Terry Boardman: Ahrimán inkarnációja - mikor és hol? (1. rész)
2020. november 07.

ImageTerry Boardman

Ahrimán inkarnációja: mikor és hol?

(1. rész)

 

Rudolf Steiner 1919 végén tartott nyolc előadásában tett utalásokat Ahrimán inkarnációjára. Mielőtt ezekkel foglalkoznék, bevezetésképpen röviden szeretnék kitérni néhány korábbi kijelentésére.

1918. július 16-án, azon a napon, amikor a bolsevikok kivégezték a cári családot Oroszországban, aznap beszélt Rudolf Steiner (GA 181) „az ahrimáni szellem egy megtestesüléséről” Enrico Dandalo velencei dózséban (hercegben), aki sokat tett azért, hogy eltérítse a negyedik keresztes háború menetét 1204-ben, azét a keresztes háborúét, amely Konstantinápoly kifosztásához vezetett. Ez körülbelül 700 évvel, vagyis nagyjából egy kultúrkorszak egyharmadával korábban történt. Mindig érdekes meghallgatni, miket mond Rudolf Steiner Velencéről. Ez a szigetszerű kereskedőállam rendkívül fontos szerepet játszott Európa és a nyugati világ történetében. De ennek részleteibe most nem tudok belemenni.

Röviden ennyit Steinernek arról az utalásáról, amely, ezt fontos megjegyeznünk, nem magának Ahrimánnak, hanem egy ahrimáni szellemnek az inkarnációjára vonatkozik, jelen esetben Dandalóban, a velencei dózse személyében. Velence volt az a város, amely később Anglia és az USA kereskedelmi és imperialista törekvéseinek mintapéldája lett.

Rudolf Steiner 1919. október 27-én Zürichben a következőket mondta:

„Éppen úgy, ahogy Lucifernek volt egy inkarnációja a Krisztus előtti 3. évezred elején, ahogy Krisztusnak volt egy inkarnációja a Golgotai misztérium idején, úgy nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után, valamikor a Krisztus utáni 3. évezredben Ahrimán lényének is lesz egy inkarnációja a nyugati világban.”

Itt tehát nem csupán Ahrimán szelleméről beszél Steiner, vagy arról, hogy Ahrimán „beárnyékol” egy embert, ahogy az Dandalo, a velencei dózse esetében történt, hanem magának Ahrimánnak a megtestesüléséről. Ennek időpontját azonban nem jelöli meg pontosan: „nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után, valamikor a Krisztus utáni 3. évezredben…”

S bár a 3. évezred elég hosszú: ezer évig tart, Steiner azonban szándékosan úgy fogalmazott: „nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után”, amivel egyértelműen a saját életére vagy a saját generációjára utalt. Feltéve, hogy Steiner akár kilencvenéves koráig (!) is élhetett volna, úgy az élete valamikor 1950 körül fejeződött volna be. Előadásainak legfiatalabb hallgatói akár az 1980-as vagy 90-es évekig is élhettek volna. Óhatatlanul is felmerülhet bennünk a kérdés: miért fogalmazott úgy Steiner, hogy „nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után”. Ezzel a kijelentéssel Steiner egy jól behatárolható időszakot jelöl meg a közeljövőben, nem messze az ő saját életének időszakától. De ezután azt mondja, hogy „a 3. évezredben”. De a 3. évezredben pontosan mikor? Úgy tűnik, ugyanebben az előadásában egyértelműbb utalást is tesz erre, amikor azt mondja:

„Csak akkor értjük helyesen az emberiség történelmi fejlődésének ezt a közel hatezer éves folyamatát, ha úgy fogjuk fel, hogy az egyik pólusán egy luciferi inkarnáció áll, középen a Krisztus-inkarnáció, a másik pólusán pedig Ahrimán inkarnációja.” (1919. okt. 27-i előadás)

Ez tehát azt jelentené, hogy Ahrimán inkarnációja valószínűleg csak a 3. évezred végén fog bekövetkezni? Hiszen tudjuk, hogy néhány nappal később, 1919. november 1-én és 4-én Steiner azt mondta, hogy Lucifer inkarnációja a „Kr. e. 3. évezred elején”, Kínában következett be, így a két inkarnáció szimmetrikus tükröződése arra utalna, hogy ha Lucifer a Kr. előtti 3. évezred elején jelent meg, akkor Ahrimánnak a Kr. utáni 3. évezred végén, valamikor 2900 körül kellene megtestesülnie? Mindjárt visszatérünk még erre a kérdésre.

