Szergej O. Prokofjev

A wartburgi dalnokverseny (1206/07)

mint a közép-európai fény- és árnyékáramlat küzdelmének egyik csomópontja

A világos és a sötét princípium harca a 4-5. századi  német történelemben, amely a Siegfried és Krimhilda közötti konkrét ellentétben nyilvánul meg (Siegfried feladatának keresztény folytatását Wulfila működésében láthatjuk, Krimhilda pedig a hunok királyával, Attilával lép szövetségre), vagyis a közép-európai fejlődés világos és sötét oldalának harca, a német szellemi élet fény- és árnyékáramlatának küzdelme - átalakult formában (az érzőlélekből immár az értelmi vagy kedélylélekbe emelkedve) - az 1207-ben lezajlott úgynevezett „wartburgi dalnokversenyen” jelenik meg újra. Ennek során Wolfram von Eschenbachhal, a Grál-költővel és barátaival, Walther von der Vogelweidéval és Rainmar von Zwetterrel az a Heinrich von Ofterdingen lovag áll szemben, aki - mikor fennállt annak veszélye, hogy alulmarad a küzdelemben, s így nemcsak a harcot veszíti el, de az életét is - a keresztényellenes-antikrisztusi erők akkori fő képviselőjéhez, Klingsorhoz, a varázslóhoz és fekete mágushoz fordul segítségért.

Klingsor valóban meg is jelenik Wartburg várában, ahová ugyebár Magyarországnak arról a vidékéről érkezik, ahol nyolcszáz évvel korábban Attila vára állt, amelyben egykor a nibelungok egész nemzetségét lemészárolták egy árulás következtében. De míg Attila, a hunok királya egy luciferi beavatásnak volt a hordozója, addig Klingsor alakjában ez a luciferi elem egy ahrimani beavatással egészül ki. Attilának annak idején azért kellett megtorpannia és hirtelen visszafordulnia a keresztény Itália határán, mert nem tudott valódi ellenállást kifejteni a keresztény impulzussal szemben, (2) Klingsor viszont tudatosan száll harcba vele. Klingsorban, a fekete mágusban az ahrimani erők mintegy szövetségre lépnek a luciferi elemmel. Rudolf Steiner - okkult ismeretei alapján - ezzel kapcsolatban mint minden szövetségek lehető legrosszabbikáról beszélt Klingsornak és Iblisnek, „Eblis” lányának a frigyéről: „Eblis” ugyanis nem más, mint Lucifer mohamedán elnevezése. (3) Így az a tény, hogy Heinrich von Ofterdingen segítségül hívja Klingsort Magyarországról a wartburgi dalnokversenyre, annak rémisztő jelképe, hogy újból és újból akadnak olyan emberek Közép-Európában, akik a saját népszellemük magasztos feladatát elárulva szövetségre lépnek a keresztényellenes-antikrisztusi sötét erőkkel.

A dalnokok harca tehát kezdetét veszi Wartburg várában. Mivel Wolfram von Eschenbach úgy érzi, hogy Klingsor mögött érzékfeletti erők, démoni hatalmak állnak, ezért amikor ő lép színre, akkor a Grál, az úrvacsora és a kenyér és bor átváltozásának témáját választja. S noha ez meghátrálásra készteti Klingsort, Wolfram von Eschenbachnak azonban mégsem sikerül teljes győzelmet aratnia, mivel a démoni erők segítségével a fekete mágusnak sikerül bebizonyítania a Grál költőjéről, hogy az ő kereszténysége már nem rendelkezik a csillagok bölcsességével, és hogy a Grál-költő semmit sem tud Krisztusnak a Földet körülvevő kozmosszal való szellemi összefüggéséről. Wolfram von Eschenbachnak ezzel a „földi” kereszténységével Klingsor a kereszténység előtti csillagbölcsesség ismeretét állítja szembe, amelyet a fekete mágia segítségével próbál felhasználni ellenfelével szemben. (4) Végül egyikük sem szerzi meg a győzelmet. És történelmének ezen szakaszán Közép-Európa további szellemi sorsa szempontjából egyelőre megoldatlanul marad a keresztény csillagbölcsességre, a keresztény kozmoszófiára vonatkozó kérdés, pedig kizárólag a keresztény csillagbölcsesség, csakis a keresztény kozmoszófia az, amely képes felruházni a földi kereszténységet azokkal az erőkkel, amelyek le tudják győzni az ellene harcoló sötét hatalmakat.

