100 éve írta Rudolf Steiner az Életutam "magyar fejezetét"
2024. június 14.

Image

Koberwitz - Száz éve született

a steineri Életutam

"magyar fejezete"

 

Száz éve, 1924. június 14. éjjelén írta Rudolf Steiner az Életutam című önéletrajzának magyar vonatkozású fejezetét, az akkor Németországhoz, ma Lengyelországhoz tartozó sziléziai Boroszló melletti koberwitzi kastélyban, Keyserlingk gróf vendégeként, a biodinamikus mezőgazdaság megszületését jelentő koberwitzi pünkösdi kurzus és a boroszlói karma- és klassze-előadások napjaiban. Ugyanezekben a napokban írta Rudolf Steiner a Karácsonyi Gyűlésen összehívott ezoterikus vezetőség jelen nem lévő két tagjának, Albert Steffennek ("kedves Steffen uram"-nak) és Ita Wegmannak ("legkedvesebb Mysa-Itám"-nak) szóló, karmikus szempontból is nagy jelentőségű koberwitzi leveleket (az utolsót éppen június 14-én). Az Ita Wegmannak írott koberwitzi levelek dokumentálják legmélyrehatóbban Nagy Sándor (illetve az Alexandrosz-individualitás) "visszatérését" tanítójához, Arisztotelészhez - Rudolf Steiner utolsó földi Pünkösdjén. Emanuel Zeylmans szerint Ita Wegman "minden bizonnyal ezen az 1924-es Pünkösd vasárnapján élte át azt a megrázkódtatást, amely amiatt érte, hogy nem korábban ébredt rá (Rudolf Steinerrel közösen átélt korábbi inkarnációira)". (Lásd Ki volt Ita Wegman? 4. kötet, az eredeti, német nyelvű kiadásban 311. o., a magyar kiadásban 300-301. o. - A koberwitzi levelek kérdéséről lásd a Ki volt Ita Wegman? 1. és 4. kötetét, valamint az Emanuel Zeylmansszal készült interjúkötetet: Ita Wegman és az antropozófia. A témához lásd még Rudolf Steiner: Briefe und Meditationen für Ita Wegman (Levelek és meditációk Ita Wegmannak). Arlesheim, 2018 - benne Barna Péter írásával a koberwitzi levelek datálásának kérdéséről.)

Rudolf Steiner heti folytatásokban, egy lélegzettel vetette papírra az Életutam című kései önéletírásának fejezeteit, és ez a magyar vonatkozású fejezet egy hét múlva, június 22-én látott napvilágot az Antropozófiai Társaság dornachi hetilapjában, a Das Goetheanum hasábjain. Az utóbbi időben Irene Diet német antropozófus azonban többször felhívta a figyelmet arra, hogy a steineri Életutam közkézen forgó kiadásai (így a Steiner-összkiadás (GA 28) és az ennek alapján készült magyar Genius-fordítás) nem követik Rudolf Steiner eredeti fejezetbeosztását. Irene Diet kutatásait folytatva azt találjuk, hogy ez bizony a "magyar fejezet" esetében is komoly hangsúlyeltolódásokat eredményez, mivel a magyar vonatkozású részeket eddig következetesen, mintegy epizódként beolvasztották a német és osztrák vonatkozású fejezetekbe, holott Rudolf Steiner eredetileg egy teljesen önálló, kerek és spirituális szempontból is nagy jelentőségű fejezetet szentelt ifjúkori magyarországi utazásainak: felvidéki, budapesti és erdélyi úti élményeinek. Rudolf Steiner eredeti fejezetbeosztása szerint a magyarországi úti élmények alkották az önálló XXIX. fejezetet - ezt a részt a Marie Steinernek tulajdonított átdolgozások és összevonások után jelenleg az Életutam XIII. fejezetében találjuk. (A magyar Genius-kiadásban a 129-132. oldalon, a "Mielőtt életem első szakasza véget ért, még Budapestre és Erdélybe is ellátogattam" kezdetű résztől a 132. oldal alsó bekezdéshatáráig: "sekélyes, szellem nélküli locsogással kiirt a lelkéből minden mélyen emberit". - Irene Diet saját, rekonstruált Életutam-kiadásában ezt a fejezetet a 130-132. oldalon találjuk. Lásd Rudolf Steiner: Mein Lebensgang. Hg. von Irene Diet. IGNIS Verlag, 2016, 2. kiadás: 2017.)

