Terry Boardman: Ahrimán inkarnációja - mikor és hol? (3. rész)
2021. április 15.

ImageTerry Boardman

Ahrimán inkarnációja: mikor és hol?

3. rész

 

Két amerikai szobor

Képzeljék maguk elé a Szabadság-szobrot, mely a római Libertas (Szabadság) istennő mintájára készült, római öltözékben, rideg arcvonásokkal és a feje körül hét éles fénysugárral. A szobor euritmiai mozdulata lényegében az „i” hangnak felel meg, az „ego” és/vagy az „én” magánhangzójának. Ez jelenthet egyfelől önzést és önérvényesítést, de jelentheti a magasabb Én kiegyensúlyozottságát (ahogy Steiner szoborcsoportján is láthatjuk a Goetheanumban), a megismerés fáklyáját tartva. A szobor hivatalos neve: „A Szabadság megvilágosítja a világot” – szerénynek éppen nem mondható igény! A könyvön, melyet a nőalak a bal kezében tart, az 1776. július 4. felirat áll, római számokkal.

Szabadkőműves építtetői eredetileg Egyiptomban, az új Szuezi-csatorna partján akarták felállítani a szobrot, ám a francia szabadkőművesek végül amerikai páholytestvéreiknek adományozták. 1886-ban állították fel New Yorkban. York egyike volt a rómaiak három legfontosabb katonai táborának Britanniában (Eboracum), de a York név eredetileg a vikingek régi törzsfőnökére, Eoforra vezethető vissza. Tehát a rómaiak és a vikingek…

Image36 évvel később, 1922-ben, amikor az első Goetheanum még állt, és Rudolf Steiner még jó erőben volt, akkor kezdték felállítani a Megváltó Krisztus szobrát a Monte Corcovadón, Rio de Janeiro fölött, Brazíliában. A szobrot, amely két szobrász (egy francia és egy román) és két mérnök (egy francia és egy brazil) közös munkájának eredménye, 1931-ben avatták föl, amikor Steiner már nem élt, és az első Goetheanum helyén már a második épülete állt. A Megváltó Krisztus kézmozdulata szinte azonos a szeretet euritmiai mozdulatával. Krisztus lefelé tekintő arca szelíd, és a hegy magasságából adódóan gyakran felhők veszik körül a szobrot. Rio de Janeiro jelentése „január folyója”, mivel a portugálok, Gaspar de Lomos vezetésével, 1502. január 1-jén fedezték fel ezt a helyet, a karácsonyi szent éjszakák időszakában. El kellene gondolkodnunk Észak- és Dél-Amerikának ezen a két hatalmas szobrán!

 

Hol fog megjelenni a világban Ahrimán hordozója?

Most érkezünk el a helyszín kérdéséhez: hogy hol kerülhet sor Ahrimán földi megtestesülésére. Rudolf Steiner 1919-es (GA 191 és 193) és 1917. novemberi („titkos társaságok”, GA 178) kijelentései alapján az USA és Kanada tűnik a legvalószínűbb helyszínnek Ahrimán inkarnációjához, ahol az ő földi megtestesülése megjelenhet. 1919. december 28-án Steiner egy másfajta utalást is tett, amikor mintegy tréfásan azt mondta, hogy Ahrimán hordozójának akár „John William Smith” is lehetne a neve. Ezzel nyilvánvalóan nem Franciaországra, Portugáliára, Spanyolországra vagy Norvégiára akart utalni, és nem is Írországra, bár ezek is „Nyugaton” vannak…

Egy külön előadás kellene ahhoz, hogy összefoglaljam azokat az érveket, amelyek szerintem mind amellett szólnak, hogy Steinernek ezek az előadásai (GA 178) Észak-Amerikára utalnak Ahrimán inkarnációjának helyszíneként. Csak azt szeretném itt megemlíteni, hogy ezeknek az előadásoknak az egyik fontos sajátossága Írország és Észak-Amerika szembeállítása: Írország úgyszólván egy „tiszta föld” utolsó darabkája, Atlantisz egyik legnemesebb maradványa, Észak-Amerika pedig sok szálon is szorosan kapcsolódik az ahrimáni doppelgänger (vagy hasonmás) erőihez. Ahogy Lucifer, úgy Ahrimán is természetesen az egész világra hatással van, és a világ minden részén kifejti tevékenységét, de éppúgy, ahogy az ember idegrendszere is kiterjed a test szinte minden részére, mégis az agyban van a központja, úgy bizonyos értelemben az észak-amerikai kontinenst tekinthetjük Ahrimán földrajzi „fellegvárának” vagy központjának és az egész Földre kiterjedő tevékenysége kiindulópontjának. Ugyanez érvényes Luciferre és [az ősi] Kínára is, amely Steiner közlése szerint Lucifer egyszeri földi inkarnációjának helyszíne volt Kr. e. 3000 körül, s amelyet így az ő „fellegvárának” tekinthetünk, holott Lucifer hatása és tevékenysége is az egész Földre kiterjed.