Az alábbi nyolc előadásban találhatók Rudolf Steiner legfontosabb kijelentései Ahrimán inkarnációjáról, mind 1919 végén:

-         1919. október 27., Zürich (GA 193)

-         1919. november 1., Dornach (GA 191)

-         1919. november 2., Dornach (GA 191)

-         1919. november 4., Bern (GA 193)

-         1919. november 15., Dornach (GA 191)

-         1919. november 21., Dornach (GA 194)

-         1919. december 25., Stuttgart (GA 195)

-         1919. december 28., Stuttgart (GA 195)

 

Ezek után, 1920. nov. 28-án Steiner úgy beszélt korunkról, mint az „ahrimáni fertőzés, az ahrimáni ragály” időszakáról (GA 202). 1924. júl. 20-án Arnheimben azt mondta, hogy Ahrimán az 1880-as évektől kezdve, végig a 20. században, bizonyos emberek lelkén keresztül, íróként jelenik meg (GA 240). Steiner ekkor nem tett említést Ahrimán inkarnációjára a 3. évezredben. 1919. november 1-jén (GA 191) viszont nagyon világosan és félreérthetetlenül a következőket mondta:

„És éppen úgy, ahogy Lucifernek volt egy hús-vér inkarnációja, ahogy Krisztusnak volt egy hús-vér inkarnációja, úgy Ahrimánnak is lesz egy valódi, hús-vér inkarnációja a nyugati világban: a megtestesült Ahrimán, még mielőtt a Kr. u.-i harmadik évezrednek akár csak egy kis része is eltelik.”

Steinernek erről a kijelentéséről Hans Peter van Manen holland antropozófus a következőket írta[1]:

„vagy a harmadik évezred legelején – vagyis ez azt jelentené, hogy a 21. század legelején –, vagy még hamarabb! Ez utóbbi arra utalna, hogy az inkarnációs folyamat már korábban, tehát a 20. század utolsó éveiben elkezdődött, hogy aztán a 21. század első éveiben érje el tetőpontját, s fejeződjön be. Úgy vélem, Steiner rendkívül óvatos és kimért megfogalmazása inkább az utóbbi, második lehetőség irányába mutat.”

H. P. van Manen így folytatja:

 

3000       2000     1000    Golg. Miszt.    1000      2000       3000

………x………………………………†……………..……………..x……..….…..

     Lucifer                           Krisztus                     Ahrimán

 

Láthatjuk, hogy Lucifer is és Ahrimán is a maga 3. évezredének elején inkarnálódik, hogy „megadja annak alaphangját”. Van Manen szerint Steiner szándékosan nem bocsátkozott jövendölésekbe és nem tett pontosabb utalásokat, mert szabadon akarta hagyni az embereket: azt akarta, hogy mindenki szabadon alkothasson ítéletet a dologról azon tények alapján, amelyeket mindenki maga is meg tud vizsgálni. H. P. van Manen úgy fogalmaz: „A Steiner által elénk tárt és részletesen kifejtett szimptómák (jellegzetes tünetek) alapján mindenkinek magának kell felismernie, hogy milyen közel van és mikor várható Ahrimán inkarnációja.”

Ez tehát H. P. van Manen válasza a korábban feltett kérdésre: hogy a harmadik évezred elején vagy végén? Személy szerint én hajlok rá, hogy elfogadjam van Manen érvelését. A továbbiakban ezt még jobban alá szeretném támasztani.

