A karlsruhei ciklus

Jézustól Krisztushoz

1911. október 4-14.

Jézus alakját nem ismerhetjük meg külső dokumentumok révén. (…) Az evangéliumok sohasem Krisztus hordozójának külső életrajzát jelentik. Az evangéliumok modern kutatói éppen abban a félreértésben vannak, hogy a názáreti Jézus külső életrajzát keresik bennük. Ám az evangéliumok keletkezésének korában egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a názáreti Jézus külső életrajzát írják meg. Olyasmit akartak bennük leírni, ami az ember lelkét elvezetheti oda, hogy Krisztus hatalmas szellemét a világ létezésének okaként szeresse. A evangéliumok olyan írások, olyan utak, amelyek által a lélek rátalálhat Krisztusra.

Jézust tehát csak és kizárólag Krisztus révén találhatjuk meg. Az evangéliumokból sohasem tudjuk kihámozni a názáreti Jézus történelmi életrajzát. Az ember saját lelki erőinek megfelelő módon történő kibontakoztatásával kell hogy felemelkedjék Krisztushoz, és Krisztuson keresztül Jézushoz. Csak így érthetjük meg, hogy valójában mit is akartak az evangéliumok, és hogy mit hibázott el az egész 19. századi Jézus-kutatás. Krisztus képét háttérbe szorították, hogy pusztán külsődleges, történelmi dokumentumokból rajzolják meg egy kézzelfogható Jézus képét. Félreértették az evangéliumokat, ezért a Jézus-kutatás módszerei szükségképpen önmagukat teszik érvénytelenné. Az evangéliumok kutatásának módszerei tehát szertefoszlottak, s éppen azok a módszerek vezettek Jézus történelmi képének kioltásához, amelyek fényt akartak rá deríteni.

Hálásnak kellene lennünk azért, hogy a történelmi Krisztus Jézus létezésének bizonyításához nincsenek dokumentumok, hiszen dokumentumok révén sohasem lennénk képesek felismerni, hogy Krisztus megjelenése a legjelentősebb esemény az emberiség történetében.