 

Az amerikai Délnyugat (USA)

Az 1917 novemberében Zürichben, St. Gallenben és Dornachban tartott előadásaiban (GA 178) Rudolf Steiner részletesen beszél az ahrimáni doppelgängerről (vagy hasonmásról), melyet mindannyian magunkban hordozunk, s amely az étertestünkkel van kapcsolatban. Ennek a lénynek a működése az amerikai kontinens nyugati részén a legerőteljesebb, ahol a hatalmas hegyláncok észak-déli irányban futnak végig, közel a Föld mágneses északi pólusához. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy az 1917-es év volt az az esztendő, amikor az USA – első világháborús hadba lépésével – a világpolitika színpadára lépett. 1917 novemberében zajlott a bolsevik forradalom is, nem sokkal azelőtt, hogy Steiner ezeket az előadásokat tartotta (GA 178). Ebben az 1917-es évben ültették el a csíráit az orosz [ill. szovjet]–amerikai rivalizálásnak, annak a kétpólusú világnak, amely Ahrimán erőteljes befolyása alatt állt, s az egész 20. századot nagyban meghatározta.

ImageEzen a térképen láthatjuk, hogy a mágneses erővonalak milyen egyenesen futnak az USA nyugati részén. Itt látjuk a mágneses északi pólus helyzetét, itt pedig Észak-Amerika mágneses erővonalainak térképét (lásd az 1. képet). A figyelmüket négy tagállamra szeretném most ráirányítani: Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államokra – négyre az USA legnégyszögletesebb, legabsztraktabb határokkal rendelkező tagállamai közül. Tőlük nyugatra, Arizonával határosan fekszik Kalifornia, ahol a Szilícium-völgy és a Santa Clara-völgy található, nem messze San Franciscótól (Szent Ferenc). A neveknek mindig jelentésük (és jelentőségük) van. A Santa Clara név „Szent Klárá”-t jelent, s ez nyilvánvalóan összefügg a „fénnyel”, és itt gondolhatunk a szilíciumnak a fénnyel való kapcsolatára, de arra is, hogyan „elegyítik” itt a szilíciumot, hogy elérjék a kívánt tulajdonságokat az integrált áramkörökhöz és komputer-chipekhez. A Santa Clara-völgyben az elektronikai cégek lassan kiszorítják innen a régi nagy gyümölcsöskerteket, amelyek a terület eredeti becenevét is adták: Valley of Heart’s Delight („a jókedv, a repeső szív völgye”). San Francisco vidéke régóta az amerikai haditengerészet technológiai és kutatóbázisa. De itt találjuk a NASA, a Hewlett Packard és sok más, neves elektronikai cég bölcsőjét, nem is szólva a Stanford Egyetem intellektuális „erőművéről”, és sok másról.

ImageLos Angeles eredeti spanyol nevének jelentése „a Miasszonyunk, a Porziuncola folyó angyalai (Los Angeles) királynőjének faluja” volt. Láthatjuk, szó szerint hogyan ahrimánizálódott ez a név „LA”-jé. Ahogy az itáliai Velencében, ahol a pénz és a kereskedelem találkozott össze a szépséggel és a luxussal, a fényűzéssel, úgy itt is az ahrimáni és a luciferi elem találkozik, mindenekelőtt Hollywoodban (a filmgyártás központjában) és az attól nem messze fekvő San Fernando-völgyben, a nemzetközi pornóipar központjában. A legérdekesebb, hogy magának Los Angelesnek is van egy Venice (Velence) nevű ismert városrésze, számos turisztikai és kulturális nevezetességgel, aminek megvan a maga külön története. Az 1920-as években ezt a kaliforniai „Velencét” Los Angeles Disneylandjeként ismerték.

ImageMost szeretnék mutatni Önöknek néhány képet, amelyek megmutatják az amerikai Délnyugat már említett négy államának: Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államoknak bizonyos sajátosságait (lásd a képeket). Ezek a képek jól tükrözik ennek a vidéknek a jellegzetességeit: láthatjuk ezeket a lélegzetelállító, egyszerre lenyűgöző és félelmetes, szinte csontvázszerű, élettelen és vészjósló tájakat, melyek kapcsán az embernek óhatatlanul is az USA délnyugati része jut eszébe. A természet itt minden tekintetben nagyszabású, még hatalmas elektromos viharok is gyakran előfordulnak ezen a tájon. Az első kísérleti atomrobbantást is ezen a vidéken hajtották végre, mégpedig Alamagordo mellett, Új-Mexikóban (északi szélesség 33°): 1945. július 16-án itt robbantották fel az első atombombát – az akció neve „Trinity” („Szentháromság”) volt –, az elnevezés már önmagában is egyfajta perverzió… Az amerikai rakétatervező és okkultista, Jack Parsons, aki Aleister Crowley követője volt, 1946-ban, Pasadenában, Los Angeles közelében több barátnőjével és L. Ron Hubbarddal, a szcientológia későbbi megalapítójával közösen egy sötét mágikus „szexrituálét” rendezett, az úgynevezett „Babalon műveletet”. Ezt a rituálét azért végezték, hogy elősegítsék Babalon istennő inkarnációját.

