Peter Selg
Ma hogyan állunk helyt
Rudolf Steiner előtt?
Kommentár Szergej O. Prokofjev
azonos című könyvéhez[1]
Az utóbbi években bizony egyetlen előadás sem váltott ki olyan erőteljes reakciókat és heves vitákat a Goetheanumban, mint az, amelyet Szergej O. Prokofjev tartott Rudolf Steiner halálának idei évfordulóján, március 30-án. Az előadásról készült hangfelvétel alapján Prokofjev most írott formában is közzétette, egy előszóval, utószóval és számos jegyzettel kiegészítette, s így mindenki számára hozzáférhetővé tette ezt az előadást, s ezzel egy újabb, rövid, de jelentős és a jövőbe mutató alapművet foglalt írásba Rudolf Steiner, az antropozófia és az Antropozófiai Társaság megértéséhez.
Szergej O. Prokofjev fejtegetésének középpontjában egyre inkább a Karácsonyi konferencia áll, melyről Rudolf Steiner azt mondta, hogy „ez az antropozófia ügye szempontjából vagy minden vagy semmi”.[2] Prokofjev felvázolja a Karácsonyi konferenciához vezető utat, és bemutatja Rudolf Steiner azon képességét, hogy az átalakított fájdalomból és szenvedésből - a gyűlölet és ellenszenv akkoriban uralkodó légkörében és az Antropozófiai Társaságon belüli válságos helyzetben - a Szentháromság legmagasabb rendű erőiből merítve képes volt megalkotni és Michael elébe vinni a szeretet alapkövét. Prokofjev szavaival ez egy „radikális elhatározás” volt, ám ez volt az egyetlen útja annak, hogy a jövőben közvetlenül „az antropozófiai ezotéria ősforrásából” merítve lehessen beszélni és tevékenykedni. Rudolf Steiner szavaival: „több antropozófiát!”[3] A jövőben minden mást e szándék megvalósításának kellene alárendelni - az Antropozófiai Társaságban és a Goetheanumban is. Ismeretes, és Rudolf Steiner különböző összefüggésekben rámutatott, hogy a Karácsonyi konferencia ezoterikus és exoterikus impulzusát az ő életében csak igen csekély mértékben és nem megfelelő módon fogták fel és fogadták be, a Karácsonyi konferenciáról szóló szép és mélyreható visszaemlékezések ellenére. Rudolf Steiner magánbeszélgetések során nem is titkolta el, hogy egészségének és földi létének hiányzó védelme - s így idő előtti halála is - e meg nem értéssel állt összefüggésben. Ita Wegman fel is jegyezte magának: „A meg nem értés akadályt jelent. Betegsége is a meg nem értés, az ellenállás következménye.”[4]
Az Antropozófiai Társaság 2012-ben nemcsak hogy 100 éves lesz, hanem az elkövetkező tizenegy esztendő folyamán a Karácsonyi konferencia eseményének századik évfordulója felé is közeledik, és Szergej Prokofjev szerint felvetődik a kérdés, hogy a társaság ezt hogyan kívánja megünnepelni. A kérdés nem a lehetséges konferenciákra és megemlékezésekre vonatkozik, hanem sokkal inkább arra, hogy a társaságnak milyen a viszonya és miként bánik a Karácsonyi konferencia követelményeivel, vagyis hogy milyen a kapcsolata Rudolf Steinerrel és az antropozófia ezoterikus tartalmával. „Vajon ma jobban értjük az antropozófiai mozgalomnak ezt a középponti ezoterikus impulzusát, mint akkoriban? Vagy manapság szinte csak megszokásból hivatkozunk e Karácsonyi konferenciára (úgy, ahogy egy szektában szokás), anélkül, hogy azt igazán értenénk?” - Szergej O. Prokofjev nemrég (a Das Goetheanum-ban megjelent cikkében)[5] ezekkel a szavakkal adott hangot félreérthetetlenül azon meggyőződésének, hogy az Általános Antropozófiai Társaság és különösen a Goetheanum jelenlegi fejlődése (legalábbis a társaság vezetőségének szintjén) nem a Karácsonyi konferencia irányában halad, és itt az idő, hogy ezen sürgősen elgondolkozzunk. „Képes-e tovább működni a Karácsonyi konferencia ezoterikus impulzusa ma és a jövőben az Antropozófiai Társaság keretei között és főként a Goetheanumban?”[6] Hogy az ezzel kapcsolatos kihívásokat éppen Rudolf Steiner halálának napján vizsgálja meg a Goetheanumban, annak szükségszerűsége Szergej O. Prokofjev számára Rudolf Steiner halálának eseményéből következett, amiért részben az Antropozófiai Társaság is felelős. A társaságnak ezért fel kell tennie magának a kérdést, hogy a jövőben hogyan kíván viszonyulni és foglalkozni ezzel a felelősséggel. Semmiképpen sem felelősségre vonásra vagy annak megállapítására van szükség, hogy a múltban vagy épp jelenleg ki a felelős mindezért, hanem sokkal inkább annak a kérdésnek a valódi és meditatív átgondolása szükséges, hogy az Antropozófiai Társaság miként viszonyul megalapítójához, s hogyan áll helyt Rudolf Steiner előtt - az ő lénye, képességei és az általa támasztott követelmények előtt.
