NOVALIS / Főoldal arrow Léleknaptár
Léleknaptár
SEELENKALENDER - LÉLEKNAPTÁR (20.) Nyomtatás E-mail
2017. augusztus 18.

Vierte August-Woche

(18-24. August)

(20) (T)

 

So fühl ich erst mein Sein,

Das fern vom Welten-Dasein

In sich, sich selbst erlöschen

Und bauend nur auf eignem Grunde

In sich, sich selbst ertöten müsste.

Augusztus negyedik hete

(augusztus 18-24.)

(20) (T)

 

Csak most érzem, hogy saját létem

A kozmikus létezéstől eltávolodva

Magára maradna, önmagát kioltva,

S ha csak olyan alapokra építene, ami saját,

Akkor bizony kénytelen volna megölni magát.

Utolsó frissítés ( 2017. augusztus 16. )
Tovább...
 
SEELENKALENDER - LÉLEKNAPTÁR (19.) Nyomtatás E-mail
2017. augusztus 11.

Dritte August-Woche

(11-17. August)

(19) (S)

 

Geheimnisvoll das Neu-Empfang’ne

Mit der Erinn’rung zu umschliessen,

Sei meines Strebens weitrer Sinn:

Er soll erstarkend Eigenkräfte

In meinem Innern wecken

Und werdend mich mir selber geben.

Augusztus harmadik hete

(augusztus 11-17.)

(19) (S)

 

Hogy emlékezetemmel titkon megragadjam,

Amit most újonnan magamba fogadtam,

S további törekvésem célja az legyen,

Hogy új erőre kapva ébresszen

Saját belső erőket bennem,

S létrejőve adjon át önmagamnak engem.

Utolsó frissítés ( 2017. augusztus 01. )
Tovább...
 
SEELENKALENDER - LÉLEKNAPTÁR (18.) Nyomtatás E-mail
2017. augusztus 04.

Zweite August-Woche

(4-10. August)

(18) (R)

 

Kann ich die Seele weiten,

Dass sie sich selbst verbindet

Empfangnem Welten-Keimesworte?

Ich ahne, dass ich Kraft muss finden,

Die Seele würdig zu gestalten,

Zum Geistes-Kleide sich zu bilden.

Augusztus második hete

(augusztus 4-10.)

(18) (R)

 

Kitágíthatom-e annyira a lelkem,

Hogy a kozmikus Igével egybekeljen,

Melynek csíráját már magába fogadta?

Úgy érzem, hogy új erőre kapva

Lelkemet méltóvá kell tennem arra,

Hogy önmagát a Szellem ruhájává szabja.

Utolsó frissítés ( 2017. augusztus 03. )
Tovább...
 
SEELENKALENDER - LÉLEKNAPTÁR (17.) Nyomtatás E-mail
2017. július 28.

Fünfte Juli- und erste August-Woche

(28. Juli - 3. August)

(17) (Q)

 

Es spricht das Weltenwort,

Das ich durch Sinnestore

In Seelengründe durfte führen:

Erfülle deine Geistestiefen

Mit meinen Weltenweiten,

Zu finden einstens mich in dir.

Július ötödik és augusztus első hete

(július 28. - augusztus 3.)

(17) (Q)

 

Így szól a kozmikus Ige,

Melyet érzékeim kapuin keresztülvive

Vezethettem lelkem mélységeibe:

Kozmikus távlataimmal töltsd be

Szellemi mélységeidet, hogy majdan

Megtalálhass engem - önmagadban.

Utolsó frissítés ( 2017. augusztus 01. )
Tovább...
 
SEELENKALENDER - LÉLEKNAPTÁR (hetiszakaszok - tükörszakaszok) (Wochensprüche - Spiegel/Gegensprüche) Nyomtatás E-mail
2008. április 18.

FRÜHLING
(1) (A) OSTER-STIMMUNG

Wenn aus den Weltenweiten
Die Sonne spricht zum Menschensinn
Und Freude aus den Seelentiefen
Dem Licht sich eint im Schauen,
Dann ziehen aus der Selbstheit Hülle
Gedanken in die Raumesfernen
Und binden dumpf
Des Menschen Wesen an des Geistes Sein.

TAVASZ
(1) (A) HÚSVÉTI HANGULAT

Mikor a kozmikus távolból
A Nap szava az emberfőkhöz szól,
Hogy a lélek mélységeiből fakadó öröm
Az ember szemében a fénnyel egyesüljön,
Akkor saját lényünk burkaiból
A messzeségekbe gondolatok sokasága hatol,
És szorosra fűzi a szellemi lét
S az ember lényének kötelékét.


(52) (Z)

Wenn aus den Seelentiefen
Der Geist sich wendet zu dem Weltensein
Und Schönheit quillt aus Raumesweiten,
Dann zieht aus Himmelsfernen
Des Lebens Kraft in Menschenleiber
Und einet, machtvoll wirkend,
Des Geistes Wesen mit dem Menschensein.

 

(52) (Z)

Mikor a lélek mélységeiből
A kozmikus lét felé fordul a szellem,
És szépség fakad a messzeségekben,
Akkor a mennyei távolból
Az emberek testébe életerő hatol,
S eggyé forrasztja az emberlét
És a szellem lényegét.

(2) (B)

Ins Äussre des Sinnesalls
Verliert Gedankenmacht ihr Eigensein;
Es finden Geisteswelten
Den Menschensprossen wieder,
Der seinen Keim in ihnen,
Doch seine Seelenfrucht
In sich muss finden.

 
(2) (B)

A gondolat erejének sajátsága
Belevész az érzékek látszatvilágába.
A szellemi világok viszontlátják
A sarjadó emberpalántát,
Aki lelkének magvát a szellemi világban,
Gyümölcsét azonban önmagában
Kell hogy megtalálja.  

(51) Frühling-Erwartung

Ins Innre des Menschenwesens 
Ergiesst der Sinne Reichtum sich, 
Es findet sich der Weltengeist 
Im Spiegelbild des Menschenauges, 
Das seine Kraft aus ihm 
Sich neu erschaffen muss.

 

(51) Tavaszvárás

Az érzéki világ bősége
Beleárad az ember bensőjébe.
Önmagát látja viszont a világszellem
Az emberi szem tükörképében,
Hogy látása tőle
Kapjon új erőre.

(3) (C)

Es spricht zum Weltenall,
Sich selbst vergessend
Und seines Urstands eingedenk,
Des Menschen wachsend Ich:
In dir, befreiend mich
Aus meiner Eigenheiten Fessel,
Ergründe ich mein echtes Wesen.   