A steineri Életutamnak ez a "magyar fejezete" (eredetileg tehát a XXIX., a mostani fejezetbeosztás szerint a XIII. fejezetbe beolvasztva) - az éteri Krisztus sorozat (GA 118) Petőfi-utalása, az 1909-es budapesti teozófus kongresszusról szóló beszámoló Madáchcsal kapcsolatos fejtegetései (GA 250) és a "Beszédhang-euritmia kurzus" (GA 279) Dianával mint magyar nyelvgéniusszal kapcsolatos leírása mellett - Rudolf Steiner legfontosabb kijelentéseit tartalmazza a magyarság spirituális természetéről, temperamentumáról, a gyönyörű felvidéki vonatút kapcsán (akkoriban ugyanis nem a mai útvonalon, hanem a Pozsony, Galánta, Érsekújvár, Párkány, Vác vasútvonalon (a túloldalon Esztergommal és Visegráddal) - a magyar spirituális hagyományban a Kárpát-medence éteri szívének (vagy szívcsakrájának, lásd Dobogókő) tartott Dunakanyar érintésével - járt a vonat Bécsből Budapestre) a magyar táj étergeográfiai adottságairól (jellegzetes éteraurájáról), és a budapesti Deák-szobor kapcsán pedig a sajátos magyar alkatról és észjárásról beszél itt mélyrehatóan Rudolf Steiner. A Magyar géniusz c. könyvben (Novalis, 2021) részletesen foglalkoztunk Rudolf Steiner magyarországi útleírásának felvidéki és budapesti szakaszával (24-37. o., lásd még az Európai Közép honlapján és 2020. őszi számában, 36-40. o.), Steiner ifjúkori erdélyi útjának spirituális jelentőségével pedig a Magyarország "misztériumhelyei" - Christian Rosenkreutz és Rudolf Steiner nyomában a történelmi Magyarországon c. kétórás előadásban foglalkoztunk 2019. február 22-én, a Hattyúházban (az előadásról gazdagon illusztrált filmfelvétel is készült), valamint a "Rudolf Steiner erdélyi útja és nagyszebeni előadásai"# című írásunkban (Novalis.hu, 2009. dec. 29. és 2015. febr. 26.).

Alig két héttel azután, hogy Rudolf Steiner a koberwitzi pünkösdi kurzus alatt megírta az Életutam "magyar fejezetét" (a felvidéki vonatút, a budapesti Deák-szobor és az erdélyi út leírásával), s mindössze öt nappal a "magyar fejezet" Goetheanumbeli megjelenését követően, ezt 1924. június 27-én a "Beszédhang-euritmia kurzus" (Az euritmia mint látható beszéd, GA 279) negyedik előadása követi, ahol Rudolf Steiner a különböző nyelvek (így az angol, a francia és az orosz) eltérő jellegéről beszél, amely az euritmiában is láthatóvá válik, s itt beszél Rudolf Steiner (a finn mellett) a magyar nyelv vadászos jellegéről és a magyar nyelv géniuszáról, Dianáról.

Így 1924 júniusa - Rudolf Steiner magyarsággal kapcsolatos kijelentéseinek legfőbb csomópontja. A másik nagy csomópont - a Petőfiről és Madáchról szóló fejtegetésekkel - az 1909/1910-es időszakra: a budapesti teozófiai kongresszus és az arra válaszként (egyfajta spirituális kiegyensúlyozásként) adott "éteri Krisztus sorozat" időszakára tehető. És 100 év után - az antropozófia kulminációjának jegyében, Steiner "elszórt" kijelentéseinek platonikus áttekintésével - ma már "összeolvashatjuk" Rudolf Steinernek ezeket a szellemi kutatásait, s így átfogó képet kaphatunk a modern szellemtudomány magyarságképéről. Ezt az áttekintést kezdtük el A Magyar géniusz című könyv első kötetével (Novalis, 2021).

Korcsog Balázs

2024. június 12-14.

 

# Rudolf Steiner 1889-es nagyszebeni Goethe-előadása ("A nő a goethei világszemlélet fényében. Adalék a nőkérdéshez") csak 2017-ben került be az összkiadás új Goethe-kötetébe (GA 68c), korábban csak az összkiadás kísérőfüzeteiben (Beiträge zur Rudolf Steiner Gesamtausgabe) jelent meg, 1978-ban (BGA 61/62).

 

Kapcsolódó írások:

A Magyar géniusz 1. kötet (A magyar népszellem, nyelvszellem és gondolkodásszellem nyomában)

Út a magyar nyelvszellemhez (Száz éve hangzott el R. Steiner Diana-utalása)

Dévény, Dunakanyar, Dobogókő "szívmuzsikája" (R. Steiner utalása Dianára mint a magyar nyelv géniuszára, 2. rész) 

Rudolf Steiner erdélyi útja és nagyszebeni előadásai (1889)

Koberwitz, Pünkösd, 1924-2024

 

A Magyar géniusz 2. kötetének (Néprokonság és nyelvrokonság. A magyar nép és a magyar nyelv eredete a szellemtudomány fényében) megírásához és megjelentetéséhez is támogatókat keresünk.  

Image

Utolsó frissítés ( 2024. július 15. )