Novalis Szellemtudományi és antropozófiai folyóirat - Polzer-Hoditz gróf feljegyzései (2. rész: "Azok a körök..." és Dél-Németország feladata)

Azok a körök, amelyek mindent titokban tartanak, és még ma is megpróbálnak mindent titokban tartani, ami valóban összefüggésben áll Kaspar Hauser sorsával, a nyugati páholyok és a jezsuiták azon tagjai, akiknek vezető testületei bizony már több mint százötven éve, de 1802 januárja óta bizonyíthatóan is együttműködnek. Ezek a körök tehát nem akarják, hogy kísérletük lelepleződjék, az a nagyszabású kísérlet, melyet azért hajtottak végre, hogy ezt az individualitást - épp kísérletük révén - elválasszák a feladatától, s egyfajta köztes állapotban tartsák őt. Céljuk az volt, hogy ennek a lénynek az Énje ne vehesse birtokba a testét, hogy maradjon azon kívül, egy köztes tartományban: egy sem nem tisztán szellemi, sem teljesen földi-emberi állapotban, feladataitól eltérítve, szellemi számkivetettségben. Vagyis hogy egy olyan test alakuljon ki, amelyet az Én nem képes tevékenyen birtokba venni. Ez a kísérlet azonban nem járt sikerrel, s ezért kellett meghalnia Kaspar Hauernek. Ezeknek a köröknek át kellett élniük, hogy kísérletük révén éppen azt érték el, amit meg akartak akadályozni: az individualitás felébredését. Sőt azt, hogy ez az individualitás tudjon a reinkarnációról és a karmáról. Ám éppen ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie.

Dél-Németországnak az lett volna a feladata, hogy a szellem új harcosainak új Grál-várává és az eljövendő események bölcsőjévé váljék. A szellemi teret ehhez gondosan előkészítették mindazok a személyiségek, akiket Goetheként, Schillerként, Hölderlinként, Herderként és í. t. ismerünk. Kaspar Hausernek mintegy maga köré kellett volna gyűjtenie mindazt, ami ebben az előkészített szellemi térben benne élt. Ezt azonban az említett körök (a nyugati páholyok és a jezsuiták) nem akarták. Mivel nem kívántak lemondani hatalmukról és hatalmi törekvéseikről, ezért nem hagyhatták, hogy a Közép felébredjen. Goethe szellemi természete már alaposan rájuk ijesztett, majd Napóleon megjelenése késztette őket együttműködésre, egy világnézeti és gazdasági világuralomra törekvő szövetség keretében. Már Napóleon is keresztülhúzta a számításaikat: alapjában véve Napóleon az, aki a két áramlatot egy [Szent] Szövetségbe tereli. Ettől kezdve hatásköreik és működési területeik világosan elkülönülnek, célkitűzéseik azonban annál hatékonyabban irányulnak az egyértelmű világuralomra. A világnézeti és szellemi kérdések kizárólag a jezsuiták kezébe kerülnek, a gazdasági ügyek pedig az anglo-amerikai páholyok, a nyugati páholyok kezébe. Terveik azonban újabb és újabb tragikus konfliktusokhoz és katasztrófákhoz vezetnek, mivel ezek a tervek egyáltalán nem veszik figyelembe az embert és az emberi fejlődést. Amire Kaspar Hausert a sors kiszemelte, azt az emberek meghiúsították. Ezeken az „eltervezett” romokon juthatott aztán hatalomra a fekete-fehér princípium, amely azonban csupán formaalkotó és kizárólagosságra törekvő princípium. Ebben rejlik Bismarck életének tragédiája is, aki formát adott ugyan a szövetségi államnak, s megalkotta a Közép valódi föderációjának modelljét, olyan hordozó eszmét azonban már nem tudott adni neki, amely igazolta és alátámasztotta volna egy ilyen államalakulat létjogosultságát és szükségszerűségét. Ezt kereste Bismarck Frankfurtban is, a goethei szellemiséget, ami Kaspar Hauser révén tovább élhetett volna a délnémet térségben, de nem élt. Valójában Frankfurt volt az a hely, ahol Bismarck találkozott a fekete-fehér princípiummal, s mindazzal, ami őt azután a poroszok királyához kötötte. Itt kezdődik a jogászok kora, a politika azonban nem jogi probléma.

Ha Közép-Európában majd belátják, hogy Bismarckkal a németeket a lényüktől alapvetően idegen, hatalmi politika pályájára kényszerítették, hogy a németséget II. Vilmos vezette a szakadék szélére, amelybe aztán Hitler bele is taszította Németországot, akkor Bismarck mögött felemelkedik a szláv néplélek romlatlan hősének, Demetriusnak a közép-európai testvére: Kaspar Hauser, Európa gyermeke, a német lénynek, a valódi német népszellemnek megfelelő szociális alakulat géniusza.

Ludwig Polzer-Hoditz gróf Kaspar Hauserről szóló feljegyzései magyarul Thomas Meyer Ludwig Polzer-Hoditz - egy európai szellem című könyvében jelentek meg (Arkánum, Ispánk, 2006). Fordította: Scherak Mari, Wirth-Veres Gábos és Lauer Katalin. 2012. szeptember 29-ére, Kaspar Hauser születésének 200. évfordulójára összeállította és a részleteket a német eredeti alapján újrafordította: Korcsog Balázs

Peter Tradowsky: Kaspar Hauser küldetése (A karlsruhei Nap-kastély mint Európa gyermekének szülőhelye)

Peter Tradowsky: Kaspar Hauser áldozati útja (Európa gyermekének sorsa mint a második Krisztus-áldozat földi képmása)

Kaspar Hauser és Rudolf Steiner: Európa gyermeke az antropozófia fényében (200 éve született Kaspar Hauser és 100 éves az Antropozófiai Társaság) (Novalis Szeminárium 6. évfolyam, őszi szemeszter)

Szeptember 29. és április 30.: kép és ellenkép, avagy kik és miért keverik össze Kaspar Hauser születésnapját Hitler halála napjával? (Franz-Jürgen Römmeler cikkének 1. része)