(3) (C)

Növekedés közben az ember Énje
Belemerül az önfeledtségbe,
De ha saját eredetébe belegondol,
A világmindenséghez akkor így szól:
Megszabadulva önnön béklyóimtól,
S feladva ezzel elkülönültségem,
Benned találom meg valódi lényem.   

(50) (Y)

Es spricht zum Menschen-Ich, 
Sich machtvoll offenbarend 
Und seines Wesens Kräfte lösend, 
Des Weltendaseins Werdelust: 
In dich mein Leben tragend 
Aus seinem Zauberbanne, 
Erreiche ich mein wahres Ziel.

(50) (Y)

A kozmikus létesülés vágya
Erejét most teljesen feltárja,
S lényét így kibontakoztatva
Az ember Énjének azt mondja:
Igazi célom akkor válik valóra,
Ha életemet beléd oltom,
S varázsköréből feloldom.   

(4) (D)

Ich fühle Wesen meines Wesens: 
So spricht Empfindung, 
Die in der sonnerhellten Welt 
Mit Lichtesfluten sich vereint; 
Sie will dem Denken 
Zur Klarheit Wärme schenken 
Und Mensch und Welt 
In Einheit fest verbinden.

(4) (D)

Lényem valódi lényegét megérzem:
Ezt mondatja velem érzékelésem,
Mely a Nap által beragyogott világban
Eggyé válik a fényesség áradatával,
S gondolkodásom világosságához
Így átható melegséget sugároz,
Hogy szorosra fűzze az emberi lét
És a világmindenség egységét.   

(49) (X)

Ich fühle Kraft des Weltenseins: 
So spricht Gedankenklarheit, 
Gedenkend eignen Geistes Wachsen 
In finstern Weltennächten, 
Und neigt dem nahen Weltentage 
Des Innern Hoffnungsstrahlen.

 

(49) (X)

A kozmikus lét erejét érzem: 
Így szól a gondolat fényessége, 
Emlékezvén saját szellemének növekedésére 
A kozmikus éjszaka sötétjében, 
S bensejének reménysugarait szórva szét, 
Sürgeti a kozmikus hajnal közeledtét.  

(5) (E)

Im Lichte, das aus Geistestiefen 
Im Raume fruchtbar webend 
Der Götter Schaffen offenbart: 
In ihm erscheint der Seele Wesen 
Geweitet zu dem Weltensein 
Und auferstanden 
Aus enger Selbstheit Innenmacht.

(5) (E)

A szellemi mélységekből fakadó fényben, 
Melynek szövevénye a térben termékeny, 
S melyben az istenek tevékenysége megnyilatkozik: 
Benne a lélek valódi természete is megmutatkozik, 
Midőn saját lényének szűkössége 
A belső erők által támad új életre, 
S kitágul a kozmikus messzeségekbe.

(48) (W)

Im Lichte, das aus Weltenhöhen 
Der Seele machtvoll fließen will, 
Erscheine, lösend Seelenrätsel, 
Des Weltendenkens Sicherheit, 
Versammelnd seiner Strahlen Macht, 
Im Menschenherzen Liebe weckend.

(48) (W)

A fényben, mely a kozmikus magasságokból ered, 
S teljes erejével be akarja tölteni lelkemet, 
A kozmikus gondolkodás bizonyossága itt jelenjen meg,
Megfejtve a lelkem mélyén szunnyadó rejtélyeket, 
S gyűjtse össze sugarainak erejét, 
Így ébresztve fel szívem szeretetét.

(6) (F)

Es ist erstanden aus der Eigenheit
Mein Selbst und findet sich
Als Weltenoffenbarung
In Zeit- und Raumeskräften;
Die Welt, sie zeigt mir überall
Als göttlich Urbild
Des eignen Abbilds Wahrheit.

(6) (F)

Új életre kelve Énem
Feladja elkülönültségem,
S mint a mindenség megnyilatkozása
A téridő erőiben talál önmagára;
S mint egy isteni őskép
Tárul elém a világmindenség:
Saját képmásának valódisága.

(47) (V)

Es will erstehen aus dem Weltenschoße, 
Den Sinnenschein erquickend, Werdelust. 
Sie finde meines Denkens Kraft 
Gerüstet durch die Gotteskräfte, 
Die kräftig mir im Innern leben.

 

(47) (V)

A kozmosz öléből készülődő keletkezés vágya 
Pezsdítően hat az érzékek látszatvilágára. 
S e vágy találjon gondolkodási képességemre 
Olyan isteni erőkkel felfegyverkezve, 
Melyek erőteljesen működnek bennem.

(7) (G)

Mein Selbst, es drohet zu entfliehen, 
Vom Weltenlichte mächtig angezogen. 
Nun trete du mein Ahnen 
In deine Rechte kräftig ein, 
Ersetze mir des Denkens Macht, 
Das in der Sinne Schein 
Sich selbst verlieren will.

(7) (G)

Az a veszély fenyeget, hogy saját Énem 
Elillan a világ erősen vonzó fényességében. 
Most rajtad a sor, előérzetem, 
Hogy érvényesülj erőteljesen, 
S pótold gondolkodásom erejét, 
Mely az érzékek látszatvilágába’ 
Képes önmaga feladására.

(46) (U)

Die Welt, sie drohet zu betäuben 
Der Seele eingebor'ne Kraft; 
Nun trete du, Erinnerung, 
Aus Geistestiefen leuchtend auf 
Und stärke mir das Schauen, 
Das nur durch Willenskräfte 
Sich selbst erhalten kann.

(46) (U)

A világ zaja - ez a veszély fenyeget - 
Elnyomja veleszületett lelki erőimet. 
Merülj föl hát, emlékezet, 
A szellem mélyéről fényesen, 
Hogy látásom erősebb legyen, 
Mely csak az akaraterő 
Által megőrizhető.

(8) (H)

Es wächst der Sinne Macht
Im Bunde mit der Götter Schaffen,
Sie drückt des Denkens Kraft
Zur Traumes Dumpfheit mir herab.
Wenn göttlich Wesen
Sich meiner Seele einen will,
Muss menschlich Denken
Im Traumessein sich still bescheiden.

(8) (H)

Az istenek tevékenységéhez kötődve
Az érzékek hatalma is egyre erősebb,
S ez tompítja le az álomszerűségig
Gondolkodásom eddigi erőit.
Ahhoz, hogy egy istenség
Lelkemmel eggyé váljék,
Emberi gondolkodásom csendben
Az álomléttel kell megelégedjen.

(45) (T)

Es festigt sich Gedankenmacht 
Im Bunde mit der Geistgeburt, 
Sie hellt der Sinne dumpfe Reize 
Zur vollen Klarheit auf. 
Wenn Seelenfülle
Sich mit dem Weltenwerden einen will, 
Muss Sinnesoffenbarung 
Des Denkens Licht empfangen.

