1910. január 12.
Első híradás az éteri Krisztusról
Kép és árnykép
Rudolf Steiner Stockholmban elkezdi a Krisztus éteri újraeljövetelét hírül adó előadásait
2010. január 12-én volt napra pontosan száz éve annak, hogy Rudolf Steiner az akkori Teozófiai Társaság tagjainak először utalt Krisztus hamarosan bekövetkező éteri újramegjelenésének tényére. E híradásnak a helyszíne és a pontos időpontja is figyelemre méltó: Stockholmban került rá sor, a János-evangéliumról tartott egyik előadássorozata alatt, ám az időközben megjelent ciklussal (a stockholmi János-evangéliummal) ellentétben nyilvánvaló, hogy nem egy előre eltervezett előadásról volt szó. A szokatlan időpont is erről tanúskodik: délután 17 óra 30 perc, ahogy az Rudolf Steiner életútjának Christoph Lindenberg-féle krónikájából kiderül. A 20. század küszöbönálló legfontosabb eseményének erről az első hírüladásáról csupán egyetlen, Marie von Sivers által írott, mindössze három noteszlapnyi, eddig publikálatlan feljegyzés maradt fenn.
Rudolf Steiner e stockholmi előadásában háromszor is utal az 1933-as évre mint arra az időpontra, amikortól kezdve több éven keresztül megy végbe Krisztus szellemi módon történő újramegjelenése. Későbbi előadásaiban is az 1930 és 1934 közötti éveket említi ezzel kapcsolatban (lásd Krisztus megjelenése az éteri világban, GA 118).
E stockholmi beszédével kezdődik az erről a témáról tartott előadásainak nagyszabású sorozata, amely végighúzódik az 1910-es esztendőn. Sőt, még ugyanennek az évnek az augusztusában ennek dramatikus formában történő színpadi bemutatójára is sor kerül: A beavatás kapuja című első misztériumdrámában a Thedora nevű látnoknő Krisztus közelgő éteri újraeljöveteléről beszél, és ennek az eseménynek egy olyan tanítójára is utal, aki a drámában szereplő tanítványi kör szellemi tanítójától, Benedictustól függetlenül tevékenykedik.
Vajon mi történt ekkor, hogy Rudolf Steiner a Teozófiai Társaság Német Szekciójának akkori főtitkáraként, egészen váratlanul, a stockholmi János-evangélium este tartott nyolcadik előadása előtt, teljesen szokatlan időpontban, mintegy rögtönzésszerűen szembesítette a teozófus hallgatókat Krisztus éteri alakban való újramegjelenésének tényével?
Egyfajta spirituális kiegyensúlyozás
Csak kerülő úton kapunk választ a kérdésre. Hogy rátaláljunk, figyelmünket a Teozófia Társaság egészének akkori helyzetére kell fordítanunk. Kezdeti harmonikus együttműködésük után Annie Besantnek, a Teozófiai Társaság elnök asszonyának és Rudolf Steinernek a szellemi útjai 1907-től kezdve egyre inkább elváltak egymástól, mégpedig éppen Krisztus lényének és a Golgotai Misztérium jelentőségének megítélésével kapcsolatosan. Míg Rudolf Steiner a Golgotán véghezvitt cselekedet világtörténelmi jelentősége mellett Buddhának, illetve az eljövendő Buddhát előkészítő tizenkét bódhiszattvának a jelentőségét is képes volt teljes mértékben felismerni, addig az egyre erőteljesebben a keleti áramlatok befolyása alá kerülő Annie Besant nem méltatta kellő figyelemre Krisztus küldetését. Sőt, Krisztus és a bódhiszattvák, de még az eljövendő Buddha (a Maitreya-Buddha) fogalma is egyre inkább összemosódott nála. Ehhez járult még az az egyre erősödő tendencia, miszerint ennek a szintén „Krisztusnak” nevezett eljövendő Buddha-lénynek egy fizikai újramegtestesülése várható. Ez a tendencia az 1909-es Budapesti Kongresszus után tovább erősödött. Charles Leadbeater tevékenysége és hatása is meghatározó volt ezzel kapcsolatban, aki egy okkult és pszichikai képességekkel rendelkező személyiség volt Annie Besant közvetlen környezetében. Rudolf Steiner még a Theosophie (A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei) című könyvének első kiadásában is elismerően nyilatkozott Besant és Leadbeater műveiről, Annie Besant figyelmét azonban nyomatékosan felhívta arra, hogy szüksége van olyan mentális képességek kifejlesztésére, mint az érzékletmentes gondolkodás, mivel Besantnek ezen a téren voltak hiányosságai.
