Peter Selg útja az antropozófiához (2. rész: Berlin, Gerhard Kienle szellemi biztatása)
2012. február 04.

ImagePeter Selg önéletrajzi írása

Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről című könyv keletkezésének körülményei

(Dornach, 2000)[*]

 

Rudolf Steiner műveinek, illetve a róla szóló életrajzoknak és visszaemlékezéseknek a tanulmányozása közben (amihez első egyetemi féléveim alatt fogtam hozzá) elkezdtem jegyzeteket készíteni az ő orvostudománnyal kapcsolatos és szűkebb értelemben az emberi testre vonatkozó nézeteiről és kijelentéseiről, hogy fényt derítsek Steiner szellemtudományos „embertanának” fejlődésére, s hogy átfogó képet kapjak annak egészéről. Így egyre terjedelmesebb jegyzetlapok- és füzetek keletkeztek, melyeket számos tanulmányi kötelezettségem és sok mindenre kiterjedő érdeklődésem ellenére következetesen tovább vezettem. Akkor és később is nehéz volt beszerezni az összkiadás egyes köteteit, melyeket pénzszűke folytán kénytelen voltam kölcsönkérni és órákon keresztül másolni.

Később, miután Berlinbe költöztem, mindig kupacszám vettem ki a könyveket a Bernadottestrassén található Rudolf Steiner Ház könyvtárából. Az ottani emberek barátságosak voltak, és teljes bizalommal hagytak dolgozni engem, a számunkra ismeretlen könyvtárlátogatót, némiképp persze csodálkozva az általam kikölcsönzött, mindig toronymagasságú könyvkupacokon. Csak egyszer mondta egy idősebb úr: „Fiatalember, egy könyv bőven elég egy hónapra.” Tudtam, hogy a mű belső feldolgozása és az egyéni fejlődés szempontjából igaza volt - ám azzal is tisztában voltam, hogy sürgetett az idő: nem miattam személy szerint, hanem az antropozófia befogadása és fogadtatása szempontjából. Azzal nyugtattam magam, hogy gyakran Rudolf Steiner is nagyon gyorsan olvasott.

A berlini Bernadottestrassén amúgy felmerült bennem a kérdés: miért volt annyi idős ember ebben a szép antropozófus házban - pontosabban szólva: hol maradt az én saját nemzedékem? Az oda vezető metróutat viszont szerettem: Berlin földalatti részéből az ember kilépett a napvilágra, a szabad levegőre, s végre lélegzethez juthatott.

Ez a munka természetszerűleg újra és újra válságba került. Még Berlinben történt, hogy egyszer csak nem bírtam tovább, és nem akartam folytatni a munkát - oly sok ezer oldalnyi könyv, másolat és kézzel írott tartalmi összefoglaló után, Rudolf Steiner kijelentéseinek túl magas követelményeket támasztó teljessége és egy gyakran szinte áttekinthetetlen „anyag” után, melyet alaposan fel kellett dolgozni és részletekbe menően ismertetni. S ekkor Gerhard Kienléről álmodtam, aki 1983-ban hunyt el, és álmomban arra buzdított, sőt nyomatékosan felszólított, hogy mindenképpen folytassam tovább a munkát, és vigyem véghez a művek tanulmányozását (erre fel az éjszaka kellős közepén fölkeltem, és a konyhában tovább írtam a jegyzeteimet). Nappali tudatállapotomban ekkortájt merült föl bennem először a kérdés, hogy azok az emberek, akik Rudolf Steiner lábainál ültek”, s így a hallgatóságát alkották, egyáltalán miként fogták föl az előadásait, hogyan bántak velük - s ezáltal hogyan változott meg az életük.

