Szergej
O. Prokofjev
Rudolf Steiner „utolsó előadása”
mint egy új karma-ciklus nyitánya
Prokofjev A két János misztériuma című előadásának bevezetője[1]
Rudolf Steiner A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálatáról szóló, 81 előadásból álló utolsó nagy előadásciklusát a Karl Julius Schröer individualitásának karmikus hátterét bemutató fejtegetéssel zárta. Az utolsó előadást a következő szavakkal fejezte be: „Ezzel akartam lekerekíteni ezt az előadás-sorozatot.” (GA 238, 1924. szeptember 23-i előadás)[2] E szavakból a hallgatóság számára nyilvánvaló volt, hogy a következő előadással valami teljesen új dolog kezdődik. A karma-vizsgálódások minden bizonnyal folytatódtak volna, ám egy egészen új területet érintve.
Az eddigi karma-előadásokban Rudolf Steiner inkább kozmikus, michaeli nézőpontból ábrázolta a karma titkait. Itt azoknak a lelkeknek a tapasztalatai álltak a középpontban, akik az idők fordulóján Michaellel együtt a Nap-szférában tartózkodtak, s vele együtt e kozmikus perspektívából élték át a Golgotai misztériumot. Sok minden szól amellett, hogy Rudolf Steiner az ezt követő karma-előadásokban egy inkább földi, ezoterikus nézőpontot választott volna. E nézőpontból kiindulva azon individualitások karmikus összefüggéseinek felkutatása állt volna a középpontban, akik a Golgotai misztérium idején a Földön éltek: Jézus Krisztus tanítványainak karmája. Ilyen közvetlen tanítványai közé mindenekelőtt a két János: Keresztelő János és János evangélista tartozott.[3]
E két individualitás közti kapcsolat, kettejük szellemi összeköttetése képezi azt a titkot, azt a misztériumot, melyet Rudolf Steiner úgynevezett „utolsó beszédében” (letzte Ansprache) tárt fel, abban az utolsó előadásában, melyet 1924. szeptember 28-án, még betegsége előtt meg tudott tartani. Ezt az előadását elsősorban az egyik János-individualitás karmikus hátterének és inkarnációs sorának szentelte: Illés - Keresztelő János - Raffaello - Novalis. Ezt a témát Rudolf Steiner leginkább 1912-ben, de már korábban is többször kifejtette. „Utolsó előadásában” azonban először kötötte össze ezt a karmikus-inkarnációs sort János evangélista vagy Lázár-János inkarnációinak vonulatával. Hiszen Rudolf Steiner szellemi kutatása szerint Lázár individualitása vált betániai beavatása után János evangélistává (lásd GA 103, 1908. május 22-i előadás). E két inkarnációs sor összekapcsolása teljes újdonságot jelent Rudolf Steiner életművében („Illés szelleme jelent meg újra Lázár-Jánosban, hiszen ez egy és ugyanazon személy”). De mivel Rudolf Steiner utolsó előadásában mindössze egyetlen mondattal utalt erre, akkori hallgatói közül többen is félreértették őt, sőt egyesek úgy vélték, hogy Steiner esetleg elszólta magát. Valójában azonban Rudolf Steiner itt egy mélységes titokra, egy valódi misztériumra világított rá, amely az ezt követő összes karma-vizsgálódás kiindulópontját jelentette volna.
Hogy Rudolf Steiner ezt az első és egyetlen utalását a két János közti kapcsolatra, kettejük összekapcsolódására egy további előadásban akarta részletesen kifejteni és megvilágítani, azt Marie Steiner egyik visszaemlékezése is alátámasztja.[4] Ám Rudolf Steiner megbetegedése miatt ezt a második részt, illetve a karma-vizsgálódások folytatását már nem tudta hallgatói elé tárni. Csak feltételezhetjük, hogy a krisztusi tanítványok karmikus összefüggéseinek vizsgálata - mindenekelőtt a „szeretett tanítványé”, Lázár-Jánosé, akitől később az ezoterikus kereszténység fő áramlata, a rózsakeresztes áramlat kiindult - a Michael-iskola Második Osztályának létrehozásával párhuzamosan kellett volna kibontakozzék. Rudolf Steiner ezzel egy újabb építőkövet rakott volna le a michaeli és a rózsakeresztes szellemi áramlat egyesüléséhez.
Fordította és a jegyzeteket írta: Korcsog Balázs
[1] Szergej O. Prokofjev: Das Geheimnis der zwei Johannes-Gestalten an der Zeitenwende. Johannes der Täufer und Johannes der Evangelist. Eine esoterische Betrachtung [A két János misztériuma az idők fordulóján. Keresztelő János és János evangélista. Ezoterikus vizsgálódás]. Verlag am Goetheanum, Dornach, 2004, 9-11. o. - A bevezető címe a fordítótól származik.
[2] A IV. Karma-kötet utolsó előtti előadása. Magyar kiadás: Karma IV. [Genius], Budapest, 2007, 150. o. - Rudolf Steiner már az ezt megelőző, 1924. szeptember 21-i előadás végén is utal erre: „Ezt az előadás-sorozatot a társaság tagjainak szóló következő előadáson fejezem be.” (Karma IV., 136. o.)
[3] Ezért szól éppen a két János alakjának összefonódásáról Rudolf Steiner „utolsó előadása”, mely valójában az eddigi (kozmikus-michaeli) karma-ciklusok után egy új nagy (jánosi-rózsakeresztes) karma-sorozatnak lett volna a nyitánya. - Ebbe az irányba mutat a Rudolf Steiner Polzer-Hoditz grófnak adott „szellemi végrendeletében” foglalt hármas kérdésfelvetés is: „Három feladatot kell megoldani, melyek eredményének egészen rendkívüli jelentősége van a jövő szempontjából: 1. a két János kérdését, 2. ki volt Demetrius?, 3. honnan jött Kaspar Hauser?” (Lásd „Rudolf Steiner kijelentései Kaspar Hauserről. Európa gyermeke az antropozófia fényében”. Összeállította és fordította: Korcsog Balázs. Nyomtatott Novalis, 2012. Karácsony, 19. o.)
[4] Lásd GA 238, 175. o. Magyar kiadás: Karma IV. 159. o.