Amikor Rudolf Steiner a karma-előadásokban a wartburgi dalnokversenyről beszélt, akkor utalt arra, hogy a Klingsor mögött álló és a szellemi világból neki segítséget nyújtó démoni erők ugyanazok voltak, akik később, a 19. század második felében (a sárkány oldalán) részt vettek Michaelnek a sárkánnyal vívott küzdelmében. (5) (Luther később, 1521-ben, amikor Wartburg várában tartózkodott [itt fordította le német nyelvre az Újszövetséget - a ford.], látnoki képessége révén találkozott ezeknek az ahrimani lényeknek az egyikével [Luther hozzá is vágta a tintatartót, aminek nyomai még ma is láthatók a Wartburg Luther-szobájának falán - a ford.].) Így a két német lovagköltő, Wolfram von Eschenbach és Heinrich von Ofterdingen harca a wartburgi dalnokversenyen annak a szellemi világbeli ellentétnek volt a földi képmása, mintegy tükröződése, amely a Michael szférájához mindig hű német népszellem és az ellene (mármint a Michael és a német népszellem ellen) küzdő démoni lények között feszült. E démoni lények számára Klingsor meghívása révén nyílt meg a német néphez vezető út, hiszen e meghívással egyúttal a Klingsor mögött álló Krisztus- és Michael-ellenes (antikrisztusi és antimichaeli) erőkkel is kapcsolatba kerültek és szövetségre léptek. És ez a két áramlat, amely a wartburgi dalnokversenyen szemtől szemben állt egymással: a mélységből fakadó, Michael szolgálatában álló népszellem áramlata, és az az áramlat, amelyet az ellenük harcoló ahrimani démonok képviselnek, ez a két áramlat mélyen meggyökeredzett és mindvégig áthatotta a közép-európai történelmet, mivel a kettejük közti harc kimenetele mindmáig nem dőlt el.

Végezetül említést kell tennünk arról, hogy Klingsornak a Magyarországról Németországba való 1206/07-ben történt meghívása tette lehetővé annak a magasrendű individualitásnak, hogy a távollétében megtestesüljön, akitől Klingsor különösen rettegett, és akinek a születését többször is megjósolta. Ez a magasrendű individualitás a későbbi [Árpád-házi és] Türingiai Szent Erzsébet volt, aki szoros kapcsolatban állt az ezoterikus kereszténység európai áramlataival. Erről tanúskodik egyrészt az Assisi Szent Ferenccel, másfelől a Szent Hedviggel való kapcsolata, utóbbi volt az, aki megmentette Közép-Európát [illetve Németországot] a tatár-mongol hódítás veszedelmétől. (6) Magyar származása ellenére (hiszen apja [II. Endre király] magyar volt, anyja [Merániai Gertrúd] pedig német) Szent Erzsébet jellemében tipikus német vonásokat figyelhetünk meg, mindenekelőtt egy erőteljes Én-impulzust, amely lehetővé tette számára, hogy a keresztény ideálok iránti rendíthetetlen hűséggel és ritkán tapasztalható méltósággal mindenfajta rá leselkedő kísértésnek (a hatalom kísértésének és a száműzetés és szegénység kísértésének is) ellen tudjon állni. És hogy a Klingsor mögött álló démoni erők az ezt követő évtizedekben mégsem tudták teljesen leigázni Közép-Európát, noha az 1250-es év okkult konstellációját kihasználva ez volt a szándékuk, az kizárólag Szent Erzsébet wartburgi tevékenységének köszönhető, hiszen éppen ez volt az a hely, ahonnét kiindulva Klingsor a maga sötét hatalmát ki akarta terjeszteni egész Közép-Európára.

Részlet Szergej O. Prokofjev Közép- és Kelet-Európa szellemi feladatai (Egyes népszellemek működése az európai történelemben) című könyvének a közép-európai­/német népszellem működéséről szóló fejezetéből. Ursula Preuss orosz eredetiből való német fordítása alapján magyar nyelvre átültette: Korcsog Balázs

JEGYZETEK

(1) Lásd GA 144, 1913. febr. 7.

(2) Lásd GA 93a, 1905. nov. 5.

(3) Lásd GA 144, 1903. febr. 7.

(4) Lásd GA 238, 1924. szept. 18.

(5) Uo.

(6) Lásd Szergej O. Prokofjev Kelet-Európa szellemi forrásai és a Szent Grál jövendő misztériumai című könyvének 12. fejezetét (Az 1250-es év körüli történelmi és okkult események - a láthatatlan Kityezs városáról szóló legenda fényében).