Hogyha Ahrimán eljövetelének előkészületeire tekintünk a modern időkben, amiről Steiner 1919 végén beszélt, akkor ezek a következők:

1.      egy mechanikus világkép elterjedése

2.     a gazdaság által mozgatott szociális élet; a hármas tagozódás hiánya vagy elutasítása

3.     a nacionalizmus terjedése

4.     a pártpolitika dominanciája

5.     a szó szerinti bibliaértelmezés, a kizárólag a szentírás szövegére épülő kereszténység

6.     intellektuális [kizárólag a fejgondolkodásra épülő és materialista szemléletű] szellemi élet; a [számok és] statisztikák kultusza

7.      a szellem öntudatlan befogadása az evés és ivás útján

8.     nagy találékonyság, leleményesség a fizikai életben

 

Láthatjuk, hogy az itt felsorolt fejlemények és tendenciák Steiner ideje óta mind valóra váltak, beleértve olyan dolgokat is, amelyek az ő korában szinte elképzelhetetlenek voltak, mint pl. az atombomba és az internet. De Steiner maga is azt mondta 1920. november 28-án (GA 202), hogy „ilyen időszak, amikor egy ennyire különös dolog, mint az ahrimánizmus, ily rettentő gyorsasággal bontakozott ki, mint a 19. század utolsó harmada óta, ilyen időszak csak nagy ritkán fordul elő”.

1919. nov. 4-én, Bernben azután a következőket mondta (GA 193): „Az emberi szellem a közeljövőben az állandó háborúk és más nehézségek közepette roppant találékonnyá és leleményessé válik majd a fizikai élet területén. És ez a leleményessé válás a fizikai élet területén fogja lehetővé tenni egy olyan testi individualitás (ill. organizáció), egy olyan emberi szervezet létrejöttét, hogy Ahrimán meg tud majd testesülni benne.”

Vajon Steiner itt a géntechnológiára, a genetikai beavatkozásra utal? A klónozásra? Ahrimán emberi „hordozója” vajon génmanipuláció eredménye lesz? A Dolly nevű bárányt klónozással hozták létre 1996-ban, a skóciai Roslin Intézetben. A szerencsétlen állatnak a 6LL3 kutatási számot adták. (Az L az ábécé 12. betűje, így a 6LL3 = 6+12+12+3 = 33.) Az első hibrid emberi klónt 1998 novemberében hozták létre Amerikában, de 12 nap után megsemmisítették. Ha tanulmányozzuk Steiner kijelentésének kontextusát, láthatjuk, hogy ehhez nem kell feltétlenül géntechnológia.

Ahrimánnak azonban igyekeznie kell az inkarnációjával, hiszen mióta „az érzékelés kapui” kinyíltak az érzékfeletti világra (1899/1900), egyre több ember ébred rá a spirituális valóságra, a szellem realitására, s látja át a materializmus ragályát. Másrészt az éteri Krisztus kora már elkezdődött (1933 körül), és 2033-ban fog véget érni ennek első évszázada. Harmadszor: a Michael-korszak már a második évszázadába lépett (1979), és az emberi gondolkodás spiritualizálódását szolgáló michaeli impulzusok szemlátomást egyre erősebbek lesznek. Negyedszer: 2029-ben az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak átlép a második („dualisztikus”) szakaszából a harmadik („trinitárius”) periódusba (308 éves időszakok: 1413–1721–2029). És ötödször: ha abból az alapelvből indulunk ki, hogy egy év a gyermek életében – egy évszázadnak felel meg az emberiség történelmi fejlődésében, akkor a 21. században lesz 21 éves az emberiség: ez az évszázad a Krisztustól áthatott emberiség 21. életéve – az emberiség Énjének (a krisztusi Én megszületésének) sorsdöntő százada, ugyanúgy, ahogy az egyes ember életében a 21. év az az esztendő, amikor az ember Énje teljesen megérkezik a Földre.

