Mint Merlin, a beavatott... (Nikolaus Lenau Merlin-verse) |
2013. augusztus 04. | |
Nikolaus Lenau
Mint Merlin… Erdei dalok (5.)
Wie Merlin Mint Merlin, Möcht’ ich durch die Wälder ziehn: járnék erdők mélyein, Was die Stürme wehen, hogy mi zeng a szélben, Was die Donner rollen s dörgés robogását, Und die Blitze wollen, villám csattanását Was die Bäume sprechen, és a fák beszédét, Wenn sie brechen, melyeket a szél tép, Möchte’ ich wie Merlin verstehen. mint Merlin, mind, mind megértsem.
Voll Gewitterlust, A viharba lép, Wirft im Sturme hin fergetegbe vág Sein Gewand Merlin, csapkodó ruhát, Dass die Lüfte kühlen, a szél hadd nyaldossa, Blitze ihm bespülen villám csiklandozza Seine nackte Brust. csupasz kebelét.
Wurzelfäden streckt A tölgy-gyökerek Eiche in den Grund, mélybe nyúlanak, Unten saugt versteckt ott szív életet Tausendfach ihr Mund sok piciny ajak Leben aus geheimen Quellen, hűs források rejtekéről, Die den Stamm gen Himmel schwellen. mitől a törzs ég felé tör.
Flattern lässt sein Haar Merlin Éji viharban haja In der Sturmnacht her und hin, csak lobog ide-oda; Und es sprühn die feurig falben villámok a koponyáját Blitze, ihm das Haupt zu salben: fölkenik és körbejárják. Die Natur, die offenbare, A természet titka nyílt már, Traulich sich mit ihm verschwisternd, s szomjazó szívét itatja, Tränkt sein Herz, wenn Blitze knisternd ha cikázva csókolgatja Küssen seine schwarzen Haare. - - fekete haját a villám.
Das Gewitter ist vollbracht, A vihar már messze ment, Stille ward die Nacht; jött az éji csend; Heiter in die tiefsten Gründe az ég, harca csillapodtán Ist der Himmel nach dem Streite; tiszta. Ezt a békességet Wer die Waldesruh verstünde, jobban ki is értené meg Wie Merlin, der Eingeweihte! Merlinnél, az avatottnál? [Mint Merlin, a beavatott!]
Frühlingsnacht! kein Lüftchen weht, Tavaszéj! Szellő se kél, Nicht die schwanksten Halme nicken, nem bólognak a füvek sem, Jedes Blatt, von Mondesblicken s bénító hold-bűvöletben Wie bezaubert, stille steht. némán áll a falevél.
Still die Götter zu beschleichen Isteneket lesve, némán, Und die ewigen Gesetze, s törvényüket, mely örök, In den Schatten hoher Eichen hosszútörzsű tölgy árnyékán Wacht der Zaubrer, einsam sinnend, a varázsló fel s le járva Zwischen ihre Zweige spinnend a nagy tölgyfa ágbogára Heimliche Gedankennetze. gondolathálót kötöz.
Stimmen, die den Andern schweigen, S hangokat, halláson túli Jenseits ihrer Hörbarkeiten, hangokat, miket nem hall más, Hört Merlin vorübergleiten, hall Merlin sűrűn tolulni, Alles rauscht im vollen Reigen. s körülötte zsong a kartánc. Denn die Königin der Elfen, Mily csodás érzékelés ez! Oder eine kluge Norn Tündérasszony, sors tündére Hält, dem Sinne nachzuhelfen, bűvös kürtöt tart füléhez, Ihm ans Ohr ein Zauberhorn. hogy a hangokat megértse, Rieseln hört er, springend schäumen s hallja, hogy az életáram Lebensfluten in den Bäumen. hogy kereng, buzog a fákban.
Vögel schlummern auf den Ästen A madarak nászi ünnep Nach des Tages Liebesfesten, után águkon megülnek Doch ihr Schlaf ist auch beglückt; s álmukban is boldogak; Lauschend hört Merlin entzückt meghatódva hallja Merlin Unter ihrem Brustgefieder tollas kis keblüknek mélyin Träumen ihre künft’gen Lieder. jövendő dalaikat. Klingend strömt des Mondes Licht Holdból pengve hull a fény Auf die Eich’ und Hagerose, s tölgyre, rózsafára árad, Und im Kelch der feinsten Moose s kelyhében a kis moháknak Tönt das ewige Gedicht. zeng az örök költemény. (1843)
(Fordította: Jékely Zoltán)
Merlin: a kelta mondák híres varázslója. Lenau itt az Artúr-mondakörnek arra mozzanatára utal, amely szerint Merlin, aki Artúr király seregében harcolt a szászok ellen, a vesztett csata után megőrült, s a csatatér melletti erdőben élt haláláig, mindvégig megtartva látnoki képességét. |
|
Utolsó frissítés ( 2014. január 30. ) |