Trump - Amerika vagy az emberiség szolgálatában?
2017. február 20.

Image
Trump jobbján: Pence alelnök, Kushner és Churchill
Thomas Meyer

Trump – Amerika vagy az emberiség szolgálatában?

 

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét Donald Trumpnak hívják. Beiktatási beszéde[1] pofonként érte az USA elitjét és az amerikai médiát, s egyfajta hűségeskü volt a szuverenitás igazi letéteményeséhez – az amerikai néphez. Beszédét ugyanakkor teljesen áthatotta az USA szokásos kiválasztottság- és küldetéstudata a világban. „America first” (Amerika az első), „We will make America great again” (Ismét naggyá tesszük Amerikát) – ezek voltak Trump beszédének többször is elismételt és nagy tetszést kiváltó szlogenjei.

 

Észak-Amerika szelleme

A beiktatási beszédekben és Trump esküszövegében is emlegetett „istent” azonban semmiképpen sem szabad azonosítanunk az egész emberiség Istenével. Ő egy népnek az istene, aki az emberiség szellemének, Michaelnek a korszakában – vele ellentétben – egy ahrimáni lény: azok közé a „rendellenesen fejlődött személyiségszellemek” közé tartozik, „akik nem az emberiség továbbfejlődéséért dolgoznak”, ahogy erre Rudolf Steiner a népszellemekről szóló 1910-es oslói ciklusában óvatosan utalt: „Olyan népeket is találunk a Földön, akik a rendellenes személyiségszellemeknek köszönhetik a létüket. Ezek a személyiségszellemek nem a továbbfejlődésért dolgoznak. Elég csak az észak-amerikai nép jellegét megvizsgálnunk, és láthatjuk, hogy egy olyan néppel van dolgunk, amelyiknek elsősorban ez a princípium az alapja.”[2] Az emberiség igazi továbbfejlődését ma mindenekelőtt a spirituális és kulturális téren történő továbbfejlődés jelentené – ám erről persze Trump beszédében egyetlen szó sem esett. Új utakra, vasútvonalakra és alagutakra bizonyára nagy szükség van, de ezek legfeljebb csak közvetett módon szolgálják az emberiség átfogó értelemben vett „továbbfejlődését”.

 

Trump első hivatali intézkedései

Hogy csak egy párat felvessünk a Trump-kormányzat valódi szándékaival kapcsolatban felmerülő számos kérdés közül: miért nevezett ki Nikki Haley személyében egy olyan ENSZ-nagykövetet, aki Izrael érdekeiért és Oroszország ellen száll síkra? Miért tette hivatalba lépése utáni legelső (szívélyes-baráti) látogatását a CIA főhadiszállásán, ahol a 400 jelenlévő munkáját dicsérte, s korlátlan támogatásáról biztosította őket? Miért folytatta első hivatalos telefonbeszélgetését a Kína legsebezhetőbb pontját jelentő Tajvan elnök asszonyával? Miért éppen Theresa May brit miniszterelnök volt a Trump-kormány első hivatalos külföldi vendége, noha ő bizonyára nem osztja Trump oroszbarát kijelentéseit? Mindezzel csupán a szelet akarja kifogni a belső és külső ellenségeinek vitorlájából?

 

Churchill szellemében?

Trump az Obama által eltávolított Churchill-mellszobrot, melyet Tony Blair ajándékozott G. W. Bushnak, ismét felállíttatta az ovális irodában (lásd a fotón). A Trump által csodált Churchill, aki magas fokú szabadkőműves volt, nem a valódi korszellemet szolgálta, hanem egy „hatékony szuper világkormányra” törő anglo-amerikai szellemet, melynek Európa egyesítése csupán az előjátékát jelenti.[3] Európa ma a süllyedő Titanicra hasonlít, amelyet a britek épp most hagytak el. Így az okkult beállítottságú valódi brit elit képviselői, megszabadulva az „egyesült” Európa béklyóitól, amerikai testvéreikkel karöltve immár akadálytalanul dolgozhatnak ennek a szuper világkormánynak a megvalósításán. Világuralmi törekvéseik Rudolf Steiner szerint évszázadokra szólnak.[4] És ezek az évszázadok, minden külső látszat ellenére, még nem múltak el. Napjaink zajos kirakat-politizálása láttán, amilyenek az elnökválasztások és a választási szlogenek, mindig szem előtt kell tartanunk az ilyen csoportok hosszú távú érdekeit, akik például a szocialista kísérletet is véghezvitték. Lehet, hogy Trump nekik lesz az új, talán jó szándékú, de naiv végrehajtó szervük?

Egy biztos: aki „ismét naggyá” akarja tenni Amerikát, az ettől még nem szolgálja az emberiséget.

 

Fordította: Korcsog Balázs

 

Megjelent a Der Europäer 2017. februári számában (Editorial).

 

Kapcsolódó írásunk:

Amerikai árnyékelnökség (Az Ármány-elnökség küszöbén)



[2] GA 121, 1910. június 8. Magyarul lásd Az egyes népszellemek missziója. Genius, Budapest, 1996. 41. o.

[4] Rudolf Steiner 1921. március 21-előadása, lásd GA 174b.

Utolsó frissítés ( 2020. november 12. )