Ha Ahrimán azt akarja elérni, hogy megakadályozza, hogy az emberek tudatára ébredjenek annak: az emberiség Énje valójában az éteri Krisztus, akkor Ahrimánnak ezt ebben az évszázadban kell megtennie, az ötödik Atlantisz utáni korszaknak ebben a szakaszában. Hogyha Ahrimánnak sikerülne ezt hátráltatnia vagy megakadályoznia, akkor az emberiség nem tud egyesülni globális Énjével (Krisztussal) ebben a kritikus, ötödik Atlantisz utáni időszakban, és az emberi társadalom egy újfajta totalitárius rémálomba merül, amely a Francis Bacon Új Atlantiszában felvázolt társadalom (Bensalem) technokrata változata, ahol a „birkákat” a 21. század „misztériumtemplomjainak birkapásztor papjai” vezetik: paternalista és oligarchikus tudósok, technokraták és üzletemberek, és az ő lakájaik a politikában, hadseregben és médiában. S akkor teljesen meghiúsulna az ötödik Atlantisz utáni korszak (a tudati lélek korának) feladata: az egyes ember önállóságának, individuális autonómiájának kifejlesztése, önmagának mint szellemi lénynek a tudatosítása, és gondolkodási erőinek morális úton történő felhasználása.

 

Csillagászati jelek

És most vessünk egy pillantást az 1979 és 2054 közötti időszak égi jeleire! Ezek az asztronómiai jelenségek mind-mind azt támasztják alá, hogy Ahrimán inkarnációjára valószínűleg a 21. században kerül sor, sőt: a jelek arra utalnak, hogy ez az inkarnáció a küszöbön áll: közvetlenül előtte állunk.

Az 1979-es esztendő 21 évvel volt a 21. század kezdete előtt. 2054-ben fog leírni a Plútó egy félkört (180 fokot) az égi pályáján (1930-ban történt felfedezése óta) – az asztrológiában ezt szembenállásnak (oppozíciónak) nevezik. Alapesetben a Plútó a Naprendszer legkülső bolygója, de 1979. február 26-án keresztezte a Neptunusz keringési pályáját, és 1999 márciusáig közelebb került a Naphoz, mint a Neptunusz. 1979. február 26-án teljes napfogyatkozás is volt a Vízöntő sziderikus jegyében.[2] A napfogyatkozás során a Hold árnyéka áthaladt az USA északnyugati részén fekvő Mount Saint Helens-ön (Szent Ilona-hegyen). 1980. március 20-án földrengés rázta meg ezt a vulkánt, 1980. május 18-án (Mennybemenetel napján) pedig hatalmas vulkánkitörés volt ugyanitt.

Az 1980-as éveket a Halley-üstökös visszatérése árnyékolta be, amely most is, mint mindig, materialista impulzusokat hozott magával. 1989. május 4-én (Mennybemenetel napján) került a Plútó a legközelebb a Földhöz és a Naphoz a maga 248 éves keringési pályáján.

Image

1988 és 1993 között a Szaturnusznak, Uránusznak és Neptunusznak voltak hármas együttállásai. 1990–91-ben a Jupiter az Ikrek sziderikus jegyében állt szemben (oppozícióban) a Szaturnusz–Uránusz–Neptunusz Nyilas jegyben álló hármasával. 1998. február 26-án a Plútó közelített az együttálláshoz az Antaresszel, a Skorpió szívével (központi csillagával), s ezután egy teljes napfogyatkozás is volt a Vízöntő jegyében. 1999-ben a Plútó egész évben végig együttállásban volt az Antaresszel a Skorpió szívében. Asztrozófiai nézőpontból a Plútó együttállása az Antaresszel a Skorpióban egy nagyon „sötét” konstelláció. 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt, amely Európa legnagyobb részén látható volt. E napfogyatkozás árnyéka szép sorjában végighaladt mindazokon a területeken, amelyek kapcsolatban álltak az Atlantisz utáni kultúrkorszakokkal – csak fordított sorrendben: az észak-amerikai Újfundlandtól és Új-Skóciától kezdve egészen az indiai Bengáli-öbölig (lásd az 1. ábrát).

