Mi az a napút?
Plein air, ekliptika, éteriség
„Plein air erfunden. Tschontwary”[1]
„Királyt kitenni a napra. Csontváry”[2]
„A Csontváry-képek születésének pontos körülményei, a festő munkamódszere talányok tucatjait hozták felszínre az elmúlt évszázadban. Ilyen talány övezi Csontváry egyik legfontosabb terminus technicusát, a »napút« fogalmát is. Vitathatatlan, hogy a Napnak, a fénynek kitüntetett jelentősége van a piktor életművében, sőt, a kifejezésre a festő feljegyzéseiben, kiadott és kiadatlan írásaiban is rengetegszer rábukkanhatunk. Pontos megfejtése a terminusnak nem létezik, inkább az egyes monográfusok értelmező szándéka felől kap ilyen vagy olyan értelmet. Abban azonban a kutatók mindannyian egyetértenek, hogy Csontváry a Nap útjának tudatos és kitartó tanulmányozásával a különböző fényhatásokat igyekezett »belesűríteni« tájképeibe” – írja a napút-fogalom egyik értelmezője.[3]
De mi is az a napút? – A Csontváry-életmű e kulcsszavának az elmúlt száz esztendő művészeti szakirodalmában lényegében kétféle értelmezése, két különböző magyarázata létezik: a „hivatalos”, művészettörténeti, és az – olykor „délibábos”-nak bélyegzett – asztrálmítoszi értelmezés.[4] Előbbi a plein air festészettel, utóbbi az ekliptikával és a zodiákussal, a Nap égi útjával és az állatövi jegyekkel – s a tejúttal – hozza összefüggésbe Csontváry napút festészetét.
A máig legelterjedtebb, s a „hivatalos” művészettörténet-írásban is elfogadott értelmezés szerint a Csontváry által használt „napút” szó egész egyszerűen a francia plein air kifejezés magyar megfelelője, annak ihletett magyarítása: a Csontváry-kutatást megalapozó „Lehel Ferenc szerint a »napút« kifejezés plein air festést jelent.”[5] A Csontvárynak szóló mennyei prófécia („Te leszel a világ legnagyobb napút festője”) eszerint azt jelenti: „Te leszel a világ legnagyobb plein air festője”. Csontváry maga is gyakran szinonimaként használta a két szót, írásaiban hol az egyiket, hol a másikat alkalmazva. A francia kifejezés a 19. századi impresszionista festészet fontos vívmányára utal, amikor is festők, szakítva a műtermi festészet hagyományával (a műtermi „levegővel”, a művi megvilágítással és a hagyományos színskálával), kimentek festeni a szabadba, a „tájba”, a szabad levegőre (a plein air kifejezés szó szerint ezt jelenti), s a szabad ég alatt, napfénynél festettek – a Nap fényénél hozták létre műveiket. A plein air festés tehát napfényben festés – „napszínfestés”. „Te leszel a világ legnagyobb napút (plein air) festője” – „Te leszel a világ legnagyobb napfény-napszín festője.”
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Csontváry plein air-je korántsem azonos az impresszionisták plein air-jével. Az impresszionistákkal ellentétben Csontváry „a fényről, az »isteni elemről« alkotott elképzelései miatt sohasem az egyszeri és megismételhetetlen benyomás [impresszió] rögzítésére törekedett”,[6] az ő célja az volt, „hogy meghaladja a természetábrázolás és a tájkép pillanatnyiságát”. Csontváry „a teljességre törekszik, az ő célja nem pusztán egy tájrészlet vagy fényjelenség megörökítése, hanem a tájnak és a fényviszonyoknak egyfajta kimerevítése, a téma időtlenségbe és az örökérvényűségbe való emelése”.[7] – Csontváry „esetében a motívum nem pusztán látvány, hanem a festő mágikus világképén átszűrt transzcendens valóság”.[8]
„Csontváry két »trükköt« alkalmaz e program megvalósítása során: egyrészt a panorámakép igényével nyúl a kiválasztott tájrészlethez, kiterjesztve a látószög korlátait,[9] másrészt eltérő napszakokat ábrázolva kiiktatja képeiből a pillanatnyiság tényezőit.”[10] Csontváry kiteljesedő festészetének egyik alapvető technikája a szimultaneitás: „egyrészt intuitív módon különböző perspektívákat használ egyszerre, különböző távlatokat alkalmaz akár egy képen belül is, másrészt több fényforrást használ témái megfestésekor.”[11]
