A Pünkösdi Kongresszustól a Karácsonyi Gyűlésig (1907-1923/24)

Az 1907-es év Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében

1907 Karácsonya

Rudolf Steiner KÖLNBEN - Marie von Sivers társaságában

„Korunk egyik legbölcsebb tanítója új következtetéseivel mindig teljesen egyedül állt, és felfogása miatt gyakran érte őt támadás. - Kiről van szó? - Albertus Magnusról, akit univerzális doktornak is neveznek. Ő az a személyiség, aki jelenleg a legnagyobb tudás birtokában van. Ezenfelül azzal a képességgel is rendelkezik, hogy a tudását másoknak is továbbadja. Albertus a dominikánus rend tagja volt. Rendtársai adták neki a »Magnus«, a »Nagy« nevet, hogy ezzel is kifejezésre juttassák tudásának és jellemének nagyságát. Albertus sváb származású volt, Padovában és Bolognában tanult, tanítói tevékenységét pedig többek között [Párizsban és] a Rajna menti Kölnben fejtette ki. Itt az »olvasómester« tisztét töltötte be, de nagy életbölcsessége miatt kollégái és tanítványai »élet-mesterként« is tisztelték. (...) Párizsban és Kölnben is hatalmas tömeg gyűlt össze a legkülönbözőbb országokból, hogy Albertus előadásait meghallgassa. Még a tatárok által meggyötört Magyarhonból is voltak ott néhányan. A hallgatóság bizonyos tagjainak az az érzése támadt, hogy életük legfontosabb eseménye előtt állnak.

Az ötvenes évei elején járó, magas, erős testalkatú Albertus nem egyedül érkezett az előadásra. Egy 22-23 éves fiatal szerzetes kísérte, aki az Aquinói Tamás névre hallgatott. Azt beszélték róla, hogy ez az ifjú volt Albertus legkedvesebb tanítványa. Mindketten a domonkosok fekete-fehér öltözékét viselték. A magas pulpitushoz mentek, amelyen két ülés volt: a felső a tanítóé, az alsó pedig a tanítványé. Ők ketten tehát a tanító és tanítvány hierarchikus rendjében foglaltak helyet. Ezért maradt ránk az a jól ismert kifejezés, hogy »ennek vagy annak a mesternek a lábainál ültem«.

Albertus mint hatalmas védőszellem látszott őrködni Tamás felett, akiről azonban tudta, hogy hamarosan túlszárnyalja őt. A két férfi láttán a hallgatóság néhány tagján különös érzés vett erőt: szinte lebegni érezték magukat a föld fölött. Tudatukat teljesen betöltötte egy váratlan, de megingathatatlan bizonyosság: ha az egész világ és ők maguk is ebben a pillanatban elsüllyednének, Albertus és Tamás áldást hozó tekintete akkor is örökké élni fog.”

(Részlet Göllner-Nagy Mária A hemiszférák párbeszéde című művének „Alvén, a tolmács” című fejezetéből. Fordította: Scherak Mari. Megjelent a Michaeliták. A magyar népszellem és az antropozófia kapcsolata című kötetben.)

1907. december 18-30.

„Miért olyan nehéz bármit is mesélni erről az életről? Talán az lenne a legjobb, ha a régi krónikák mintájára egyszerűen napról napra feljegyeznénk, hogy mi történik.” (Marie Steiner szavait Rudolf Steiner életrajzírója, Christoph Lindenberg idézi és választja biográfiájának vezérfonalául)

Rudolf Steiner KÖLNBEN

Az 1907-es év Karácsonyát a Tanítómester - Marie von Sivers társaságában - az északi Rajna-vidék központjában, Kölnben tölti, Albertus Magnus és Aquinói Tamás együttműködésének egyik színhelyén.

December 18-án és 19-én Rudolf Steiner egy-egy nyilvános előadást tart a beavatásról és annak veszélyeiről: a november 28-i és a december 12-i berlini előadások „megismétlése” (GA 56).

Az 1907-es esztendő Karácsonyát közvetlenül megelőző napokat (december 20-24.) Rudolf Steiner visszavonult munkával tölti Marie von Siversszel. Ennek során együtt felkeresik Köln - számukra karmikusan is - fontos helyszíneit.

December 25-én, Karácsony első napján Rudolf Steiner Goethe egyik evangéliumáról, a Rejtelmek című rózsakeresztes beavatási költeményéről tart karácsonyi ünnepi előadást: A »Rejtelmek«. Goethe karácsonyi és húsvéti költeménye (GA 98).

