája, s így az 1909-es évet mintegy jelképes értelemben is Novalis szellemi alakja foglalja keretbe.
Rudolf Steiner 1909. december 29-én levelet ír szüleinek és testvéreinek, amelyben sajnálattal tudatja velük, hogy csak 1910 januárjában fogja tudni meglátogatni őket. „Mintha az ég akarta volna úgy, hogy Karácsonykor ne tudjak elutazni, hiszen éppen akkor történt az a szörnyű vasúti szerencsétlenség a Berlin és Bécs között közlekedő gyorsvonattal.”