(45) (T)

A szellem megszületésének jegyében 
Gondolati erőink működnek serényen, 
S egyre világosabbá teszik 
Az érzékek tompa ingereit. 
Hogy a lélek gazdagságával egyesüljön
A kozmosz alakulófélben lévő világa, 
A gondolkodás fényétől kell megtermékenyüljön 
Az érzékek megnyilatkozása.

(9) (I)

Vergessend meine Willenseigenheit, 
Erfüllet Weltenwärme sommerkündend 
Mir Geist und Seelenwesen; 
Im Licht mich zu verlieren 
Gebietet mir das Geistesschauen, 
Und kraftvoll kündet Ahnung mir: 
Verliere dich, um dich zu finden.

(9) (I)

A nyár előhírnökeként a kozmosz melege 
Lényem lelki és szellemi részét tölti be, 
Saját akaratomról megfeledkezve. 
Hogy lényem belevesszen a fényességbe, 
Szellemi látásomnak ez a rendeltetése, 
S egy erőteljes sejtelem a tudtomra adja: 
Önmagadat elveszejtve találj önmagadra!

(44) (S)

Ergreifend neue Sinnesreize 
Erfüllet Seelenklarheit, 
Eingedenk vollzogner Geistgeburt, 
Verwirrend sprossend Weltenwerden 
Mit meines Denkens Schöpferwillen.

 

(44) (S)

Emlékezvén a szellemi születésre 
Gondolkodásom alkotóerejével 
Az érzékek új ingereit fogom fel, 
S a kuszán sarjadó világ fejlődése 
Megtelik lelkem fényességével.

(10) (K)

Zu sommerlichen Höhen
Erhebt der Sonne leuchtend Wesen sich; 
Es nimmt mein menschlich Fühlen 
In seine Raumesweiten mit. 
Erahnend regt im Innern sich 
Empfindung, dumpf mir kündend, 
Erkennen wirst du einst: 
Dich fühlte jetzt ein Gotteswesen.

(10) (K)

Nyári magaslatokra emelkedik
A Nap ragyogó lénye, 
És sugarai emberi érzésem magukkal viszik 
A kozmikus messzeségbe. 
Mozgolódik bennem egy homályos sejtelem, 
S alig kivehetően tudatja velem: 
Egyszer majd csak felismered: 
Egy isteni lény lépett most kapcsolatba veled.

(43) (R)

In winterlichen Tiefen
Erwärmt des Geistes wahres Sein;
Es gibt dem Weltenscheine
Durch Herzenskräfte Daseinsmächte;
Der Weltenkälte trotzt erstarkend
Das Seelenfeuer im Menscheninnern.

 

(43) (R)

Tél derekán
Csak a szellem melegít igazán;
Ő ad a kozmikus fénynek
A szív erői által létlehetőséget,
S a külvilág hidegével dacolva
Az emberben a lélek tüzét szítja.

(11) (L)

Es ist in dieser Sonnenstunde 
An dir, die weise Kunde zu erkennen: 
An Weltenschönheit hingegeben, 
In dir dich fühlend zu durchleben: 
Verlieren kann das Menschen-Ich 
Und finden sich im Welten-Ich.

(11) (L)

E napsütötte órában csak rajtad áll, 
Hogy felismerd a bölcs híradást, 
S átadva magad a világ szépségének, 
Önérzettel kell hogy eltöltsön téged: 
Elveszíthetem ugyan emberi Énem, 
De megtalálom majd a világ-Énben.

(42) (Q)

Es ist in diesem Winterdunkel
Die Offenbarung eigner Kraft
Der Seele starker Trieb,
In Finsternisse sie zu lenken
Und ahnend vorzufühlen,
Durch Herzenswärme, Sinnesoffenbarung.

(42) (Q)

Ebben a téli homályban
A léleknek erős vágya
Saját erejének kinyilvánítása:
Hogy e sötétségben is vezessen,
S hogy szíve melegével, sejtelmesen,
Még érzékei előtt mindent megérezzen.

(12) JOHANNI-STIMMUNG

Der Welten Schönheitsglanz, 
Er zwinget mich aus Seelentiefen 
Des Eigenlebens Götterkräfte 
Zum Weltenfluge zu entbinden; 
Mich selber zu verlassen, 
Vertrauend nur mich suchend 
In Weltenlicht und Weltenwärme.

(12) JÁNOS-NAPI HANGULAT

A világ szépséges ragyogása - 
Lelkem mélyéről - arra kényszerít, 
Késztessem kozmikus szárnyalásra 
Életem isteni képességeit: 
Hogy saját lényemet elhagyjam, 
S bizakodva keressem önmagam 
A kozmikus hő- és fényáradatban.

(41) (P)

Der Seele Schaffensmacht,
Sie strebet aus dem Herzensgrunde,
Im Menschenleben Götterkräfte
Zu rechtem Wirken zu entflammen,
Sich selber zu gestalten
In Menschenliebe und im Menschenwerke.

 

(41) (P)

A lélek alkotóerejének
A szív mélyéről fakadó törekvése,
Hogy az emberben isteni erőket keltve
Sarkallja őt az életben nemes cselekedetekre,
Hogy önmagát is formálva megjelenjen
Emberi művekben és ember-szeretetben.

(13) (M)

Und bin ich in den Sinneshöhen, 
So flammt in meinen Seelentiefen 
Aus Geistes Feuerwelten 
Der Götter Wahrheitswort: 
In Geistesgründen suche ahnend 
Dich geistverwandt zu finden.

(13) (M)

És szárnyalván érzéki magasságokban, 
Lelkem mélységeiben is fellobban, 
S az isteni igazság szava szól 
A szellem tüzének világából: 
Szellemi alapjaidhoz eljutva ismerd fel,
Hogy rokonságban állsz a szellemmel.

(40) (O)

Und bin ich in den Geistestiefen, 
Erfüllt in meinen Seelengründen 
Aus Herzens Liebewelten 
Der Eigenheiten leerer Wahn 
Sich mit des Weltenwortes Feuerkraft.

 

(40) (O)

S amit lelkem mélyén, 
Szellemi mélységeimben 
Üres káprázatként a magaménak hittem, 
Azt a szív világának szeretete tölti be: 
Tüzes erejével a kozmikus Ige.

SOMMER
(14) (N)

An Sinnesoffenbarung hingegeben 
Verlor ich Eigenwesens Trieb, 
Gedankentraum, er schien 
Betäubend mir das Selbst zu rauben, 
Doch weckend nahet schon 
Im Sinnenschein mir Weltendenken.