Szergej O. Prokofjev előadásában nem csupán a Karácsonyi konferenciát és az ahhoz kapcsolódó impulzusokat mutatta be, hanem a Rudolf Steinerrel szembeni mai bánásmód kényes kérdéseit és a hozzá fűződő kapcsolat válságának fő mozzanatait is felvázolta. Kifejtette, hogy a Rudolf Steinerrel való szellemi találkozás - mely már azáltal létrejön, ha valóban komolyan és elmélyülten foglalkozunk az előadásaival és írásaival -, tehát hogy a vele történő találkozás hogyan válik az egyes ember számára nehéz és drámai próbatétellé: hogy el tudja-e viselni Rudolf Steiner nagyságát (vagy összeroskad annak súlya alatt). Prokofjev az ennek során átélt lelki folyamatot úgy értelmezi, mint közeledést saját magasabb Énünkhöz, amely úgyszólván Rudolf Steiner alakjában jelenik meg a szellemi tanítvány előtt - s ez az élmény többnyire együtt jár saját kudarcunk és jelentéktelenségünk átélésével, s azzal, hogy képtelenek vagyunk helytállni a ténylegesen létező és az ideálisnak elgondolt lényünk, a „földi” és a „magasabb Énünk” közti óriási különbség láttán. A szerző az előadásához fűzött utószóban meggyőzően fejti ki, hogy Christian Morgenstern és Rudolf Steiner barátságának éppen az volt az alapja, hogy a költőnek sikerült helytállnia ezen a próbatételen - vagyis csupán Morgenstern magas fokú belső fejlettsége révén vált lehetővé számára, hogy teljes mértékben elismerje Rudolf Steinert, illetve hogy „megismerésen alapuló tiszteletet” tanúsítson iránta. Szergej Prokofjev viszont március 30-ai előadásában (melyet Morgenstern egyik versével fejezett be) úgy fogalmazott, hogy Rudolf Steiner életművének és személyének napjainkban igen elterjedt nivellálása, „kontextualizálása” és relativizálása azzal van összefüggésben, hogy kudarcot vallanak és elakadnak ennél a küszöbnél, illetve hogy nem állnak helyt e próbatételen - ami az agresszió egy sajátos formájához vezet, s ezért próbálják meg Rudolf Steinert „jelentéktelen figuraként”, „korának gyermekeként”, „helyenként rasszistaként” és hasonlókként beállítani.[7]
Ellenben ha sikerül
elmélyülten foglalkoznunk Rudolf Steiner lényével és életművével, akkor arra a
felismerésre jutunk, hogy ő „a szellemi világ valóságának és igazságának
képviselője” volt a 20. század elejének korabeli viszonyai közepette, Christian
Morgenstern kifejezésével élve „vendég” volt a Földön - s ugyanakkor mégiscsak egy ember, akiben az igazság „szemmel
látható formát” öltött, ahogy azt Prokofjev a Rudolf Steiner arcával kapcsolatos szívhez szóló fejtegetésében részletesen taglalta a halála évfordulóján
tartott megemlékezésen. Prokofjev ebben leírta, hogy egy Rudolf Steinerről
készült fénykép semmiképpen sem „ikon”, hanem találkozás egy olyan arccal, amelynek
ereje és legtisztább átszellemültsége jóval többet fejez ki, mint pusztán a
személyiségét: [a Rudolf Steinert ábrázoló fotókon] „nem csupán ennek az
embernek a személyisége sugárzik át, aki egykor a 19. és 20. század fordulóján élt
a Földön, hanem valami teljesen objektív tényező is, valami sokkal nagyobb, jövőbe
mutató dolog, aminek a világon minden ember számára jelentősége van.” Szergej