„Köztudomású, hogy Csontváry lenézte a szokványos perspektívát, azt »holt perspektívának« nevezte. A magáét annál lényegesen kifejezőbbnek tartotta. Míg Leonardo a matematikát hívta segítségül, s ezáltal akarta a festészetet a tudományok rangjára emelni, addig Csontváry épp ez ellen harcolt. Szerkesztési módjában visszanyúlt a mértanilag korrekt perspektíva és a reneszánsz előtti időkhöz, hogy szimultán módon, akár több szerkesztési elvet is felhasználhasson »élő távlatai« megalkotásakor” – hogy több kompozíciós elvet alkalmazva hozza létre »élő távlatait«.”[12]
Ám ezzel már előreszaladtunk a napút-fogalom harmadik értelmezéséhez. A napút mint napfény/napszínfestés (plein air) után előbb lássuk röviden a másik legelterjedtebb magyarázatot. Hiszen ahogy Mezei Ottó is megjegyezte egyik előadásában: „A Csontváry-írásokban szereplő, s a festészete értelmezésében kulcsfontosságúnak tekintett napút kifejezés megfejtései közül a helyette bizonytalanul használt plein air csupán az egyik lehetséges értelmezés.”[13]
Csontváry napút-fogalmának másik közkeletű magyarázata az úgynevezett asztrálmítoszi értelmezés. Ennek részletes leírását Pap Gábor A Napút festője című, Csontváryról írott művében olvashatjuk. A szerző itt „arra keresi a választ, vajon a »Napút« kifejezésnek az az értelmezése, amely a XIX. század első felétől kimutatható a magyar csillagászati szóhasználatban, hozzásegít-e bennünket Csontváry képeinek jobb megértéséhez.”[14] A művelődéstörténész idézi Fazekas Mihály 1826-os magyarázatát a „Napút” kifejezésre, a költő és tudós Esmerkedés a csillagos éggel című írásából.[15] „Eszerint a Napút tér[bel]i értelemben a csillagképek tizenkét elemű füzérének tekinthető. Földünkről nézve az év tizenkét hónapjában sorra ezekből a csillagképekből látszik felkelni hajnalonta a Nap. Ugyanakkor a Napút időbeli értelmezésében az állatövi jegyek tizenkettes sorozatával azonosítható, amelynek minden tagja egy-egy csillagászati hónapnak felel meg, elnevezésük pedig azonos a csillagképekével: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak.”[16] Pap Gábor könyve – a napút „asztrálmítoszi” értelmezése – ezeknek az állatövi (napút) jegyeknek a képviselőit próbálja beazonosítani Csontváry festményein: a Hídon átvonuló társaság, a Hajótörés, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, a Mária kútja Názáretben és a Tengerparti sétalovaglás figuráinak „állatövi” konstellációjában.[17] A csillagmítoszi magyarázat szerint tehát „a Napút időbeli értelmezésben: Zodiákus (Állatöv), térbeli értelmezésben: Ekliptika” („Nappálya”).[18] A Napút ilyen értelemben a Nap éves pályáját, látszólagos égi útját jelenti.
„Összegezve az eddig látottakat-hallottakat, elmondhatjuk, hogy Csontváry »napút«-fogalmának és a XIX. század első felében az Ekliptika (Állatöv) megjelölésére alkalmazott »Napút« szakkifejezésnek az egymásra vonatkoztatása termékeny hipotézisnek bizonyult” – véli a napút-fogalom asztrálmítoszi értelmezője.[19] „Csontváry megvizsgált Napút-festményein a[z asztrálmítoszi] hagyomány által szigorúan megszabott sorrendben és alakzatokban találkozunk az állatövi jegyek képviselőivel, sőt szemmel láthatólag maga a Napút mint Ekliptika (Állatöv) szolgál a vizsgált Csontváry-képek eszmei-formai gerincéül. Ezzel a fogalomértelmezéssel sikerült összefüggő magyarázatot találnunk a Csontváry-képek mindeddig »rendellenesnek«, »furcsának«, »elrajzoltnak« minősített részletmegoldásaira is. Egyúttal kulcsot kaptunk Csontváry sajátos téridő-szerkezeteinek mélyrehatóbb elemzéséhez, és mitikus történelmi köntösbe bújtatott, korszakos jelentőségű művészi üzenetének jobb megértéséhez is.”[20]
Csontváry elhivatás-élményének kulcsmondata, a festő által hallott égi szózat („Te leszel a világ legnagyobb napút festője”) az asztrálmítoszi értelmezés szerint tehát azt jelenti: „Te leszel a Nap égi útjának legnagyobb festője – a világ legnagyobb napút (és tejút) festője.”
De hogy még jobban megközelítsük a „napút” kifejezés, s egyúttal Csontváry életművének valódi szellemi dimenzióit – azaz hogy a Nap látszólagos égi útjától eljussunk a kozmikus Nap-szellem működésének valós átalakulásáig, a Krisztus-lény új megnyilatkozási formájáig –, egy harmadik: szellemtudományos értelmezéssel kell kiegészítenünk a „napút” szó magyarázatát: a modern szellemtudománynak az éteriségről és az éteri Krisztusról – Krisztusnak az éteri világban való megjelenéséről – szóló híradásával.
