A háború valódi tétje

Harc az orosz kultúrcsíráért

Armen Töugu: A háború kísértete (2. rész)

Az emberiség ma az előtt a komoly kérdés előtt áll, hogy képes-e felébredni „alvajáró, holdkóros” állapotából, s ki tud-e találni más módszereket és alternatívákat a politikai ügyek rendezésére. Ha meggondoljuk, hogy a háború kísértete akkor és most is olyan erők szolgálatában áll, melyek a rombolás és pusztítás útjára akarják terelni az emberiség fejlődését, akkor felismerjük e kérdés valódi, világtörténelmi dimenzióit.

A nyugati szövetségesek egyeduralma a 20. században a központi hatalmak, Németország és Ausztria-Magyarország legyőzésével és szétrombolásával vált lehetővé száz évvel ezelőtt. Ma az a kérdés, hogy sikerül-e tönkretenniük Oroszországot és Kínát, hogy ezáltal lehetőleg az összes eljövendő kultúrkorszakra kiterjesszék ezt az egyeduralmat. Ez azonban ahhoz vezetne, hogy csírájában elfojtanák az emberek bizonyos lelki és szellemi képességeit, amelyeknek a jelenlegi és a következő kultúrkorszak során kellene kibontakozniuk a német és az orosz-szláv szellemi élet együttműködéséből.

„Olyan emberek egy csoportja a hangadó, akik a mozgékony kapitalista gazdaság impulzusainak eszközeivel akarják uralni a Földet. Hozzájuk tartoznak mindazon emberi közösségek, amelyeket ez a kör képes gazdasági eszközökkel összetartani és megszervezni. A lényeg az, hogy ennek a csoportnak tudomása van róla: az orosz területek határain belül él az a jövő szempontjából nagy jelentőségű, még szervezetlen embertömeg, amely egy szociális szerveződés csíráját hordozza magában. E kör jól kiszámított célja, hogy ezt a szociális csíraimpulzust a maga antiszociális csoportérdekeinek hatáskörébe és fennhatósága alá vonja. Ezt a célt nem tudják elérni, ha Közép-Európából megpróbálják megérteni ezt a kelet[-európa]i csíraimpulzust, s tudatos együttműködésre törekszenek vele.

S mivel ez a csoport az anglo-amerikai világon belül található, így jött létre alárendelt tényezőként a jelenlegi hatalmi konstelláció, amely elfedi a valódi ellentéteket és érdekeket. Mindenekelőtt azt a tényt fedi el, hogy valójában az anglo-amerikai plutokraták [nagytőkés csoportok] és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért. Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. A háború ezért valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából.

Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesíthesse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő mozgatói egy olyan áramlatnak a képviselői és hordozói, melynek gyökerei a francia forradalom előtti impulzusokban találhatók, s amely a kapitalizmus, a tőkés gazdaság eszközeivel próbálja megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használja a forradalom impulzusait [a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit], hogy elrejtőzzék mögöttük; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban működő, okkult csoportnak az anglo-amerikai világban, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját.”[*]

1. rész: A világhelyzet száz éve és ma; 3. rész: Oroszország mint organizmus

Fordította: Korcsog Balázs

Az írás eredeti címe és megjelenési helye: „Das Gespenst des Krieges”. Das Goetheanum, 2015/13-14. sz., 15-16. o. (2015. március 27.)