NYÁR
(14) (N)

Átadva magam az érzékek megnyilatkozásának, 
Elveszítettem azt, ami saját lényem hajtja, 
S már úgy tűnt, hogy a gondolkodás álma 
Kábulttá vált Énemet is magával ragadja. 
De ébresztőleg hatva rám az érzéki káprázatban 
A kozmikus gondolkodás is egyre közelebb van.


(39) (N)

An Geistesoffenbarung hingegeben
Gewinne ich des Weltenwesens Licht.
Gedankenkraft, sie wächst
Sich klärend mir mich selbst zu geben,
Und weckend löst sich mir
Aus Denkermacht das Selbstgefühl.


(39) (N)

Átadván magam a szellemi megnyilatkozásnak,
Feltárul előttem a kozmosz napvilága.
Gondolkodó erőm tisztul s egyre nő,
Hogy önmagamnak adjon át engem,
S kibontakozván gondolati erőm
Ébredjen fel az Én-érzés bennem.

(15) (O)

Ich fühle wie verzaubert
Im Weltenschein des Geistes Weben:
Es hat in Sinnesdumpfheit
Gehüllt mein Eigenwesen,
Zu schenken mir die Kraft:
Die, ohnmächtig sich selbst zu geben,
Mein Ich in seinen Schranken ist.

(15) (O)

Mint akit elvarázsoltak, megérzem
A szellem működését a kozmikus fényességben,
Mely az érzéketlenségbe
Burkolta saját lényem,
Hogy olyan erőt adjon nekem,
Mely önmagától adódni képtelen:
Saját behatárolt Énem.

(38) (M) WEIHE-NACHT-STIMMUNG

Ich fühle wie entzaubert
Das Geisteskind im Seelenschoß; 
Es hat in Herzenshelligkeit 
Gezeugt das heil'ge Weltenwort 
Der Hoffnung Himmelsfrucht, 
Die jubelnd wächst in Weltenfernen 
Aus meines Wesens Gottesgrund.

(38) (M) KARÁCSONYI (SZENT ÉJI) HANGULAT

Mint aki varázslatból ébred, úgy érzem
Lelkem ölén a szellem-gyermeket,
Aki a szív fényességében
Fogant a kozmikus Igétől, ami szent:
A remény mennyei magzata Ő,
Ki a kozmikus távolba örvendezve nő
Lényem isteni mélységéből.

(16) (P)

Zu bergen Geistgeschenk im Innern, 
Gebietet strenge mir mein Ahnen, 
Dass reifend Gottesgaben 
In Seelengründen fruchtend 
Der Selbstheit Früchte bringen.

 

(16) (P)

Hogy bensőmben maradjon rejtve a szellem adománya:
Megérzésem tőlem most szigorral ezt kívánja;
Hogy isteni adottságaim beérvén
Teremjenek lelkem mélyén
Gyümölcsöt saját Énem számára.

WINTER
(37) (L)

Zu tragen Geisteslicht in Weltenwinternacht 
Erstrebet selig meines Herzens Trieb, 
Dass leuchtend Seelenkeime 
In Weltengründen wurzeln, 
Und Gotteswort im Sinnesdunkel 
Verklärend alles Sein durchtönt.

TÉL
(37) (L)

Hogy a kozmikus téli éjszakába szellemi fényt vigyen, 
Erre törekszik szentül a szivem, 
Hogy a lélek csírái ragyogva 
Gyökerezzenek a világalapba, 
S az érzékek homályában az isteni Ige 
Szellemi fényével mindent töltsön be.

(17) (Q)

Es spricht das Weltenwort, 
Das ich durch Sinnestore 
In Seelengründe durfte führen: 
Erfülle deine Geistestiefen 
Mit meinen Weltenweiten, 
Zu finden einstens mich in dir.

(17) (Q)

Így szól a kozmikus Ige, 
Melyet érzékeim kapuin keresztülvive 
Vezethettem lelkem mélységeibe: 
Kozmikus távlataimmal töltsd be 
Szellemed mélységeit, hogy majdan 
Megtalálhass engem - önmagadban.

(36) (K)

In meines Wesens Tiefen spricht 
Zur Offenbarung drängend 
Geheimnisvoll das Weltenwort: 
Erfülle deiner Arbeit Ziele 
Mit meinem Geisteslichte, 
Zu opfern dich durch mich.

(36) (K)

Lelkem mélyéről előtörve 
Így nyilatkozik meg 
Titkon a kozmikus Ige: 
Munkádnak céljait töltsd be 
Szellemi fényemmel, hogy magad 
Rajtam keresztül áldozd fel.

(18) (R)

Kann ich die Seele weiten, 
Dass sie sich selbst verbindet 
Empfangnem Welten-Keimesworte? 
Ich ahne, dass ich Kraft muss finden, 
Die Seele würdig zu gestalten, 
Zum Geistes-Kleide sich zu bilden.

(18) (R)

Kitágíthatom-e annyira a lelkem, 
Hogy a kozmikus Igével egybekeljen, 
Melynek csíráját már magába fogadta? 
Úgy sejtem, hogy új erőre kapva 
Lelkemet méltóvá kell tennem arra, 
Hogy önmagát a szellem ruhájává szabja.

(35) (I)

Kann ich das Sein erkennen, 
Dass es sich wiederfindet 
Im Seelenschaffensdrange? 
Ich fühle, dass mir Macht verlieh'n, 
Das eigne Selbst dem Weltenselbst 
Als Glied bescheiden einzuleben.

(35) (I)

Megismerhetem-e annyira a létet, 
Hogy önmagát lássa viszont 
Lelkem alkotó törekvésében? 
Úgy érzem, elég erőt kaptam, 
Hogy saját lényem szerényen 
Vegyen részt a kozmosz életében.

(19) (S)

Geheimnisvoll das Neu-Empfang'ne 
Mit der Erinn'rung zu umschliessen, 
Sei meines Strebens weitrer Sinn: 
Er soll erstarkend Eigenkräfte 
In meinem Innern wecken 
Und werdend mich mir selber geben.

(19) (S)

Hogy emlékezetemmel titkon megragadjam, 
Amit most újonnan magamba fogadtam, 
S további törekvésem célja az legyen, 
Hogy új erőre kapva ébresszen 
Saját belső erőket lelkemben, 
S létrejőve adjon át önmagamnak engem.

(34) (H)

Geheimnisvoll das Alt-Bewahrte
Mit neu erstandnem Eigensein
Im Innern sich belebend fühlen:
Es soll erweckend Weltenkräfte
In meines Lebens Aussenwerk ergiessen
Und werdend mich ins Dasein prägen.

(34) (H)

Újonnan feltámadt Én-érzésemmel
Bennem titokzatos módon életre kel,
Amit oly régóta őrzök bensőmben: éltetőleg
Ez öntsön életem műveibe kozmikus erőket,
Melyekkel a világban külsőleg
Nyomot hagyok, ha létrejőnek.