1910. január 10-én vette kezdetét Krisnamurti beavatása Leadbeater vezetésével. Leadbeater és Krisnamurti ekkor bezárkóztak Annie Besant adyari hálószobájába, míg Besant maga asztrális síkon, a távolból szándékozott figyelemmel kísérni a szertartást. Leadbeater a földre, Krisnamurti pedig Annie Besant ágyára feküdt, s ezzel kezdetét vette az asztrális utazás a Kuthuminak nevezett „Mester házába”, aki innentől átvette Krisnamurti beavatását, és elkísérte őt Lord Maitreya házához, ahol még sok más Mester is jelen volt.
Krisnamurti saját feljegyzései szerint „a Maitreya a Samballah felé fordult, s így szólt: »Ó, élet és fény ura, megtegyem ezt tehelyetted, de a te nevedben?« És a nagy ezüst csillag azon nyomban felemelkedett a feje fölé (…). És Lord Maitreya odahívott magához, s Énem valódi nevén nevezett engem, a fejemre tette a kezét, és azt mondta: »Az Egyetlen Beavató nevében, akinek csillaga felettünk ragyog, ezennel felveszlek téged az Örök Élet Szövetségébe. Gondod legyen rá, hogy ennek hasznos és méltó tagja légy. Most már mindörökre biztonságban vagy, hiszen beleléptél a folyóba. Bárcsak mielőbb átérnél a túlsó partra.«”
Ez a beavatási ceremónia három napig tartott, és 1910. január 12-én fejeződött be. Még ugyanezen a napon Annie Besant mintegy összegezve az általa messziről nyomon követett fantazmagóriát -, hiszen egy ilyesfajta szertartást a szó igazi értelmében természetesen nem nevezhetünk beavatásnak - a következőket írta Leadbeaternek: „Végérvényesen bebizonyosodott tehát, hogy Lord Maitreya ennek a drága gyermeknek a testét fogja birtokba venni.”
Ezzel a kijelentéssel a Teozófia Társaság elnök asszonya a „Maitreya-Krisztus” fizikai újraeljöveteléről szóló téves elképzelést az egész Teozófiai Társaság „végső dogmájává” tette. Ez bizonyos értelemben a mélypontja s egyben a végpontja volt a Rudolf Steiner által már évek óta észlelt, félresiklott spirituális fejlődésnek.
Rudolf Steiner valamiképpen - alighanem okkult formában - „értesült” Annie Besantnek ezzel a háromnapos fantazmagóriával kapcsolatos, 1910. január 12-ei végkövetkeztetéséről, s ezért haladéktalanul egy kiegyensúlyozó hatású szellemi cselekedetre szánta el magát: még ugyanezen a napon Stockholmban, a János-evangéliumról tartott előadássorozatára járó teozófusoknak rámutatott az igazságra: Krisztus éteri újraeljövetelére. Úgy tűnik, Rudolf Steiner sem akkoriban, sem a későbbiek során nem utalt rá, hogy ezek az indiai fejlemények késztették őt arra, hogy egy előre meg nem hirdetett előadás keretében világítson rá az éteri Krisztus-eseményre. Ez ugyanis minden bizonnyal rögtön heves vitákat váltott volna ki a Teozófiai Társaságban.
Mint ismeretes, ezt 1911 végén azután a „Kelet Csillaga Rend” megalakítása követte e hamis Krisztus-megtestesülésnek a propagálására, amit a Német Szekció főtitkára természetesen nem fogadhatott el a saját tagozatán belül, s ami 1912/13-ban végül ahhoz vezetett, hogy a Rudolf Steiner által irányított Német Szekciót kizárták a Teozófiai Társaságból.
Megdöbbentő és először rejtélyesnek tűnő jelenség, hogy micsoda személyiségek estek e szellemi fantazmagória csapdájába. Nem utolsósorban az a Wilhelm Hübbe-Schleiden, aki azon fáradozott, hogy a Kelet Csillaga Rendet beillessze a Német Tagozatba, és aki Rudolf Steiner egyik legkorábbi és legtevékenyebb munkatársa volt a Német Szekcióban. A Kelet Csillaga Rend tagjainak köre világszerte igen gyorsan bővült. A Teozófia Társaságon belüli szakadást már nem lehetett megállítani.
Thomas Meyer cikkének 1. része. Megjelent a Der Europäer 2009. december - 2010. januári számában (14. évfolyam, 2-3. szám). Fordította: Korcsog Balázs
Kapcsolódó anyagok:
A 20. század Krisztus-eseménye - Stockholmtól Dornachig (Thomas Meyer szerkesztői bevezetője)
A stockholmi János-evangélium (Rudolf Steiner utolsó János-ciklusa)
Az éteri Krisztus sorozat kezdete (1910. január második fele)
Krisztus éteri újraeljövetele (Szergej O. Prokofjev az antropozófia eredendő indítékairól)
Krisztus éteri újraeljövetele (Két előadás az Ötödik evangéliumról) (Szergej O. Prokofjev és Peter Selg első közös kötete)