Mi történik az Antropozófiai Társaságban?
1916 – 2016
„Az igazság nélkül nincs valódi ezotéria.”
(Rudolf Steiner, Köln, 1912. december 29.)
1916
Rudolf Steiner az őt és felesége személyét ért különféle támadások (legfőképpen addigi barátjuk és munkatársuk, Edouard Schuré vádjai) után, 1916 augusztusában, egyik előadása végén bejelenti, hogy „pusztán az Antropozófiai Társasággal szembeni udvariasságból nem mond le a társaság tiszteletbeli elnökségéről, ám Steiner asszony, amilyen gyorsan csak lehet, visszavonul a központi vezetőségben betöltött tisztségéből.” Rudolf Steiner ekkor úgy fogalmaz: „Épp elég megbeszélést tartottunk. Eleget üléseztünk mindenféle dolgokról… Talán többet ér, ha végre teszünk is valamit.”[1]
2016
A 2016-os év egyik szimptomatikus eseménye az Antropozófiai Társaságban az a kiállítás volt, melyet „Rudolf Steiner Bilder” (Rudolf Steiner-képek) címmel rendeztek meg a dornachi Goetheanum könyvtárában, az őt ábrázoló képekből és illusztrációkból, s amelyhez kiadtak egy kísérőfüzetet is. Ebben hangsúlyos helyen idézik annak a Helmut Zandernek a sorait, aki egyik könyvében azt a kérdést feszegeti, hogy Rudolf Steiner szellemi kutatásai vajon elmebetegségéből (skizofréniájából), vagy hallucinogén szerek (drogok, kokain) fogyasztásból eredeztethetők. Zander művének Michael-ellenes okkult hátterét – s benne az ahrimáni írásművészet megnyilvánulását – Szergej Prokofjev részletesen bemutatta.[2]
A dornachi vezetőség egyik meghatározó tagja, a kiállítás fő felelőse, Bodo von Plato viszont úgy nyilatkozott, hogy „ez az idézet szándékosan lett kiválasztva, amit a kiállítás kontextusa fog helyretenni”. Ám a tárlaton bemutatott Steiner-ábrázolások csak tovább torzítják a valós képet Rudolf Steinerről. Thomas Meyer azt írja ezzel kapcsolatban, hogy Zander ominózus műve a szellemi világ küszöbénél, a szakadékból felemelkedő „három állat” szemszögéből, a szellem három ellenségének nézőpontjából látja és láttatja Rudolf Steinert és az antropozófiát.[3] Wilfried Hammacher pedig – aki a legátfogóbb műveket írta Steiner misztériumdrámáiról – úgy fogalmaz, hogy „aki ilyen hazugságok és rágalmak asztrális szennyével mocskolja be Rudolf Steinert az ő saját Házában – a Goetheanumban –, annak kezeit semmiféle kontextus nem mossa tisztára. Ezért a kiállításnak és a szervezők tevékenységének azonnal véget kell vetni”, máskülönben a Goetheanumnak lesz vége – „akkor ez a Ház meghasad és összedől”.[4]
(K. B.)
[1] Idézi Christoph Lindenberg: Rudolf Steiner. Eine Chronik 1861–1925 [Rudolf Steiner életének krónikája 1861–1925]. Stuttgart, 1988. 375. o.
[2] Lásd Prokofjev–Selg: Krízis és kulmináció. Budapest, 20161, főként 15–21. o.
[3] Lásd Thomas Meyer: „Steiner – aus dem Abgrund gesehen” (Steiner – a szakadékból nézve). Der Europäer, 2016. november, 26–27. o.
[4] Lásd Wilfried Hammacher: „Öffentlicher Brief an den Vorstand am Goetheanum und das Hochschulkollegium” (Nyílt levél a Goetheanum vezetőségéhez és a főiskolai kollégiumhoz). Ein Nachrichtenblatt, 2016. november 13., 10. o.