Karácsony másnapjától, illetve az év másik János-napjának (december 27.) előestéjétől Rudolf Steiner négy előadásból álló kisebb ciklust tart Kölnben az okkult jelekről és szimbólumokról. Az okkult jelek és szimbólumok viszonya az asztrális és a szellemi világhoz (GA 101):

1. előadás (december 26.): Az ember viszonya a környező világhoz.

2. előadás (december 27.): A szentségek rejtélye. Élet és halál. Átváltozás vagy metamorfózis.

3. előadás (december 28.): A formák és a számok jelentése és jelentősége a szellemi világban.

4. előadás (december 29.): A salamoni templom szimbolikus jelentősége a hatodik kultúrkorszak emberének kialakulása szempontjából. A számok belső ereje: hallott zene.

1907. december 14-30.

Rudolf Steiner ÉSZAK-RAJNAI előadó körúton (Berlin-Düsseldorf-Elberfeld-Bonn-Köln-Berlin) (Lásd GA 56, 98 és 101)

1907. december 14-15.: DÜSSELDORF. Rudolf Steiner egy nyilvános és egy tagoknak szóló zártkörű előadást tart, előbbit a János-evangéliumról és a kereszténység jövőjéről, utóbbit pedig a rózsakeresztességről. - Az 1907-es év, illetve ennek az időszaknak a jánosi „és” rózsakeresztes kettős egysége (Zweieinheit) tehát itt is megjelenik. Lásd az 1907-esztendő kasseli (rózsakeresztes) és bázeli (János-) sorozatát (mindkettő GA 100), valamint az 1909-es év budapesti (rózsakeresztes) és kasseli (János-) ciklusát (GA 109/111 és 112).

1907. december 16.: ELBERFELD. A Düsseldorfban tartott krisztológiai-evangéliumi előadások után Rudolf Steiner itt egy kozmológiai jellegű nyilvános előadást tart (A Föld kezdete és vége). Ezzel kapcsolatban ugyancsak lásd az Összkiadás 100. kötetéről elmondottakat (Emberiségfejlődés és Krisztus-megismerés).

1907. december 17.: BONN. Rudolf Steiner itt egy nyilvános előadás keretében „megismétli” az október 17-én Berlinben, majd november 23-án Bázelben, december 1-én Nürnbergben és később is többször megtartott jelentős természettudományi előadását (A természettudomány - válaszúton).

1907. december 11-13.

Rudolf Steiner BERLINBEN

1907. december 12. Rudolf Steiner egy nyilvános előadást tart az Építészek házában „a beavatás úgynevezett veszélyeiről” (GA 56).

1907. december 13. Luca (Lux, a fény) napján, 12 nappal Karácsony előtt Rudolf Steiner előadást tart a berlini Zweig tagjainak: Karácsonyi elmélkedés (GA 101). Mivel a Karácsonyt a tervek szerint majd Kölnben tölti Marie von Sivers társaságában, így ez Rudolf Steiner „előrehozott” karácsonyi előadása Berlinben, a Teozófiai Társaság német tagozatának - a későbbi Antropozófiai Társaságnak a - székhelyén.

1907 Karácsony hava

Decemberben Rudolf Steiner két előadó körutat is tesz: a hónap első felében Dél-Németországban: frankföld, Bajorország és svábföld fővárosában (Nürnbergben, Münchenben és Stuttgartban) tart előadásokat (GA 56 és 98), majd két berlini előadás után, december közepén és a hónap második felében az északnyugati Rajna-vidék nagyvárosaiba látogat, és Düsseldorfban, Elberfeldben, Bonnban és Kölnben tart előadásokat (GA 98). December második felét (és így a karácsonyi időszak elejét is) Rudolf Steiner Kölnben tölti, Albertus Magnus városában, ahol egy négy részből álló kisebb ciklust tart az okkult jelekről és szimbólumokról (GA 101). (Öt évvel később, 1912 karácsonyi időszakában is éppen itt, Kölnben kerül majd sor Rudolf Steiner és Marie von Sivers vezetésével a Teozófiai Társaságtól különváló, immár önálló Antropozófiai Társaság - az 1912/13-ban létrehozott úgynevezett első Antropozófiai Társaság - megalapítására.)

Az 1907-es évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy ezen az esztendőn belül (a pünkösdi és János-napi, müncheni és kasseli rózsakeresztes ciklusoktól az év végi bázeli János-ciklusig és a karácsonyi kölni sorozatig) mintegy előre láthatjuk Rudolf Steiner életútjának, illetve az antropozófiai mozgalomnak és társaságnak a későbbi történetét: a Pünkösdi Kongresszustól a János-épület Egyesületen (Johannesbau-Verein), az első Antropozófiai Társaságon és az első Goetheanumon keresztül egészen a Karácsonyi Gyűlésig, az Általános Antropozófiai Társaság megalapításáig (München - Köln - Bázel/Dornach, 1907 - 1912/13 - 1923/24). Ez az esztendő voltaképpen tehát előrevetíti és elővételezi az antropozófiai mozgalom fejlődésének és a társaság kialakulásának későbbi stációit, hiszen az 1907-es évben már előre megjelennek, mintegy kicsiben már ott vannak Rudolf Steiner akkori életútjának és a társaság történetének mérföldkövei: Münchentől, az antropozófia Eleuziszától - Bázelig és Dornachig, az antropozófia Efezoszáig.