Hiszen valójában a francia plein air kifejezés sem a „szabad levegő”-re, hanem a „nyílt égbolt”-ra utal, a napfénnyel telt égre. Az igazi plein air, s így Csontváry plein air-je (festőnk „napútja”) is: a Nap fénye által betöltött lég – ahol megnyílik az ég.
Korcsog Balázs
Csontváry géniusza (Szellemtudományos adalékok a festő életútjához)
[1] Magyarul: „Rájöttem, rátaláltam a plein air (a napút levegőtávlat) titkára”, vagy rövidebben: „Napszínfestés feltalálva.” – Csontváry távirata Kairóból a müncheni festőiskola vezetőjének, Hollósy Simonnak. Csontváry nagy önéletrajzában így ír erről: „Kairóban, a naplemente tanulmányozása közben ráakadtam a sokat keresett napút színeinek világító fokozatára. E felfedezésemről úgy a kultuszminisztériumot, mint Hollósy festőt Münchenben táviratilag tudósítottam.” (Lásd Csontváry-emlékkönyv, 1976, 81–82. és 190. o.)
[2] Csontváry „terápiás” javaslata, melyet Ferenc József betegségének hírére küldött táviratban a császári és királyi kabinetirodának. (Lásd Csontváry-emlékkönyv, 1976, 171. és 193. o.)
[3] Kaszás Gábor: „Csontváry plein air-je, avagy a »napút« festészet”. In: Csontváry Kosztka Tivadar: Traui tájkép naplemente idején. Virág Judit Galéria, 2012, 28. o.
[4] Előbbit képviselik Lehel Ferenc és Ybl Ervin műveitől Németh Lajoson és Pertorini Rezsőn át Romváry Ferencig és Molnos Péterig, utóbbit pedig Pap Gábor és Gönczi Tamás munkái. Mezei Ottó egyedülálló Csontváry-tanulmányai – a misztériumáramlatok bevonásával – ötvözik a két értelmezői tradíciót. A 2015-ös budai várbeli életmű-kiállítás kurátora, Gulyás Gábor így foglalja össze a ma élő Csontváry-értelmezéseket: „Többféle felfogás létezik róla egymás mellett. Markánsan él egy ezoterikus elképzelés, amely beavatottként, isteni titkok megjelenítőjeként gondol Csontváryra, aki egyfajta ősi tudást közvetített. Létezik olyan [kórtörténeti-patológiai] értelmezés is, miszerint Csontváry őrült volt, és ettől elválaszthatatlan a zsenialitása. Megint mások valamelyik jól ismert művészettörténeti stílusirányzatba próbálják beszuszakolni az életművet. Én azonban egy negyedik megközelítést látok a legizgalmasabbnak: az esztétikai értelmezést, amely a művekre koncentrál, s nem arra, amit a festő életéről, a különcségéről és furcsaságairól tudni lehet. Meg kell tudnunk a külföldiek számára is magyarázni, mitől zseniális például a Magányos cédrus.” („Kortársunk, Csontváry”. Várhegyi András interjúja Gulyás Gáborral. Lásd www.fidelio.hu, 2015. jún. 24.)
[5] Kaszás Gábor: I. m., 28. o.
[6] Uo.
[7] I. m., 30. o.
[8] Németh Lajos megállapítását idézi Kaszás Gábor: I. m., 28. o.
[9] „Csontváry már egészen korán, az 1890-es évek közepén kísérleteket tesz a kor szokványos térábrázolási módszereinek meghaladására. »Csontváry szerkesztési módjában visszanyúlt a mértanilag korrekt perspektíva előtti, tapasztalati, szubjektíve motivált téralakításhoz. Feladta az egy nézőpont szigorát (az egy nézőpontúságot), azaz a szabatos szerkesztés enyészpontját. Szerkesztésének lényege az volt, hogy poétikusan keverte az axolometrikus és a naiv perspektivikus megoldásokat, hogy szimbolikus teret kapcsolt össze egy kvázi valóságos térszerkezettel« – írja Csontváry térképzéséről Németh Lajos.” (Idézi Kaszás Gábor: I. m., 29. o. Lásd Németh Lajos: Baalbek. Képzőművészeti Alap Kiadója, Budapest, 1980, 82. o.)