Image

1999. augusztus 17–18-án a bolygók ún. Nagy Keresztet képeztek a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntő jegyében, melyek a négy evangélista: Lukács, Márk, János és Máté jegyei (lásd a 2. ábrát).

Ez a Nagy Kereszt az állatövi jegyekben hagyományosan a keresztre feszítés keresztjeként ismert. Ez a Nagy Kereszt nyilvánvalóan óriási kihívást jelent minden rögzült és korszerűtlen formára – fizikai, társadalmi, lelki és szellemi téren egyaránt. Ennek az 1999-es évnek a rákövetkező hónapjaiban természeti katasztrófák elképesztő sorozata sújtotta a Földet – mindenekelőtt földrengések, de viharok és áradások is, amelyek végigkísérték a 20. század végét. Nostradamus, a 16. század híres francia asztrológusa az egyik legismertebb próféciájában külön is jövendölést tett az 1999-es esztendőről. Általában nem szokott ilyen konkrétan nyilatkozni az egyes évekről.[3]

Úgy 270 nappal (az emberi várandósság időtartamával) a napfogyatkozás után, a 2000-es év májusának első hetében, egészen Húsvétig (április 23.) és Mennybemenetel napjáig (június 1.) a tradicionális bolygók, a Mars kivételével, mind az Aries, a Kos vagy Bárány sziderikus jegyében álltak (tropikus Bika). Ez egy figyelemre méltó égi konstelláció volt, mindazon planéták hatalmas kozmikus konferenciája, amelyek a hagyomány szerint kapcsolatban állnak az emberi lélekkel. A Mars, amely évezredeken át az erőszak, de az erő és bátorság bolygója is volt, s amely Rudolf Steiner kutatásai szerint a 17. század óta, Buddha hatására, az ő áldozatának köszönhetően a béke bolygójává vált, ezután ezt az egész planétacsoportot a sziderikus Kosból a Bikába vezette, amely hagyományosan a Szent Szellem csillagjegye. A planéták sorban egymás után kerültek szembe (oppozícióba) a Plútóval, amely épp együttállásban volt az Antaresszel, a Skorpió szívével a zodiákus túloldalán.

Image

Itt láthatjuk a bolygók helyzetét 2000. május 3-án (lásd a 3. ábrát), de hozzá kell tennünk, hogy ez a kép a tropikus állatöv alapján lett összeállítva, amelyben minden bolygóállás úgy 23–24°-kal el van tolódva a sziderikus állatövhöz képest. A bolygók sziderikus helyzetét úgy képzeljék el, hogy a legtöbb planéta a Kosban áll [mind a hét tradicionális „bolygó”, a Holdtól a Szaturnuszig – K. B.], a Plútó pedig a Skorpióban.

2000. május 28-án, nem sokkal Mennybemenetel napja előtt aztán együttállásba került a Szaturnusz és a Jupiter: hagyományosan a múlt, illetve a jövő bolygója.

Előttünk áll tehát az a bámulatos égi jelenség, az a kozmikus konstelláció, hogy 1999. augusztus 11-étől (a bolygók állatövi Nagy Keresztjétől és a teljes napfogyatkozástól) 2000 májusának első hetéig mind a hét tradicionális, az emberi lélekkel kapcsolatban álló bolygó egy jegyben állt, sorban egymás után, s mind szemben (oppozícióban) voltak az Antaresszel, a Skorpió szívével együtt álló Plútóval. A kérdés, melyet véleményem szerint fontolóra kell vennünk, hogy vajon nem ez alatt a 9 hónap alatt fejlődött-e ki az anyaméhben az az emberi lény, akinek az a rendeltetése, hogy Ahrimán hordozójává váljon.

 

Fordította: Korcsog Balázs

 

Terry Boardman előadása az „Europäer szombati szemináriumok” keretében hangzott el a bázeli városházán, 2019. november 23-án.