Rudolf Steiner a német szekció 1907-es évzáró rendezvényeit: a (nagy)karácsonyi és kiskarácsonyi (újévi) előadásait Goethe egyik „evangéliumáról”, a Rejtelmek című rózsakeresztes beavatási költeményéről tartja (A »Rejtelmek«. Goethe karácsonyi és húsvéti költeménye), december 25-én Kölnben, illetve december 31-én Berlinben. Göllner-Nagy Mária emlékirataiban erről a következőket olvashatjuk: „Goethe ismerte a Christian Rosenkreutz kémiai menyegzőjét, és a rózsakeresztesség megjelenésének korszakát is tanulmányozta. Így született meg 1784-ben, Goethe 35 éves korában [„az emberélet útjának felén” - ahogyan Dante Isteni színjátékának esetében is] a rózsakeresztes költemény, a Rejtelmek, amely befejezetlen maradt, de mégis tökéletes szellemi erővel hat. Goethe ebben a költeményben megszólaltatja a rózsakeresztes üdvözlést: Wer hat dem Kreuze Rosen zugesellt? (megközelítő magyar fordításban: Ki fűzte a kereszthez a rózsákat?, illetve Ki egyesítette, ki társította (! - gesell) a kereszttel a rózsákat?)” - a Geselle (’a segéd, a (vándor)legény, a(z úti)társ’) ugyanis a rózsakeresztes beavatás három fokozata közül a második (közbülső) fokozat; de ugyanez a szó rejlik a ’társaság’ - és a ’társadalom’ - szóban, és az Antropozófiai Társaság nevében is (Gesellschaft). Ki „társította” a kereszttel a rózsákat? - ezzel a kérdéssel zárul a Rudolf Steiner életútján és az antropozófiai mozgalom, illetve a leendő társaság történetében is rendkívül fontos szerepet játszó 1907-es esztendő - s e kérdés egyúttal az év legfontosabb fejleményeire is utal: a művészeti és a rózsakeresztes impulzus megjelenésére az antropozófiában.

(2008-ban - illetve 1908-ban - folytatjuk)

Rudolf Steiner, Guenther Wachsmuth, Christoph Lindenberg, Hans Schmidt és Szergej O. Prokofjev életrajzi műveinek felhasználásával írta: Korcsog Balázs

1907. december 1-11.

Rudolf Steiner délnyugat-német előadó körúton

(Berlin-Nürnberg-München-Stuttgart-Berlin) (lásd GA 56 és 98)

december 1-2.: NÜRNBERG. Rudolf Steiner három előadást tart frankföld fővárosában: Az ember kapcsolata a környező világgal; A természettudomány - válaszúton (lásd az október 17-i előadást); és Richard Wagner viszonya a misztikához.

december 3-6.: MÜNCHEN. Rudolf Steiner négy előadást tart Bajorország fővárosában: többek között az elementáris világról, illetve a „betegségőrületről” és az „egészséglázról”. December 6-án a következőket írja Marie von Siversnek: „Nürnbergben és itt [Münchenben] minden jól ment. A »betegségőrületről« és az »egészséglázról« szóló két előadás bizonyos szempontból tisztázólag fog hatni a teozófia területén.” (GA 262)

december 7-10.: STUTTGART. Rudolf Steiner három előadást tart svábföld, illetve Baden-Württemberg fővárosában, köztük: A szellemtudomány küldetése korunkban; valamint A férfi és a nő - a szellemtudomány fényében.

1907. október 17-én Rudolf Steiner (az október 10-én elkezdett nyilvános előadássorozat keretében) előadást tart Berlinben, az Építészek házában, címe: A természettudomány - válaszúton. Rudolf Steiner ebben a radioaktivitás és a maghasadás, az anyag felbomlásának kérdését taglalja. A jövőben az emberek „be fogják látni, hogy az atom nem más, mint megfagyott elektromosság, megfagyott hő, megfagyott fény. És akkor majd még tovább kell menniük, egészen addig, amíg fel nem ismerik, hogy mindenben a szellem összesűrűsödését és alakot öltését kell látniuk. Anyag nem létezik.” (A lélek és a szellem megismerése. GA 56)