A Das Goetheanum hetilap legújabb számának címlapján
2014. augusztus 28.

ImageSzergej O. Prokofjev

ifjúkori verse

 

Úgy szeretnék meghalni,

mint a legegyszerűbb ember.

Síromnál ne legyen se vers, se gyászbeszéd,

se képek, se dicshimnuszok.

Bárcsak hallgatás venne körül

egy évszázadon át…

(1971. október)

Fordította: Korcsog Balázs

Megjelent a Das Goetheanum 2014. augusztus 29-i számának címlapján (2014/35.)

A közlés kontextusa:

Szergej O. Prokofjev életművéről (Peter Selg gyászbeszéde Szergej O. Prokofjevért)

Mintha a szférák zenéje csendült volna fel…” (Egy szemtanú beszámolója Szergej O. Prokofjev gyászszertartásáról)

Nagy szükség volt erre az életrajzra (Prokofjev cenzúrázott cikke Peter Selg háromkötetes Steiner-életrajzáról: a szerző egyik utolsó írása, melyet nem közölt az Általános Anropozófiai Társaság hivatalos lapja, a Das Goetheanum)

 

Két indítékot vagy alapvető élményt kell megemlítenem korai gyermekkoromból. Egyrészt amióta az eszemet tudom, belsőleg mindig is kereszténynek éreztem magam. (...) A másik indíték, amely legkorábbi gyermekkoromig visszavezethető, az az érzés volt, hogy nem először élek a Földön, s ez az érzés összekapcsolódott azzal az engem mindvégig elkísérő sejtelemmel, hogy születésem előtt egy teljesen más, fénylő és végtelenül magasztos világban tartózkodtam. Gyermek- és ifjúkori verseimben gyámoltalan költői formában próbáltam kifejezésre juttatni ezt a két alapérzést, melyek akkoriban kimondhatatlanul éltek a lelkemben. És még valamit meg kell itt említenem. Családunkban szinte kivétel nélkül mindenki Wagner zenéjének rajongó híve volt. Gyermekkorom nagy eseményei közé tartozott az a nap, amikor családunk egyik idősebb tagja lefordította nekem Wagner Parsifaljának szövegkönyvét teljesen „blattolva”, s ekkor találkoztam azzal a témával, amely az azóta eltelt években szellemileg mindvégig elkísért. Akkoriban olyannyira Wagner művének hatása alatt álltam, hogy egy terjengős, verses formában én magam is megpróbáltam egy olyan Parsifal-drámát írni, amelyben a reinkarnáció gondolata már fontos szerepet játszott. Így kerültem először érintkezésbe az ezoterikus kereszténység áramlatával, s miután magamba fogadtam ezt az impulzust, felmerült bennem a kérdés, mely egész lényemet betöltötte: Hol található ma ennek a szellemi áramlatnak a korszerű folytatása?(Szergej O. Prokofjev: Utam...)

Utolsó frissítés ( 2015. augusztus 09. )