1. rész: MIKOR? Rudolf Steiner utalásai; Csillagászati jelek

2. rész: Szórát és a számok; Első következtetések; A három égi mágus ajándékai

3. rész: HOL? Két amerikai szobor; Ahrimán földi megjelenésének helye; Az amerikai Délnyugat

Az itt olvasható 1. rész angolul a The Present Age (TPA) 2019. október–novemberi számában jelent meg 2020 tavaszán (Vol. 5 / Nr. 7/8, p. 23–26.), németül a Der Europäer 2020. szeptemberi számában olvasható (Jg. 24 / Nr. 11, p. 34–37.). – A magyar fordítás a néhol eltérő angol és német szöveg együttes figyelembevételével készült. (K. B.)

 

Ha szeretne még ilyen cikkeket olvasni, támogassa a NOVALIS munkáját! Minden támogatást köszönettel fogadunk a folyóirat működtetéséhez, az előadásokhoz és írásokhoz szükséges kutatómunka finanszírozásához, és az elkészült művek közzétételéhez (könyvek, cikkek, fordítások, előadások) az alábbi számlaszámra:

10700378-28430702-51100005

(CIB Bank, szml. tul.: Korcsog Balázs / Novalis támogatás) 

IBAN: HU84 10700378-28430702-51100005

  BIC/SWIFT: CIBHHUHB

 


JEGYZETEK

[1] Hans Peter van Manen: „Die Verkörperung der Gegenmächte in der Sicht Rudolf Steiners. Der Zeitpunkt der Inkarnation Ahrimans” (Az ellenerők megtestesülése Rudolf Steiner kutatásai szerint. Ahrimán inkarnációjának időpontja). Das Goetheanum, 1996. márc. 3.

[2] Két asztrológiai-állatövi rendszer van, amire az asztrológusok hivatkozni szoktak: a „sziderikus” és a „tropikus” állatöv. Az első indiai eredetű, még ma is gyakran használják Indiában, és néhány nyugati asztrológus is alkalmazza. Mivel a felkelő Nap mögött tavaszpontkor megfigyelhető csillagállás idővel megváltozik (mivel a tavaszpont 72 évenként elmozdul egy fokkal), így a tropikus rendszerben a tavaszpont már nem ott van, ahol akkor volt, amikor Ptolemaiosz, a görög csillagász meghatározta és rögzítette azt a Kr. u.-i 2. században, amikor a tavaszpont egybeesett a Kos-ponttal (tavaszpont = Kos-pont, Kos csillagkép 1°). Ptolemaiosznak és műveinek azonban akkora volt a tekintélye, hogy a nyugati asztrológiában a tavaszpontot a Kos-pontnál rögzítették. A tavaszpont azonban [a precesszió következtében] azóta 23° 50 perccel odébb vándorolt attól a csillagászati pozíciótól (Kos 1°), ahol a Kr. u.-i 2. században (Ptolemaiosz idejében) volt. S mivel a hagyomány szerint az állatöv első jegyeként a Kos-pont határozza meg, hogyan kell megrajzolni a horoszkóp 12 csillagképét, ez azt jelenti, hogy ma a tropikus asztrológia minden bolygóállása valójában mintegy 23°-kal eltolódott a tényleges csillagászati pozíciójához képest. Különös módon ez nem jelenti azt, hogy a tropikus asztrológia többé ne lenne érvényes, hiszen az eseményekről adott „magyarázatainak”, akár személyes, akár közügyekben (így a világpolitikában is), úgy tűnik, továbbra is van értelmük – éppúgy, ahogy a sziderikus asztrológiának! (TPA szerkesztői megjegyzés)

[3] Nostradamus jövendölései, a tizedik centúria 72. verse:

„Az 1999-es év hetedik hónapjában

Eljön majd az égből a rémület nagy királya,

Hogy feltámassza Angolmois nagy királyát.

Előtte s utána a jószerencse révén Mars uralkodik.”

Utolsó frissítés ( 2020. november 13. )