(20) (T)

So fühl ich erst mein Sein,
Das fern vom Welten-Dasein
In sich, sich selbst erlöschen
Und bauend nur auf eignem Grunde
In sich, sich selbst ertöten müsste.

(20) (T)

Csak most érzem, hogy saját létem
A kozmikus létezéstől eltávolodva
Magára maradna, önmagát kioltva,
S ha csak olyan alapokra építene, ami saját,
Akkor voltaképpen meg kellene ölnie magát.

(33) (G)

So fühl ich erst die Welt,
Die ausser meiner Seele Miterleben 
An sich nur frostig leeres Leben 
Und ohne Macht sich offenbarend, 
In Seelen sich von neuem schaffend, 
In sich den Tod nur finden könnte.

(33) (G)

Csak most érzem, hogy a világban,
Ha a lelkem nem élne együtt vele, 
Az élet csak fagyos űr volna önmagában, 
S ha a világ nem nyilatkozhatna meg 
A lelkekben önmagát újrateremtve, 
Önmagában csak a halálra lelhetne.

(21) (U)

Ich fühle fruchtend fremde Macht
Sich stärkend mir mich selbst verleihn, 
Den Keim empfind ich reifend 
Und Ahnung lichtvoll weben 
Im Innern an der Selbstheit Macht.

(21) (U)

Érzem, hogy egy külső termékenyítő erő
Megerősödve ad át önmagamnak engem, 
S érzem, hogy a csíra érlelődik, 
És a sejtelem fénnyel telítve szövődik 
Saját Énem erőihez bennem.

(32) (F)

Ich fühle fruchtend eigne Kraft
Sich stärkend mich der Welt verleihn; 
Mein Eigenwesen fühl ich kraftend 
Zur Klarheit sich zu wenden 
Im Lebensschicksalsweben.

(32) (F)

Termékeny erőim növekedése
Átad engem a világnak, úgy érzem. 
S új erőre kapva lényem
A fényesség felé fordul, érzem, 
A sors hálójának szövevényében.

(22) (V)

Das Licht aus Weltenweiten, 
Im Innern lebt es kräftig fort: 
Es wird zum Seelenlichte 
Und leuchtet in die Geistestiefen, 
Um Früchte zu entbinden, 
Die Menschenselbst aus Weltenselbst 
Im Zeitenlaufe reifen lassen.

(22) (V)

A kozmikus messzeségekből fakadó napvilág 
Nagy erővel bennünk él tovább: 
A lélek belső fényévé válik, 
És szellemi mélységekbe világít, 
Hogy hozzon olyan gyümölcsöket, 
Melyek a kozmikus Énből idővel
Emberi Énné érlelődnek.

(31) (E)

Das Licht aus Geistestiefen,
Nach aussen strebt es sonnenhaft:
Es wird zur Lebenswillenskraft
Und leuchtet in der Sinne Dumpfheit,
Um Kräfte zu entbinden,
Die Schaffensmächte aus Seelentrieben
Im Menschenwerke reifen lassen.

(31) (E)

A szellem mélységeiből a fény
Sugárzó Napként tör kifelé:
Az élet akaraterejévé válik,
S az érzékek tompaságában világít,
Hogy olyan erőket szabadítson fel, melyekkel,
A lélek törekvései az ember műveiben
Kiforrott alkotóerővé válnak.

(23) (W)

Es dämpfet herbstlich sich 
Der Sinne Reizesstreben; 
In Lichtesoffenbarung mischen 
Der Nebel dumpfe Schleier sich. 
Ich selber schau in Raumesweiten 
Des Herbstes Winterschlaf. 
Der Sommer hat an mich 
Sich selber hingegeben.

(23) (W)

Ím, ősziesre fordul 
Az érzékek ingerlő törekvése. 
A fény megnyilatkozásába 
Belevegyül a komor ködök fátyla. 
S én a távoli térségben 
Az ősz téli álmát nézem. 
A nyár teljesen 
Átadta önmagát nekem.

(30) (D)

Es spriessen mir im Seelensonnenlicht 
Des Denkens reife Früchte, 
In Selbstbewusstseins Sicherheit 
Verwandelt alles Fühlen sich. 
Empfinden kann ich freudevoll 
Des Herbstes Geisterwachen: 
Der Winter wird in mir 
Den Seelensommer wecken.

(30) (D)

A lélek napfényében kifakadnak bennem 
A gondolkodás hamvas rügyei; 
Minden sejtésem az Én-tudat 
Bizonyosságává válik. 
Örömmel telve érzékelem 
A szellem őszi ébredését: 
A tél kelti majd fel bennem 
A lélek nyarát.

(24) (X)

Sich selbst erschaffend stets,
Wird Seelensein sich selbst gewahr; 
Der Weltengeist, er strebet fort 
In Selbsterkenntnis neu belebt 
Und schafft aus Seelenfinsternis 
Des Selbstsinns Willensfrucht.

(24) (X)

Önmagát állandóan újrateremtve
A lélek felismeri önmagát, 
S a világszellem működik tovább 
Az önismeretben újra megelevenedve, 
S így az Én-érzék akarati gyümölcse 
A lélek sötétjéből lesz megteremtve.

(29) (C)

Sich selbst des Denkens Leuchten
Im Innern kraftvoll zu entfachen,
Erlebtes sinnvoll deutend
Aus Weltengeistes Kräftequell,
Ist mir nun Sommererbe,
Ist Herbstesruhe und auch Winterhoffnung.

(29) (C)

Hogy gondolkodásom tüzes sugarát
Bensőmben erőteljesen magam szítsam fel,
S a kozmikus szellem erejéből fakadó
Bölcsességgel értelmezzem élményeim:
Számomra ez a nyár öröksége,
Az ősz nyugalma és a tél reménye.

(25) (Y)

Ich darf nun mir gehören
Und leuchtend breiten Innenlicht 
In Raumes- und in Zeitenfinsternis. 
Zum Schlafe drängt natürlich Wesen, 
Der Seele Tiefen sollen wachen 
Und wachend tragen Sonnengluten 
In kalte Winterfluten.

(25) (Y)

Csak most tagozódhat belém Énem,
S ragyogva árasztja belső fényem 
A tér s az idő sötétségében. 
Természeti lényem aludni késztet, 
De lelkem mélysége csak most ébred, 
Hogy a Nap izzó parazsát virrasztva 
Vigye a jeges téli áradatba.

(28) (B)

Ich kann im Innern neu belebt 
Erfühlen eignen Wesens Weiten 
Und krafterfüllt Gedankenstrahlen 
Aus Seelensonnenmacht 
Den Lebensrätseln lösend spenden, 
Erfüllung manchem Wunsche leihen, 
Dem Hoffnung schon die Schwingen lähmte.

