Vízkereszt mint megjelenési ünnep (Prokofjev írása Peter Selg könyvéről)
2013. december 29.

ImageSzergej O. Prokofjev

Krisztus-misztérium

Peter Selg A Jordán-keresztelő eseménye

című könyvéről

 

Peter Selg A Jordán-keresztelő eseménye című könyvét az antropozófiai krisztológia egyik középponti témájának szenteli. A mű három részből áll, és különböző szempontok szerint vizsgálja a Krisztus-lény földi megjelenésének eseményét: történelmi szempontból, az antropozófia nézőpontjából, valamint a Rudolf Steinerhez és közvetlen jelenkorunkhoz való viszonyának szempontjából.

A könyv első részében rövid áttekintést olvashatunk ennek az ünnepnek a történeti fejlődéséről. Az őskereszténység korában, vagyis azokban a keresztény közösségekben, amelyek még közvetlen kapcsolatban álltak az apostolok időszakával, a Vízkeresztet azonos jelentőségűnek tartották a Húsvéttal. A Krisztus-esemény ugyanis valójában nem Jézus testi megszületésével kezdődött, hanem akkor, amikor Krisztus a Jordán-keresztelő során, érzékfeletti módon jött a földi világra.

Ez ellen az érzékfeletti születés ellen -, melyben annak kozmikus ősképét láthatjuk, hogy Krisztus a jövőben minden ember lelkében meg fog születni - a hivatalos keresztény egyház kezdettől fogva azzal védekezett, hogy a Krisztus és az ember közötti egyedüli közvetítőként lépett fel, hogy ezáltal megakadályozza, hogy az ember a maga belső útján, egyénileg és önállóan találhassa meg a Krisztus-lényt a saját lelkében.

A döntő fordulat a 4. században következett be ezzel kapcsolatban, amikor a Karácsonyt és a Vízkeresztet egyszerre vették fel a keresztény ünnepek rendjébe, aminek az lett a következménye, hogy a fő hangsúly fokozatosan áthelyeződött Karácsony ünnepére, január 6-át pedig egyre inkább csupán a háromkirályok napjaként kezdték ünnepelni.

Az ezzel a kérdéssel foglalkozó jelenlegi kutatások ismeretében Peter Selg világosan rámutat, hogy az egyháznak a Vízkereszt ünnepével kapcsolatos stratégiáját néhány tudós már régebben is átlátta, és bámulatba ejtő éleslátással és szakértelemmel mutatta be azt. A szerző így meggyőző bizonyítékát adja annak, hogy az ezen a területen zajló jelenlegi kutatások mennyire összhangban vannak mindazzal, amit Rudolf Steiner már csaknem egy évszázaddal ezelőtt közzétett saját szellemi kutatásaiból.

A könyv második részét a szerző a Vízkereszt mint megjelenési ünnep antropozófiai nézőpontjának szenteli. Peter Selgnek itt sikerül röviden és folyékony nyelven összefoglalnia a Jordán-keresztelő során végbement misztérium antropozófiai értelmezésének legfontosabb szempontjait. Az olvasó ezáltal teljes képet kaphat arról, hogy ezt a misztériumot teljes mélységében és jelentőségében csak Rudolf Steiner szellemi kutatásai révén lehet megérteni - azzal összevetve, ahogyan a hivatalos kereszténység körében évszázadokon keresztül tárgyalták ezt az eseményt. A könyvnek ebben a részében ismét megmutatkozik, hogy korunkban csak az antropozófia által vagyunk képesek valóban megérteni, illetőleg a modern tudat számára is hozzáférhetővé tenni az idők fordulójának legfontosabb eseményeit. Egy rövid könyvismertetés keretében lehetetlenség mindazokat a különféle szempontokat bemutatni, amelyeket Rudolf Steiner fejtegetései alapján Peter Selg e könyvében ilyen tömörséggel összeállított. Ezért csak megszívlelésre ajánlhatjuk az olvasónak, hogy a könyvnek ezt a fő részét ne csupán elolvassa, hanem alaposan dolgozza is fel azt.

