A szellemi kutatás alaptörvénye

Rudolf Steiner 1909-es

budapesti figyelmeztetése

Minden tudományos kutatásnak, így a Rudolf Steiner által hozott modern szellemtudománynak is az egyik alaptörvénye, hogy jogosulatlan minden olyan kutatás, amelyik nem veszi figyelembe a már elért eredményeket. Egy képi hasonlattal élve: olyan ez, mintha úgy akarnánk meghódítani egy hegycsúcsot, hogy közben nem törődnénk vele: volt már, aki feljutott erre a csúcsra…

 Ennek a törvénynek van egy exoterikus és egy ezoterikus oldala. Exoterikus értelemben a külső tudományos vizsgálódás is mindig úgy kezdődik, hogy a kutató mindent megkeres és elolvas, amit az adott témában addig írtak. (És ez csupán a kiindulópontja a kutatásnak.) De ennek a törvénynek van egy ezoterikus oldala is, amelyre Rudolf Steiner világított rá, méghozzá az egyik budapesti előadásában, az 1909-ben itt megrendezett teozófus kongresszust követő napokban:

„A szellemi világban azonban létezik egy egészen meghatározott törvény: … egy tényt, amelyet egyszer már megtaláltak a szellemi világban, nem lehet újból kikutatni, ha a kutató nem szerez tudomást arról, hogy azt a dolgot valaki korábban már kikutatta. Az újabb kutató csak akkor lesz képes észlelni a már kikutatott tényt a szellemi világban, ha előzőleg tudomást szerez róla, hogy valaki egyszer már rátalált arra, és kikutatta. A szellemi világban tehát a már megismert tényeket is csak akkor találhatjuk meg, ha rászánjuk magunkat, hogy a szokványos, hétköznapi módon (azaz külső utánajárás, kutatás és tanulás révén) tudomást szerezzünk róluk, és megismerjük őket. Ez a törvény örök időkre megalapozza az általános testvériséget a szellemi világban. Semmilyen területre nem juthatunk el, ha nem kapcsolódunk a már elért dolgokhoz, ahhoz, amit korábban már megtaláltak és kikutattak… Kapcsolódnunk kell a már kikutatott tényekhez!” (GA 109, 1909. június 4-i előadás, lásd két magyar kiadásban is: Rudolf Steiner: Rózsakeresztes szellemtudomány (Budapesti előadások). Jáspis, 1992. 20–22. o.; illetve Rudolf Steiner: Budapesti előadások. Genius, 2008. 45–47. o.)

Jelen esetben ez azt (is) jelenti, hogy 1910 után – amikor Rudolf Steiner Az egyes népszellemek missziójáról szóló ciklusában fényt derített a népeket vezető szellemi lények (köztük a népszellemek és nyelvszellemek) kilétére és működésére – nem lehet erről a témáról úgy beszélni, mintha ezek a kutatási eredmények nem is léteznének, s ne lennének mindenki számára hozzáférhetők. Így esetleges érdemeik ellenére is korszerűtlenek – és szellemileg jogosulatlanok – mindazok a kutatások, amelyek nem veszik figyelembe az adott területen már elért eredményeket. Vagyis nem csak a külső tudományokban, hanem a szellemtudomány területén is érvényes, hogy mindig figyelembe kell venni és (a forrás pontos megnevezésével) fel kell tüntetni a már elért kutatási eredményeket.

Korcsog Balázs

Részlet a szerző készülő új könyvéből (A Magyar géniusz. A magyar népszellem, nyelvszellem és gondolkodásszellem nyomában).