Novalis Szellemtudományi és antropozófiai folyóirat - Brit parlamenti választások (Mozaikok a brit politika működéséről)

„Sokkal bizalmasabbak és rejtettebbek a dolgok az angol politikában, amelyet teljes mértékben az befolyásol, ami a háttérben zajlik – ami a brit politika hátterében áll.”

1. Már külön szó is volt rá. Jó előre külön kifejezést, egy rövid, tömör, jól csengő, könnyen megjegyezhető kifejezést alkottak a folyamatra: Brexit – a britek kilépése az Európai Unióból. (Ha már az előző projekt, a Grexit, legalábbis egyelőre – jórészt a németeknek köszönhetően – nem valósult meg.) Vegyük észre, hogy már maga az elnevezés is a kilépést sugalmazza, és nem a bennmaradást.

2. Egy politikus, aki történetesen a brit miniszterelnök, egy évvel ezelőtti választási győzelmekor – melyben nem kis szerepe volt a jelentős közvélemény-kutatási manipulációknak – bejelentette, hogy népszavazás kiírását kezdeményezni Nagy-Britannia európai uniós tagságáról, a bennmaradásról vagy kilépésről. – Ugyanez a politikus azután nyomban elkezdett kampányolni a kilépés ellen, vagyis ugyanaz az ember állt a bennmaradás melletti kampány élére, akinek a javaslatára az egész kilépési procedúrát megrendezték. A népszavazás után rögtön be is jelentette lemondását. – „A mór megtette kötelességét, a mór mehet.”

„De nem hibáztatom Sir Edward Greyt” – mondta Rudolf Steiner az Európát az első világháborúba sodró brit külügyminiszterre –, mert ő teljesen más erőknek a bábja, amelyekről később még szeretnék beszélni.”

3. Az ellenkampányt a már említett miniszterelnök egyik párttársa vezette, a brit politika legújabb fenegyerekének tartott volt londoni főpolgármester, akit máris az ő utódjaként, vagyis Nagy-Britannia következő miniszterelnökeként emlegetnek. Ennek a személynek, akinek eddigi működésében és fellépésében, sőt az egész Boris Johnson-jelenségben – annak hátterében – jól érzékelhető bizonyos vezető brit körök, az angolszász páholyok erőteljes befolyása – egy újabb szereplő, akit hosszasan készítettek elő a feladatára. Rudolf Steinernek az éppen száz évvel ezelőtt tartott Kortörténeti szemlélődésekben elhangzott szavaival: ezek a körök mindig megtalálják a módját, hogy a saját csoportérdekeiknek „megfelelő embereket segítsék a megfelelő helyekre”.

Peter Tradowsky kutatásaiból tudjuk, hogy a 20. században Winston Churchill volt a „legmegfelelőbb” személy a brit páholyok számára. Nem véletlen, hogy ez az új „brit Borisz” a legújabb könyvét – mely már magyarul is megjelent az Akadémiai Kiadónál – éppen őróla, nagy elődjéről írta, címe: A Churchill tényező. Egyfajta kapu ez a könyv ugyanannak a szerepnek a 21. századi újraformálásához.

4. A Brexit-kampány legsötétebb mozzanata Jo Cox munkáspárti képviselőnő meggyilkolása volt a kampány finisében. A parlamenti képviselőnő a brit munkáspárt nagy reménysége és bennmaradás lelkes szószólója volt – a nyílt utcán gyilkolta meg egy „magányos elkövető”. Az első világháború előtörténetéből is tudjuk, hogy egyes érdekcsoportok gyakran politikai gyilkosságokkal próbálják befolyásolni és meghatározott irányba terelni az események menetét (lásd a szarajevói merényletet, vagy a háborúellenes francia szocialista politikus, Jean Jaurès meggyilkolását közvetlenül a háború kitörése előtt). Az ilyen „politikai” gyilkosságoknak azonban okkult összetevői is vannak. És itt Rudolf Steiner egyik nagyszerű előadására kell utalnunk, melyet 1917. november 6-án tartott Zürichben, címe: A külső történések kulisszái mögött, s amelyben a Sissi-gyilkosság – az Erzsébet királyné elleni merénylet – okkult hátterét vizsgálja. És ha valakinek kétségei lennének a mostani Jo Cox-gyilkosság okkult vonatkozásai felől, akkor említsük meg a képviselőnő leánykori nevét: Helen Joanne Leadbeater. – Ismerve a 20. század eleji sorsdöntő spirituális küzdelmeket – és a Teozófiai Társaság angol vezetőinek ebben betöltött végzetes szerepét –, talán nem szükséges kommentárt fűzni ehhez a névhez.

5. Végül egy rövid utalás a Brexit-népszavazás időpontjára. Június 23-án, János-nap előestéjén tartották meg a brit népszavazást, majd János-napra virradóra derült ki a „váratlan” eredmény: a kilépést támogatók vannak többségben. Rudolf Steiner a Történelmi szimptomatológia című ciklusának végén „páholynépeknek” nevezi a nyugat-európai, illetve az angolul beszélő népeket.* A Kortörténeti szemlélődésekben pedig „az olyan csoportokat, amelyek tudatosan próbálják saját érdekeik szerint befolyásolni a kor eseményeit, »az árnyék testvérei«-nek, »szürke testvérek«-nek, vagy néha »a Bal [kéz] testvéreinek« nevezte. Az ilyen okkult testvériségek működést Rudolf Steiner vitathatatlanul az angolszász (brit-amerikai) térségbe helyezte.”** Mindezek fényében különösen figyelemre méltó – és az események valódi mozgatórugóira is rávilágít – a Brexit-népszavazás időpontja: hogy csaknem háromszáz évvel korábban, 1717. június 24-én, ugyanezen a napon, Szent János napján alakították meg Londonban az első szabadkőműves nagypáholyt.***

JEGYZETEK

* Rudolf Steiner: Történelmi szimptomatológia. Genius, [1995], 185. o.

** Alexander Lüscher: „Történeti bevezető Rudolf Steiner Kortörténeti szemlélődéseihez”. In: Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések. 1. kötet. ABG Könyvek, 2014, 25. o.

*** A János-rendű maszonéria harmadik, azaz mesterfokából rekrutálódó magas fokú szabadkőművességet „mindmáig gyakorta gyanúsítják, sőt vádolják összeesküvéssel, politikai mesterkedéssel, a világ fölötti totális uralom megszerzésére irányuló sötét praktikákkal.” (Lásd Kiszely Gábor: A leleplezett szabadkőművesség. Korona Kiadó, 2000, 35. o.)