Prokofjev szerint ez Michael valódi ereje, illetve „Michael-Krisztus pecsétje”, amely itt az emberi testet is átalakítva nyilvánult meg. Ahogy Rudolf Steiner maga is kifejtette,
Michael impulzusai „a szellemből kiindulva az ember egész lényét átjárják:
hatással vannak az ember szellemére, onnan a lelkére, s onnan pedig a testére.”[8] És Rudolf
Steiner ilyen szempontból is „modern”, vagyis megelőzi korát, s mindenképpen jövőbe
mutató. Ugyanez érvényes a tagoknak átnyújtott egyik utolsó
adományára is, Albert Steffen szavaival „a legszentebb kincsre”: a Klasse [a Szabad
Szellemtudományi Főiskola első Osztályának] ezoterikus óráira, melyek feltárják az utat az ember legbelső lényéhez.[9] Prokofjev
szavaival „mindez annyira modern, sőt több mint modern, hiszen nem a múltból,
hanem a jövőből árad felénk.” Rudolf Steiner még két nappal halála előtt,
1925. március 28-án is tizenhárom új tagot vett föl a Szabad Szellemtudományi Főiskola első Osztályába.
(2. rész)
Fordította: Korcsog Balázs
Szergej O. Prokofjev könyve az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg 2012 szeptemberében. Peter Selg kommentárját a Das Goetheanum tette közzé 2012/39-40. számában (2012. szeptember 29-én).
Kapcsolódó anyagok:
Peter Selg: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Szergej O. Prokofjev azonos című könyvéhez, 2. rész)
Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófia Társaság identitása című könyvéhez, 1. rész)
Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófia Társaság identitása című könyvéhez, 2. rész: Pillantás az ellenfelekre)
Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Előadás Rudolf Steiner halálának évfordulóján, 2012. március 30-án)
Peter Selg: Az Általános Antropozófiai Társaság identitása
Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban
[1] Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? Az Ita Wegman Intézet Kiadója, Arlesheim, 2012.
[2] Rudolf Steiner: Az Általános Antropozófiai Társaság alapokmánya (GA 260a), 177. o.
[3] Uo., 99. o.
[4] Ita Wegman: Emlékeim Rudolf Steinerről. Összeállította és közzétette: Peter Selg. Fordította: Wirth-Veres Gábor. Arkánum Szellemi Iskola Kiadó, [Ispánk], 2011, 42. o. [A fordítást módosítottam (K. B.)] - Vö. Tom O’Keefe: Esoterisches Verständnis als schützende Kraft [Az ezoterikus megértés mint védelmező, oltalmazó erő]. In: Initiative Entwicklungsrichtung Anthroposophie, Nr. 16, 2012, 5. skk.
[5] Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófiai Társaság identitása című könyvéhez). Das Goetheanum, 2012/27. (2012. július 7.). [Magyarul megjelent az Antropozófia című folyóirat 2012. Mihály-napi számában.]
[6] Uo.
[7] Rudolf Steiner: Az 1923-as sorsdöntő esztendő az Antropozófiai Társaság történetében (GA 259), 1923. július 22-ei előadás.
[8] Rudolf Steiner: Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata, 3. kötet (GA 237), 1924. augusztus 3-ai előadás.
[9] Vö.: Szergej O. Prokofjev: A Michael-iskola első Osztálya és annak krisztológiai alapjai. Goetheanum Kiadó, Dornach, 2009.