Szellemtudományos adalék a krími konfliktus értelmezéséhez
2014. március 19.

ImageA krími válság

Nagy Péter testamentumának fényében

 

Nagy Péter cár úgynevezett „testamentuma” egész más megvilágításba helyezi - és szellemtudományos szempontból is segít értelmezni - a 2013 végén kezdődő kijevi zavargásokat, melyek 2014 februárjában véres utcai harcokba, majd márciusban korunk krími válságába torkolltak.

„E testamentumot bizonyos angol-amerikai körök világpolitikai szándékának kifejeződéseként” foghatjuk fel. Nagy Péter testamentuma „egészen határozott, hosszú távú tervről tanúskodik, amelynek lényege, hogy a közép-európai kulturális és gazdasági térséget kiiktatva, közvetítő nélkül építsenek ki kapcsolatot Nyugat és Kelet között. Ennek a célnak az elérésére a Nyugat sohasem közvetlenül, hanem közvetett módon törekszik, mégpedig azáltal, hogy az orosz népi elemet és az orosz politikát olyan irányba befolyásolja, ahogy azt Nagy Péter cár valamikor eltervezte. A testamentum 7., »legfőbb« pontjában például hangsúlyozza - »s ettől függ ennek az egész tervnek a sikere« -, hogy »szoros szövetségre kell lépni Angliával, és egy kereskedelmi szerződés segítségével közvetlen kapcsolatot kell fenntartani vele. Lehetővé kell tenni, hogy Anglia egyfajta monopóliumhoz jusson [Orosz]ország belsejében, s így szinte észrevétlenül épülnek majd ki a kapcsolatok nemzetünk és az angol kereskedők és tengerészek között, akik mindent meg fognak tenni az orosz flotta tökéletesítéséért és növeléséért. Egy ilyen flottával pedig megszerezhetjük a hatalmat a Balti- és a Fekete-tengeren. Ez lényeges pont, alapvetően ettől függ az egész terv sikere.« Ez esetben mindössze annyi a dolgunk, hogy Anglia helyett mindenütt Amerikát mondunk [vagyis behelyettesítjük az adott nagyhatalmakat], s máris előttünk áll az a politikai irányelv, amely nemcsak hogy ma is érvényes, hanem a »fordulat évében« [1989/90] és azt követően teljesen leplezetlenül mutatkozott meg.”[1]

 

Nagy Péter cár »testamentuma«

Oroszország terjeszkedésének és Európa meghódításának terve rövid áttekintésben (részletek)

1. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az orosz nép európai mintákat és szokásokat kövessen. (…)

2. Az államot szüntelen háborús állapotban kell tartani, hogy a katonákat harcban jártassá tegyük, s hogy a nemzet állandó harckészültségben legyen.

3. Minden lehetséges eszközzel terjeszkedni kell észak felé a Balti-tenger mentén, és dél felé is.

4. Fel kell ébreszteni Anglia, Dánia és Brandenburg féltékenységét Svédországgal szemben [az akkori regionális nagyhatalmakról van], ezáltal ezek a hatalmak szemet fognak hunyni terjeszkedésünk felett azokban az országokban, melyeket végül leigázunk.

5. Az ausztriai házat érdekeltté kell tenni abban, hogy a törököket kiűzze Európából. Ezzel az ürüggyel a Fekete-tengernél állandó hadsereget kell tartanunk, és támaszpontokat kell létesítenünk. Így egyre előrébb haladva Konstantinápolyig kell terjeszkednünk.

6. Lengyelországban az anarchiát elő kell mozdítani és fenn kell tartani (…); az országot alkalomadtán szét kell darabolni, s végül teljesen meg kell hódítani.

7. Szoros szövetségre kell lépni Angliával, és egy kereskedelmi szerződés segítségével közvetlen kapcsolatot kell fenntartani vele. Lehetővé kell tenni, hogy Anglia egyfajta monopóliumhoz jusson [Orosz]ország belsejében, s így szinte észrevétlenül épülnek majd ki a kapcsolatok nemzetünk és az angol kereskedők és tengerészek között, akik mindent meg fognak tenni az orosz flotta tökéletesítéséért és növeléséért. Egy ilyen flottával pedig megszerezhetjük a hatalmat a Balti- és a Fekete-tengeren. Ez lényeges pont, alapvetően ettől függ az egész terv sikere.