Szintén Új-Mexikóban történtek: (1) az első ufóészlelések, mégpedig 1947-ben, Roswellben (É 33°). Annak a „földönkívülinek” a boncolására is ugyanitt került sor, amelyet egy állítólagos ufó lezuhanásának helyszínén találtak – sokak szerint ezt a technológiát az amerikaiak Németországban kaparintották meg a Harmadik Birodalom végén (a német „csodafegyver”), s aztán az USA-nak ezen a félreeső délnyugati részén tesztelték, ugyanott, ahol (2) az atombombát is kifejlesztették (Los Alamos, Manhattan terv, Alamagordo). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek az események valóban így történtek, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy ezek a jelenségek, a számos spekuláció és esetleges megtévesztés vagy félrevezetés mind ehhez a térséghez kapcsolódik. Mellesleg (3) Új-Mexikó volt az aztékok „őshazája”, innen vándoroltak délre, s alapították meg 1325-ben fővárosukat, Tenochtitlant, a mai Mexikóváros közelében.

 

Összefoglalva szeretném megismételni azon nézetemet, hogy Ahrimán inkarnációja már elkezdődött, az ő hordozója most 20-21 éves, és nagy valószínűség szerint 2030 körül (vagy talán csak a 2040-es években) fog színre lépni a világban – bár lehet, hogy láthatatlanul és észrevétlenül, „megbízottjai” mögé rejtőzve, hogy ne lehessen őt felismerni. Akárhol is jött a világra Ahrimán hordozója, úgy vélem, földi tevékenységének földrajzi helyszíne – felnőttkorában, legalábbis kezdetben – az USA délnyugati része lesz.

 

Zárszó

Zárásként még három fontos tényezőt szeretnék kiemelni, amelyeket Rudolf Steiner nyomatékosan hangsúlyozott:

 

1. Ahrimán inkarnációját nem lehet megakadályozni.

2. Hosszú távon ez az inkarnáció valami jót hozhat az emberiségnek – feltéve, ha az Ahrimán materialista impulzusaival szembeni ellenállás révén ráébredünk a szellemi valóságra, s ha megtanuljuk Ahrimántól, amit tanulni lehet tőle.

3. Ha nem ismerjük fel Ahrimánt, akkor káros lesz a hatása. A lényeg, hogy az emberiség ne aludja át Ahrimán megjelenését.

 

S végezetül: talán tudják, hogy a pedagógus Caroline von Heydebrand [az első stuttgarti Waldorf-iskola tanára – K. B.] számol be róla, hogy 1922 áprilisában Rudolf Steiner az angliai Stratford-upon-Avon-ben [Shakespeare szülővárosában – K. B.] teljesen egyértelmű utalást tett a saját következő inkarnációjának időpontjára. Heydebrand kérdésére válaszolva Steiner azt mondta: „80 év múlva fogok visszatérni, mégpedig Amerikában.”

„2002” áll Walter Johannes Stein naplójában is, aki ezt Caroline von Heydebrandtól hallotta. Feltehetjük magunknak a kérdést: ha tényleg ez a helyzet, és az az individualitás, akit Rudolf Steinerként ismerünk, 2002 körül újra megszületett, akkor nem lehetséges, hogy ő talán azért tért vissza, hogy az emberek kísérője legyen egy olyan időszakban, amikor – még ha csak öntudatlanul is, de – fel kell készülnünk arra, hogy szembenézzünk Ahrimán emberi alakban való megtestesülésével?!

 

Fordította: Korcsog Balázs

 

Terry Boardman előadása az „Europäer szombati szemináriumok” keretében hangzott el a bázeli városházán, 2019. november 23-án.

1. rész: MIKOR? Rudolf Steiner utalásai; Csillagászati jelek

2. rész: Szórát és a számok; Első következtetések; A három égi mágus ajándékai

3. rész: HOL? Két amerikai szobor; Ahrimán földi megjelenésének helye; Az amerikai Délnyugat

 

Ha szeretne még ilyen cikkeket olvasni, támogassa a NOVALIS munkáját! Minden támogatást köszönettel fogadunk a folyóirat működtetéséhez, az előadásokhoz és írásokhoz szükséges kutatómunka finanszírozásához, és az elkészült művek közzétételéhez (könyvek, cikkek, fordítások, előadások) az alábbi számlaszámra:

10700378-28430702-51100005

(CIB Bank, szml. tul.: Korcsog Balázs / Novalis támogatás) 

IBAN: HU29 10700378-28430702-51100005

  BIC/SWIFT: CIBHHUHB

 

Az előadás szövege angolul a The Present Age 2019. október–novemberi és 2020. május–júniusi számaiban jelent meg, németül a Der Europäer 2020. szeptemberi és 2020. októberi számaiban olvasható. A magyar fordítás a néhol eltérő angol és német szöveg együttes figyelembevételével készült. (K. B.)

Utolsó frissítés ( 2021. április 16. )