Az Ármány-elnökség küszöbén
2017. január 19.

Image
Ahrimán-fej (R. Steiner agyagmodellje)
Amerikai árnyékelnökség

A „világbéke” fejedelme és az ő

posztmodern prófétája

 

Ki áll Donald Trump mögött? – ez a kérdés sokakban felmerülhetett az új amerikai elnök választási győzelme után. Egy nemrég megjelent írás[*] meglepő választ ad a kérdésre, ugyanakkor szellemtudományos szempontból is megfontolandó összefüggésbe helyezi az új amerikai elnök „sikerének” titkát.

A cikk lényege, hogy Trump egy „matematikai pontossággal megtervezett gépezetnek” köszönheti győzelmét, s e gépezet tervezője és mozgatója egy fiatal, tehetséges nagyvállalkozó, Jared Kushner volt, aki nem mellesleg – Ivanka Trump férjeként – az új elnök veje, s aki „január 20-ától már a világ első számú vezetőjének gondolatait fogja irányítani”. Az új amerikai elnökhöz őrajta keresztül vezet az út: „Jared Kushner néhány hét leforgása alatt Washington legbefolyásosabb embere lett. És ez mintha meg sem lepte volna őt. Kushner tudatosan készült erre a szerepre.” Az 1981. január 10-én született, most 36 éves Kushner fehérorosz zsidó holokauszt-túlélők unokája, a Harvardon végzett, majd sikeres ingatlan- és médiavállalkozóként a New York-i elit tagja lett.

Az írás végkicsengése a következő: „Az evangéliumi keresztények Biblia-értelmezése szerint – nem mellékes szempont, hiszen a Trumpra leadott szavazatok tetemes része ebből a táborból érkezett – a Megváltó második eljövetele előtt, a jelenlegi világkorszak végén megjelenik az Antikrisztus, aki egy tekintélyes politikus lesz. A Jelenések könyve szerint Izrael népe hinni fog benne mint Messiásban – vagyis ez a személy csak zsidó lehet, aki békét teremt a Közel-Keleten. (Kushner céges székhelye ráadásul a Fifth Avenue 666. szám alatti felhőkarcolóban van, amely szám már önmagában nem a legjobb előjel).”

Ha szellemtudományos nézőpontból vizsgáljuk ezt a leírást, akkor azt mondhatjuk, hogy az amerikai és másutt is rohamosan terjedő neoprotestáns-evangéliumi keresztény közösségeknek ezt a várakozását az ahrimáni inkarnációval hozhatjuk összefüggésbe, hiszen az a szellemi lény, az a „Megváltó”, akinek a „második eljövetelére” ők – és Közel-Keleten is sokan – várnak, valójában nem Krisztus, hanem éppen hogy az „antikrisztusi” lények egyik legnagyobbika, „e világ fejedelme”: Ahrimán, aki jótevőként és béketeremtőként, a „világbéke” fejedelmeként lép majd színre – ahogy azt Vlagyimir Szolovjov is megjövendölte Az Antikrisztus történetében. További fontos jellegzetesség, hogy itt két figura együttműködéséről van szó: az egyik, aki az előtérben, a nagy nyilvánosság előtt – akár egy „posztmodern prófétának” is tekinthető botrányos médiaszemélyiségként – tevékenykedik; és egy másik, aki a háttérben marad, s a kulisszák mögül, valódi kilétét és szándékait elrejtve működik. Utóbbi az Antikrisztus, aki itt nem Szórát (akinek a száma a 666, betűjele pedig a „www”), hanem Ahrimán, előbbi pedig az ő „posztmodern prófétája”.

Rudolf Steiner 1919 végén – és valamilyen okból csak és kizárólag 1919 végén – beszélt ennek a szellemi lénynek az inkarnációjáról, amely a harmadik azon világtörténelmi jelentőségű inkarnációk sorában, melyek folyamán egy hatalmas érzékfeletti lény birtokba veszi egy erre hosszasan előkészített ember testi burkait, s egyetlen egyszer fizikai testet ölt a Földön. A másik két ilyen szellemi lény: Lucifer és Krisztus. E három kitüntetett inkarnáció térben, időben és az emberi tudatállapotok szempontjából is egyfajta hármasságot alkot. Lucifer a Krisztus előtti harmadik évezredben testesült meg Keleten, Kína egy rejtett misztériumhelyén, s az emberiség átaludta ezt az eseményt. Krisztus az idők fordulóján jelent meg a világ közepén”, a palesztinai események során, és az emberiség jó része ezt álomszerű tudatállapotban élte át, csupán néhány kiválasztott individualitás volt tudatában a történteknek, s volt képes felismerni Őt és a Golgotai misztérium jelentőségét. Ahrimán pedig napjainkban, a Krisztus utáni harmadik évezred elején ölt testet a nyugati világban, feltehetően az angol nyelvű Észak-Amerikában. Erre utal, hogy – Rudolf Steiner szellemes példájával – Ahrimánt egy átlagamerikai névvel akár John William Smithnek (magyarul Kovács Jánosnak) is hívhatják.

És ez az esemény korunk egyik legnagyobb szellemi kihívása elé állítja az embereket: ezt az ahrimáni inkarnációt nem szabad átaludnia az emberiségnek, hanem teljesen tudatos, éber állapotban kellene átélnünk és felismernünk őt és működésének különféle megnyilvánulásait. Az embernek ma tudatos szellemi munkával kell törekednie a Gonosz különböző megnyilvánulási formáinak megismerésére. „Lucifert a moralitással, Ahrimánt a megismeréssel győzhetjük le.”

Az 1919-es Ahrimán-előadások centenáriumához (3x33,3-as évfordulójához) közeledve nem pusztán egy amerikai árnyékelnökségnek, hanem valójában az Ármány-elnökségnek állunk a küszöbén.

 

Korcsog Balázs

Kapcsolódó írásunk:

Ahrimán fellépése jótevőként


[*] Maráczi Tamás „Mr. Raszputyin. A Kushner-árnyékelnökség küszöbén” című írása a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának 2017. január 14-i számában jelent meg.

Utolsó frissítés ( 2017. február 07. )