8. Az európai viszálykodásokba mindenáron be kell avatkozni, akár erőszakkal, akár ravaszsággal; különösen Németország viszályaiba.

9. Látszólag mindig Ausztria szövetségeseként kell fellépnünk, valójában azonban minden befolyásunkat arra kell felhasználnunk, hogy Ausztriát veszedelmes háborúkba sodorjuk, s így fokozatosan gyöngítsük a hatalmát. (…)[2]

 

Nagy Péter testamentumának utolsó két pontjában pedig egyenesen egy közelgő Nagy Háború szellemi előkészítését láthatjuk:

12. Titokban kell előkészítenünk mindent a nagy csapásra, hogy ne adjunk időt Európának a gondolkodásra. A legnagyobb titokban és körültekintéssel előbb a versailles-i udvarban, majd Bécsben indítványoznunk kell, hogy osszuk meg egymás között a világuralmat (…), s ez életre-halálra menő háborút robbant ki köztük. Tekintettel e két vetélytárs kiterjedt kapcsolataira és arra, hogy Európa minden hatalmának szükségszerű érdekében áll majd részt venni e viszálykodásokban, ez a háború hamarosan általánossá válik.[3]

És itt azt is figyelembe kell vennünk, hogy a 19. század közepén már volt egy krími háború a Fekete-tengernél (1853-56), amely orosz-török háború volt ugyan, ám Anglia és Franciaország is beavatkozott a harcokba (mégpedig Oroszország ellen), s így az akkori krími konfliktus egy kiszélesedő nagy európai háború veszélyét rejtette magában. Szevasztopol ostrománál alakult ki a modern kori történelem első állóháborúja - a krími háború ennyiben is az első világháború előképe.

A Krím kitüntetett helyét az is mutatja bizonyos nyugati (anglo-amerikai) körök Oroszországgal, sőt egész Európával és a világgal kapcsolatos terveiben, hogy a 20. század - Helmuth von Moltke által megjövendölt, két szakaszból álló - harmincéves háborújának (1914-1944/45) vége felé, de már a Közép kiiktatása utáni új, kétpólusú világrend kialakításának jegyében megrendezett szövetséges nagyhatalmi csúcstalálkozót éppen a Krím félszigeten található Jaltában tartották Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével (ez volt az ún. jaltai konferencia 1945 februárjában).

„A legújabb kori történelemben tehát a nagy világeseményeket előidéző döntések pontosan azt az irányvonalat követik, amit ez a testamentum előír. Így mindmáig egybeesés figyelhető meg bizonyos politikai események, szándékok és e különös írásműben megfogalmazott tervek között. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki, aki részt vesz ezeknek a világeseményeknek az alakításában, tudatos ismeretekkel rendelkezik a testamentum tartalmáról. Nagy Péter testamentuma eredendően a Nyugat okkult politikai világáramlatának nagyszabású kifejeződése, amely saját céljaira használta és használja fel a szlávság »nyugatos« áramlatát. Nagy Péter testamentumának hatása most is jelen van, és tovább működik…”[4]

A mostani krími konfliktus és a Nagy Háború kitörésének közelgő 100 éves évfordulója (1914-2014) is fokozott szellemi éberségre intenek bennünket: az összefüggések feltárására, az események szellemi hátterének és valódi mozgatórugóinak felismerésére. Kellő megismerési munka és törekvés híján ugyanis a megoldatlan kérdések, a fel nem ismert összefüggések és tévedések az események egyfajta megismétlődéséhez vezethetnek a történelemben.

 

Korcsog Balázs



JEGYZETEK

[1] Thomas Meyer: Ludwig Polzer-Hoditz. Egy európai szellem. V. rész, 4. fejezet: „Nagy Péter testamentumának aktualitása”. Arkánum, Ispánk, 2006, 419. o. - A magyar fordítást átdolgoztam. (K. B.)

[2] Lásd Thomas Meyer i. m., 451-452. o. (Kiemelések: K. B.).

[3] I. m., 452. o.

[4] I. m., 420. o.

Utolsó frissítés ( 2014. szeptember 30. )