(28) (B)

Bensőmben új életre kelve 
Átérzem saját lényem távlatait; 
S lelkem ragyogó Nap-erőiből fakadó 
Gondolataim sugarát erőteljesen 
Az élet megfejtendő rejtélyeinek szentelem, 
S néhány vágyam beteljesül 
Szárnyaszegett reményeim közül.


(26) (Z) MICHAELI-STIMMUNG

Natur, dein mütterliches Sein,
Ich trage es in meinem Willenswesen; 
Und meines Willens Feuermacht, 
Sie stählet meines Geistes Triebe, 
Dass sie gebären Selbstgefühl 
Zu tragen mich in mir.


(26) (Z) MICHAEL-NAPI HANGULAT

Természet, anyai létedet
Akarati lényemben hordozom; 
S akaratom tüzének ereje 
Megacélozza szellemi törekvéseim, 
Hogy olyan Én-érzést szüljenek bennem, 
Mellyel magamban hordozhatom önmagam.

HERBST
(27) (A)

In meines Wesens Tiefen dringen: 
Erregt ein ahnungsvolles Sehnen, 
Dass ich mich selbstbetrachtend finde, 
Als Sommersonnengabe, die als Keim 
In Herbstesstimmung wärmend lebt 
Als meiner Seele Kräftetrieb.

ŐSZ
(27) (A)

Egy sejtelmes vágy arra késztet, 
Hogy lényem mélyére hatoljak, 
Hogy Énemet szemlélve találjam meg önmagam, 
Mely a nyári Nap adományaként úgy él, 
Mint melengető csíra, hogy az őszi hangulatban is 
Ösztönözze lelki erőimet.

    Aus dem Deutschen von

   (Magyar nyelvre átültette)
 
     Korcsog Balázs

   

  (Michaeli 2007 - Michaeli 2008)
 
      (2007. Michael-nap - 2008. Michael-nap)
Utolsó frissítés ( 2012. február 09. )
 
SEELENKALENDER (Frühling-Sommer) - LÉLEKNAPTÁR (tavasz-nyár) Nyomtatás E-mail
2008. március 24.

FRÜHLING

OSTER-STIMMUNG

(7-13. April)

(1) (A)

 

Wenn aus den Weltenweiten

Die Sonne spricht zum Menschensinn

Und Freude aus den Seelentiefen

Dem Licht sich eint im Schauen,

Dann ziehen aus der Selbstheit Hülle

Gedanken in die Raumesfernen

Und binden dumpf

Des Menschen Wesen an des Geistes Sein.

TAVASZ

HÚSVÉTI (KIKELETI) HANGULAT

(április 7-13.)

(1) (A)

 

Mikor a kozmikus távolból

A Nap szava az emberfőkhöz szól,

Hogy a lélek mélységeiből fakadó öröm

Az ember szemében a fénnyel egyesüljön,

Akkor saját lényünk burkaiból

A messzeségekbe gondolatok sokasága hatol,

És szorosra fűzi a szellemi lét

S az ember lényének kötelékét.

Dritte April-Woche

(14-20. April)

(2) (B)

 

Ins Äussre des Sinnesalls

Verliert Gedankenmacht ihr Eigensein;

Es finden Geisteswelten

Den Menschensprossen wieder,

Der seinen Keim in ihnen,

Doch seine Seelenfrucht

In sich muss finden.

Április harmadik hete

(április 14-20.)

(2) (B)

 

A gondolat erejének sajátsága

Belevész az érzékek látszatvilágába.

A szellemi világok viszontlátják

A sarjadó emberpalántát,

Aki lelkének magvát a szellemi világban,

Gyümölcsét azonban önmagában

Kell hogy megtalálja.

Vierte April-Woche

(21-27. April)

(3) (C)

 

Es spricht zum Weltenall,

Sich selbst vergessend

Und seines Urstands eingedenk,

Des Menschen wachsend Ich:

In dir, befreiend mich

Aus meiner Eigenheiten Fessel,

Ergründe ich mein echtes Wesen.

Április negyedik hete

(április 21-27.)

(3) (C)

 

Növekedés közben az ember Énje

Belemerül az önfeledtségbe,

De ha saját eredetébe belegondol,

A világmindenséghez akkor így szól:

Megszabadulva önnön béklyóimtól,

S feladva ezzel elkülönültségem,

Benned találom meg valódi lényem.

Fünfte April- und erste Mai-Woche

(28. April - 4. Mai)

(4) (D)

 

Ich fühle Wesen meines Wesens:

So spricht Empfindung,

Die in der sonnerhellten Welt

Mit Lichtesfluten sich vereint;

Sie will dem Denken

Zur Klarheit Wärme schenken

Und Mensch und Welt

In Einheit fest verbinden.

Április ötödik és május első hete

(április 28. - május 4.)

(4) (D)

 

Lényem valódi lényegét megérzem:

Ezt mondatja velem érzékelésem,

Mely a Nap által beragyogott világban

Eggyé válik a fényesség áradatával,

S gondolkodásom világosságához

Így átható melegséget sugároz,

Hogy szorosra fűzze az emberi lét

És a világmindenség egységét.

Zweite Mai-Woche

(5-11. Mai)

(5) (E)

 

Im Lichte, das aus Geistestiefen

Im Raume fruchtbar webend

Der Götter Schaffen offenbart:

In ihm erscheint der Seele Wesen

Geweitet zu dem Weltensein

Und auferstanden

Aus enger Selbstheit Innenmacht.

Május második hete

(május 5-11.)

(5) (E)

 

A szellemi mélységekből fakadó fényben,

Melynek szövevénye a térben termékeny,

S melyben az istenek tevékenysége megnyilatkozik:

Benne a lélek valódi természete is megmutatkozik,

Midőn saját lényének szűkössége

A belső erők által támad új életre,

S kitágul a kozmikus messzeségekbe.

Dritte Mai-Woche

(12-18. Mai)

(6) (F)

 

Es ist erstanden aus der Eigenheit

Mein Selbst und findet sich

Als Weltenoffenbarung

In Zeit- und Raumeskräften;

Die Welt, sie zeigt mir überall

Als göttlich Urbild

Des eignen Abbilds Wahrheit.

Május harmadik hete

(május 12-18.)

(6) (F)

 

Új életre kelve Énem

Feladja elkülönültségem,

S mint a mindenség megnyilatkozása,

A téridő erőiben talál önmagára;

S mint egy isteni őskép

Tárul elém a világmindenség:

Saját képmásának valódisága.

Vierte Mai-Woche

(19-25. Mai)

(7) (G)

 

Mein Selbst, es drohet zu entfliehen,

Vom Weltenlichte mächtig angezogen.