Már az a tény is, hogy a könyv olvasásakor milyen sokféle irányból nyerünk betekintést ebbe a misztériumba, egyre erőteljesebben érzékelteti velünk, hogy a Vízkeresztkor bekövetkezett eseménynek micsoda szellemtörténeti távlatai vannak az emberiség fejlődésében. Ez képezi mindenekelőtt a Golgotai Misztérium megértésének kapuját, amely az egész földfejlődés értelmét adja. Hiszen a Golgotai Misztériumot valójában csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha a Krisztus-lény bennünk, a saját lelkünkben születik meg. A Vízkeresztkor lezajlott esemény jelenti a tűzzel és szellemmel való keresztelés ősképét, és ez az, ami elvezeti az embert a Golgotai Misztériumhoz, és összekapcsolja őt vele. Az antropozófia korunk emberét a tűz és szellem általi belső keresztelőhöz, vagyis az Én tüzes erejéhez vezető útra szeretné terelni, hiszen az ember ezáltal válik képessé arra, hogy Krisztus szellemét magába fogadja.

Peter Selg könyvének utolsó részében a kereszténység fejlődésének ily módon elénk táruló távlatait összekapcsolja a jelenkor Krisztus-misztériumának legfontosabb eseményével: Krisztus éteri alakban való megjelenésével. Korunkban Krisztus működésének ebből a középponti forrásából kell merítenünk minden olyan felismerést, amely elvezet bennünket az idők fordulóján történt események, mindenekelőtt a Jordán-keresztelő és a Golgotai Misztérium megértéséhez, amelyek mint két hatalmas oszlop hordozzák Krisztus három esztendeig tartó földi életét.

Peter Selg fejtegetéseiből beláthatjuk, hogy Rudolf Steiner minden szellemi kutatását - mindenekelőtt a Krisztus-misztériummal kapcsolatos kutatásait - a „Krisztus-Nap” forrásából merítette, amely ma a Föld szellemi környezetében, éteri módon ragyog.

Peter Selg Rudolf Steiner Alapkő-meditációjának negyedik részével zárja könyvét, és annak első szakaszában a Vízkereszt és a Karácsony fokozatait ismeri fel, valamint azt, hogy miként ad az egyik ünnep a másiknak magasabb értelmet. Hiszen az ember csak akkor képes felismerni valódi rendeltetését a világban, ha megszületik benne az isteni szellemiség, s így nem csupán sejteni fogja fejlődésének célját, hanem új Krisztus-tudata birtokában tudatosan elébe is mehet annak.

 

Fordította: Korcsog Balázs 

 

Peter Selg Das Ereignis der Jordantaufe. Epiphanias im Urchristentum und in der Anthroposophie Rudolf Steiners [A Jordán-keresztelő eseménye. Vízkereszt mint megjelenési ünnep az őskereszténységben és Rudolf Steiner antropozófiájában] című könyve a stuttgarti Verlag Freies Geistesleben [a Szabad Szellemi Élet Kiadó] gondozásában látott napvilágot 2008-ban. Szergej O. Prokofjev cikke a Das Goetheanum 2009/1-2. számában jelent meg (2009. január 2-án).

 

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban:

Rainer Maria Rilke és Franz Kafka (Életút, betegség és sors a 20. században)

Szellemi ellenállás és felülemelkedés (Ita Wegman 1933-1935)

Christian Morgenstern (Útja Rudolf Steinerrel)

Friedrich Schiller (Szergej O. Prokofjev és Peter Selg Schiller-könyvei)

Albert Steffen (Találkozás Rudolf Steinerrel)

Krisztus éteri újraeljövetele (Két előadás az Ötödik evangéliumról) (Szergej Prokofjevvel közösen)

Rudolf Steiner és Felix Koguzki (Miként járult hozzá a gyógynövénygyűjtő az antropozófiához?)

Willem Zeylmans van Emmichoven (Antropozófia és Antropozófiai Társaság a 20. században)

Ita Wegman: Emlékezés Rudolf Steinerre (Közreadja Peter Selg) 

Utolsó frissítés ( 2017. január 18. )