Nem sokkal később ismét a szívélyes Berlin-Dahlem-i Rudolf Steiner Ház könyvtárába mentem, és elkezdtem egymás után kikölcsönözni Rudolf Steiner egykori hallgatóinak és munkatársainak életrajzait. Hálás voltam, hogy a dornachi Goetheanum Kiadó „Az antropozófia úttörői” címmel megjelentetett egy könyvsorozatot, jóllehet a sorozat címében található „úttörő” szót esztétikailag nem tartottam megfelelőnek (a berlini metróállomásokon látható vadnyugati dohányreklámokra emlékeztetett). Mindezeket az élettörténeteket azzal a kérdéssel tanulmányoztam, hogy ezek az emberek mikor és hogyan találkoztak Rudolf Steinerrel, miként változtatta meg az életüket ez a találkozás, és hogy konkrétan hogyan foglalkoztak azokkal az előadásokkal, melyeket Rudolf Steinertől hallottak, és azokkal a gyakorlatokkal, amiket tőle kaptak? Bár ez utóbbi kérdésre e könyvek sajnos csak nagy ritkán adtak választ, mégis nagy hatással voltak rám ezek az életrajzok. Érezhető volt bennük Rudolf Steiner és az antropozófia jelenléte. S ha az ember elkezdte átélni a bennük leírtakat, és szinte együtt élt velük, akkor beláthatta, hogy a legszörnyűbb „szélsőségek korában” az antropozófia a tudományos, művészeti és vallásos tevékenység milyen építő hatású áramlatát indította útjára, különösen Rudolf Steiner életében. Noha e könyvek közül sokat sem irodalmi, sem életrajzi szempontból nem tartottam megfelelőnek, mégis nagy érdeklődéssel és együttérzéssel olvastam őket: különös módon némelyikük által az ember közelebb került Rudolf Steinerhez, holott ezek a könyvek jórészt egyáltalán nem is róla szóltak.

 

Peter Selg útja az antropozófiához (Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről című könyv keletkezésének körülményei):

1. rész: Stuttgart, a kezdetek

2. rész: Berlin, Gerhard Kienle szellemi biztatása

3. rész: Ki volt Ita Wegman? (A dornachi konfliktusok és Emanuel Zeylmans könyve Ita Wegmanról)

4. rész: Első könyvem megjelenésének körülményei (Dornach, 2000)

 

Peter Selg írása a szerző Michael und Christus (Studien zur Anthroposophie Rudolf Steiners) [Michael és Krisztus (Tanulmányok Rudolf Steiner antropozófiájáról)] című kötetének függelékeként jelent meg az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál, 2010-ben. Fordította: Korcsog Balázs


JEGYZET

[*] Peter Selg első könyve: Vom Logos menschlicher Physis (Die Entfaltung einer anthroposophischen Humanphysiologie im Werk Rudolf Steiners) [Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről (Az ember antropozófiai szemléletű élettanának kibontakozása Rudolf Steiner műveiben)]. Goetheanum Kiadó, Dornach, 2000.

 

Kapcsolódó írásaink (Utak az antropozófiához): 

Dornach volt élete álma (Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel)

 

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban:

Rudolf Steiner és Christian Rosenkreutz

Rudolf Steiner és Felix Koguzki (Miként járult hozzá a gyógynövénygyűjtő az antropozófiához?)

Szellemi ellenállás és felülemelkedés (Ita Wegman 1933-1935)

Ita Wegman: Emlékezés Rudolf Steinerre (Közreadja Peter Selg) 

Christian Morgenstern (Útja Rudolf Steinerrel)

Friedrich Schiller (Szergej O. Prokofjev és Peter Selg Schiller-könyvei)

Albert Steffen (Találkozás Rudolf Steinerrel)

Rainer Maria Rilke és Franz Kafka (Életút, betegség és sors a 20. században)

Willem Zeylmans van Emmichoven (Antropozófia és Antropozófiai Társaság a 20. században)

Krisztus éteri újraeljövetele (Két előadás az Ötödik evangéliumról) (Szergej Prokofjevvel közösen)

A Jordán-keresztelő eseménye (Vízkereszt mint megjelenési ünnep az őskereszténységben és Rudolf Steiner antropozófiájában)

Rudolf Steiner Alapkő-meditációja és a 20. század megpróbáltatásai

Utolsó frissítés ( 2013. szeptember 28. )