Nun trete du mein Ahnen

In deine Rechte kräftig ein,

Ersetze mir des Denkens Macht,

Das in der Sinne Schein

Sich selbst verlieren will.

Május negyedik hete

(május 19-25.)

(7) (G)

 

Az a veszély fenyeget, hogy saját Énem

Elillan a világ erősen vonzó fényességében.

Most rajtad a sor, előérzetem,

Hogy érvényesülj erőteljesen,

S pótold gondolkodásom erejét,

Mely az érzékek látszatvilágába’

Képes önmaga feladására.

Fünfte Mai-Woche

(26. Mai - 1. Juni)

(8) (H)

 

Es wächst der Sinne Macht

Im Bunde mit der Götter Schaffen,

Sie drückt des Denkens Kraft

Zur Traumes Dumpfheit mir herab.

Wenn göttlich Wesen

Sich meiner Seele einen will,

Muss menschlich Denken

Im Traumessein sich still bescheiden.

Május ötödik hete

(május 26. - június 1.)

(8) (H)

 

Az istenek tevékenységéhez kötődve

Az érzékek hatalma is egyre erősebb,

S ez tompítja le az álomszerűségig

Gondolkodásom eddigi erőit.

Ahhoz, hogy egy istenség

Lelkemmel eggyé váljék,

Emberi gondolkodásom csendben

Az álomléttel kell megelégedjen.

Erste Juni-Woche

(2-8. Juni)

(9) (I)

 

Vergessend meine Willenseigenheit

Erfüllet Weltenwärme sommerkündend

Mir Geist und Seelenwesen;

Im Licht mich zu verlieren

Gebietet mir das Geistesschauen,

Und kraftvoll kündet Ahnung mir:

Verliere dich, um dich zu finden.

Június első hete

(június 2-8.)

(9) (I)

 

A nyár előhírnökeként a kozmosz melege

Lényem lelki és szellemi részét tölti be,

Saját akaratomról megfeledkezve.

Hogy lényem belevesszen a fényességbe,

Szellemi látásomnak ez a rendeltetése,

S egy erőteljes sejtelem a tudtomra adja:

Önmagadat elveszejtve találj önmagadra!

Zweite Juni-Woche

(9-15. Juni)

(10) (K)

 

Zu sommerlichen Höhen

Erhebt der Sonne leuchtend Wesen sich;

Es nimmt mein menschlich Fühlen

In seine Raumesweiten mit.

Erahnend regt im Innern sich

Empfindung, dumpf mir kündend,

Erkennen wirst du einst:

Dich fühlte jetzt ein Gotteswesen.

Június második hete

(június 9-15.)

(10) (K)

 

Nyári magasságokba emelkedik

A Nap sugárzó lénye,

S emberi érzésem magával viszi

A kozmikus messzeségbe.

Mozgolódik bennem egy homályos sejtelem,

S alig kivehetően adja hírül nekem,

Hogy egyszer majd biztosan felismerem:

Egy isteni lény lépett most érintkezésbe velem.

Dritte Juni-Woche

(16-22. Juni)

(11) (L)

 

Es ist in dieser Sonnenstunde

An dir, die weise Kunde zu erkennen:

An Weltenschönheit hingegeben,

In dir dich fühlend zu durchleben:

Verlieren kann das Menschen-Ich

Und finden sich im Welten-Ich.

Június harmadik hete

(június 16-22.)

(11) (L)

 

E napsütötte órában csak rajtad áll,

Hogy felismerd a bölcs híradást,

S átadva magad a világ szépségének,

Önérzettel kell hogy eltöltsön téged:

Emberi Énedet ugyan elveszítheted,

De a kozmikus Énben újra megleled.

JOHANNI-STIMMUNG

Vierte Juni-Woche

(23-29. Juni)

(12)

 

Der Welten Schönheitsglanz,

Er zwinget mich aus Seelentiefen

Des Eigenlebens Götterkräfte

Zum Weltenfluge zu entbinden;

Mich selber zu verlassen,

Vertrauend nur mich suchend

In Weltenlicht und Weltenwärme.

JÁNOS-NAPI HANGULAT

Június negyedik hete

(június 23-29.)

(12)

 

Hogy lényem isteni képességeit

Késztessem kozmikus szárnyalásra

Lelkem mélyéről, erre kényszerít

A mindenség szépséges ragyogása:

Hogy saját lényemet elhagyjam,

S bizakodva keressem önmagam

A kozmikus hő- és fényáradatban.

Erste Juli-Woche

(30. Juni - 6. Juli)

(13) (M)

 

Und bin ich in den Sinneshöhen,

So flammt in meinen Seelentiefen

Aus Geistes Feuerwelten

Der Götter Wahrheitswort:

In Geistesgründen suche ahnend

Dich geistverwandt zu finden.

Július első hete

(június 30. - július 6.)

(13) (M)

 

És szárnyalván érzéki magasságokban,

Lelkem mélységeiben is fellobban,

S az isteni igazság szava szól

A szellem tüzének világából:

Szellemi alapjaidhoz eljutva ismerd fel,

Hogy rokonságban állsz a szellemmel.

SOMMER

Zweite Juli-Woche

(7-13. Juli)

(14) (N)

 

An Sinnesoffenbarung hingegeben

Verlor ich Eigenwesens Trieb,

Gedankentraum, er schien

Betäubend mir das Selbst zu rauben,

Doch weckend nahet schon

Im Sinnenschein mir Weltendenken.

NYÁR

Július második hete

(július 7-13.)

(14) (N)

 

Átadva magam az érzékek megnyilatkozásának,

Elveszítettem azt, ami saját lényem hajtja,

S már úgy tűnt, hogy a gondolkodás álma

Kábulttá vált Énemet is magával ragadja.

De ébresztőleg hatva rám az érzéki káprázatban

A kozmikus gondolkodás is egyre közelebb van.

Dritte Juli-Woche

(14-20. Juli)

(15) (O)

 

Ich fühle wie verzaubert

Im Weltenschein des Geistes Weben:

Es hat in Sinnesdumpfheit

Gehüllt mein Eigenwesen,

Zu schenken mir die Kraft:

Die, ohnmächtig sich selbst zu geben,

Mein Ich in seinen Schranken ist.

Július harmadik hete

(július 14-20.)

(15) (O)

 

Mintha elvarázsoltak volna, megérzem

A szellem működését a kozmikus fényességben,

Mely az érzéketlenségbe

Burkolta saját lényem,

Hogy azt az erőt megadja nekem,

Mely önmagától adódni képtelen:

S ez saját behatárolt Énem.