[10] Kaszás Gábor: I. m., 30. o. – Csontváry Visszatekintő Nap Trauban című képén például „a reggel és az este – a felkelő és a lemenő Nap – egyszerre van jelen”, azaz „a Nap által [egy nap alatt] bejárt út egy képbe sűrítve” jelenik meg. A művész krédója, a napút-festő hitvallása ez, „melyben a Nap és rajta keresztül az »isteni akarat«, a »pozitívum« tevékenységének állít emléket”. (Lásd Kaszás Gábor: I. m., 38. o.)
[11] I. m., 39. o.
[12] Uo.
[13] Mezei Ottó: „Csontváry, avagy az emelkedés belső útjai”. In: Titokzatos sziget (Mezei Ottó Csontváry-tanulmányai). Az Országépítő 2005. nyári számának melléklete, 13–14. o.
[14] Pap Gábor: A Napút festője. Csontváry Kosztka Tivadar. Pódium Műhely Egyesület, Debrecen, 1992, 9. o.
[15] A Lúdas Matyi szerzője a Debreceni Magyar Kalendáriom 1826-os évfolyamában az alábbi magyarázatot adja a „Napút” kifejezésre: „Annyi bizonyos, hogy a Nap tavaszkezdettől fogva nyárkezdetig naponként feljebb és feljebb láttatik járni észak felé, attól fogva lejjebb és lejjebb dél felé, egész télkezdetig: ezt a szélességet az ég derekán keresztül méltán nevezhetjük tehát Napútnak (Ecliptica). Ezen az úton jár a Hold is, hol feljebb, hol lejjebb tartván, ezen járnak a bujdosó csillagok is. Minthogy pedig a Nap ezen tetsző útját 12 hónap alatt végzi el, a Napút 12 egyenlő részre osztódott, és mindegyik részen egy-egy csillagzat szerkesztetett öszve: úgy mint Kost Bika, Kettős, Rák, az Oroszlánt váltja fel a Szűz, Mérőt Skorp, Nyilazó, Bak, Vizező s a Halak. Ezeket közönségesen Égi Jegyeknek nevezik (Signa Zodiaci v. Eclipticae), lehet a Napút Jegyeinek is nevezni.” (Fazekas Mihály: „Esmerkedés a csillagos éggel”. Idézi Pap Gábor: A Napút festője, 1992, 9. o.)
[16] Pap Gábor: I. m., 9. o.
[17] „A Napút »szabályos« képe: a Hídon átvonuló társaság.” (Pap Gábor: I. m., 13. o.) „Ha a Hídon átvonuló társaság a »normális« működésű Napút-rendszer képét varázsolta elénk, akkor a Hajótörés című festményen a »kizökkent« világrend idéződik meg.” (Uo., 16. o.) „Csontváry Napút-programjának megragadó összegzése a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című festmény. Először itt is a jegytulajdonságok képviselőit azonosítjuk. Könnyű dolgunk van, hiszen a Tejút-fa tövében azonnal ráismerhetünk a Nyilas keleti megfelelőjére, a lovas nélküli, »kettős természetű« Lóra, innen visszaolvasva pedig sorra készségesen elárulják kilétüket az »álomlovagok«.” (Uo., 17. o.) „A Hídon átvonuló társaság és a Zarándoklás kristálytiszta, könnyen áttekinthető kozmikus képleteivel szemben a Mária kútja Názáretben című Csontváry-festmény lényegesen nehezebb feladvány elé állít bennünket. Mindenekelőtt feltűnő a figurák sokasága. Alaposabb utánanézésre azután kiderül, hogy a Bikát kivéve valamennyi Napút-jegy kétszer jut szerephez a képen. Először lássuk a »fő« jegyek megtestesítőit! A mű középpontjában a Halak képviselője trónol, mellette a Vízöntő figurája Csontváry arcvonásait viseli – nyilván nem minden célzatosság nélkül. Láttuk már: ez »keresztelői« szerepkör!” (Uo., 21. o.) „Eddig tehát a Napút-jegyek képviselőit azonosítottuk Csontváry festményein – akár a maguk szűkebb, akár a Tejútrendszer tágabb kozmikus környezetében.” (Uo., 22. o.) „A Tengerparti sétalovaglás Csontváry életművének utolsó befejezett festmény-darabja. Az eddigiek ismeretében nem nehéz azonosítanunk rajta a Napút-jegyek képviselőit.” (Uo., 23. o.)
[18] Pap Gábor: A Napút festője, 1992, 10–11. o.
[19] Pap Gábor: I. m., 24. o. – A modern szellemtudomány talaján álló olvasóban ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy szellemileg valóban termékeny és előremutató-e ezeknek az állatövi (napút) jegyeknek a beazonosítása (hiszen ez igazából minden összetett műalkotásnál, minden sokszereplős kompozíció esetében elvégezhető), s hogy ez tényleg közelebb visz-e bennünket a Napút festőjéhez, Csontváry egyedülálló művészetének megértéséhez.
[20] Uo.