Vierte Juli-Woche

(21-27. Juli)

(16) (P)

 

Zu bergen Geistgeschenk im Innern,

Gebietet strenge mir mein Ahnen,

Dass reifend Gottesgaben

In Seelengründen fruchtend

Der Selbstheit Früchte bringen.

Július negyedik hete

(július 21-27.)

(16) (P)

 

Hogy bensőmben maradjon rejtve a szellem adománya:

Megérzésem tőlem most szigorral ezt kívánja;

Hogy isteni adottságaim beérvén

Teremjenek lelkem mélyén

Gyümölcsöt saját Énem számára.

Fünfte Juli- und erste August-Woche

(28. Juli - 3. August)

(17) (Q)

 

Es spricht das Weltenwort,

Das ich durch Sinnestore

In Seelengründe durfte führen:

Erfülle deine Geistestiefen

Mit meinen Weltenweiten,

Zu finden einstens mich in dir.

Július ötödik és augusztus első hete

(július 28. - augusztus 3.)

(17) (Q)

 

Így szól a kozmikus Ige,

Melyet érzékeim kapuin keresztülvive

Vezethettem lelkem mélységeibe:

Kozmikus távlataimmal töltsd be

Szellemi mélységeid, hogy majdan

Megtalálj engem - önmagadban.

Zweite August-Woche

(4-10. August)

(18) (R)

 

Kann ich die Seele weiten,

Dass sie sich selbst verbindet

Empfangnem Welten-Keimesworte?

Ich ahne, dass ich Kraft muss finden,

Die Seele würdig zu gestalten,

Zum Geistes-Kleide sich zu bilden.

Augusztus második hete

(augusztus 4-10.)

(18) (R)

 

Kitágíthatom-e annyira a lelkem,

Hogy a kozmikus Igével egybekeljen,

Melynek csíráját már magába fogadta?

Úgy érzem, hogy új erőre kapva

Lelkemet méltóvá kell tennem arra,

Hogy önmagát a szellem ruhájává szabja.

Dritte August-Woche

(11-17. August)

(19) (S)

 

Geheimnisvoll das Neu-Empfang’ne

Mit der Erinn’rung zu umschliessen,

Sei meines Strebens weitrer Sinn:

Er soll erstarkend Eigenkräfte

In meinem Innern wecken

Und werdend mich mir selber geben.

Augusztus harmadik hete

(augusztus 11-17.)

(19) (S)

 

Hogy emlékezetemmel titkon megragadjam,

Amit most újonnan magamba fogadtam,

S további törekvésem célja az legyen,

Hogy új erőre kapva ébresszen

Saját belső erőket bennem,

S létrejőve adjon át önmagamnak engem.

Vierte August-Woche

(18-24. August)

(20) (T)

 

So fühl ich erst mein Sein,

Das fern vom Welten-Dasein

In sich, sich selbst erlöschen

Und bauend nur auf eignem Grunde

In sich, sich selbst ertöten müsste.

Augusztus negyedik hete

(augusztus 18-24.)

(20) (T)

 

Csak most érzem, hogy saját létem

A kozmikus létezéstől eltávolodva

Magára maradna, önmagát kioltva,

S ha csak olyan alapokra építhetne, ami saját,

Akkor bizony kénytelen volna megölni magát.

Fünfte August-Woche

(25-31. August)

(21) (U)

 

Ich fühle fruchtend fremde Macht

Sich stärkend mir mich selbst verleihn,

Den Keim empfind ich reifend

Und Ahnung lichtvoll weben

Im Innern an der Selbstheit Macht.

Augusztus ötödik hete

(augusztus 25-31.)

(21) (U)

 

Érzem, hogy egy termékenyítő idegen erő

Megerősödve ad át önmagamnak engem,

S érzem, hogy a csíra érlelődik,

És sejtelmem fénnyel telítve szövődik

Saját Énem erőihez bennem.

Erste September-Woche

(1-7. September)

(22) (V)

 

Das Licht aus Weltenweiten,

Im Innern lebt es kräftig fort:

Es wird zum Seelenlichte

Und leuchtet in die Geistestiefen,

Um Früchte zu entbinden,

Die Menschenselbst aus Weltenselbst

Im Zeitenlaufe reifen lassen.

Szeptember első hete

(szeptember 1-7.)

(22) (V)

 

A kozmikus távolból fakadó napvilág

Nagy erővel bennem él tovább:

A lélek belső fényévé válik,

S a szellem mélyére sugárzik,

Hogy hozzon olyan gyümölcsöket

A kozmikus Énből, amelyek

Az idők során emberi Ént érlelnek.

Zweite September-Woche

(8-14. September)

(23) (W)

 

Es dämpfet herbstlich sich

Der Sinne Reizesstreben;

In Lichtesoffenbarung mischen

Der Nebel dumpfe Schleier sich.

Ich selber schau in Raumesweiten

Des Herbstes Winterschlaf.

Der Sommer hat an mich

Sich selber hingegeben.

Szeptember második hete

(szeptember 8-14.)

(23) (W)

 

Ím, most fordul ősziesre

Az ingerek hatása az érzékekre.

A fény megnyilatkozásába

Belevegyül a komor ködök fátyla.

S én a távoli messzeségben

Már az ősz téli álmát nézem.

A nyár teljesen

Átadta önmagát nekem.

Dritte September-Woche

(15-21. September)

(24) (X)

 

Sich selbst erschaffend stets,

Wird Seelensein sich selbst gewahr;

Der Weltengeist, er strebet fort

In Selbsterkenntnis neu belebt

Und schafft aus Seelenfinsternis

Des Selbstsinns Willensfrucht.

Szeptember harmadik hete

(szeptember 15-21.)

(24) (X)

 

Önmagát folyton újrateremtve

A lélek léte megpillantja önmagát,

S a kozmikus szellem működik tovább

Az önismeretben újra megelevenedve,

S általa lesz az Én-érzék akarati gyümölcse

A lélek sötétségéből megteremtve.

Vierte September-Woche

(22-28. September)

(25) (Y)

 

Ich darf nun mir gehören

Und leuchtend breiten Innenlicht

In Raumes- und in Zeitenfinsternis.

Zum Schlafe drängt natürlich Wesen,

Der Seele Tiefen sollen wachen

Und wachend tragen Sonnengluten

In kalte Winterfluten.

Szeptember negyedik hete

(szeptember 22-28.)

(25) (Y)

 

Csak most tagozódhat belém Énem,

S ragyogva áraszthatja belső fényem

A terek s idők sötétségében.

Természeti lényem aludni késztet,

De lelkem mélysége csak most ébred,

Hogy a Nap melengető tüzét virrasztva

Vigye magával a fagyos téli áradatba.

MICHAELI-STIMMUNG

(29. September - 5. Oktober)

(26) (Z)

 

Natur, dein mütterliches Sein,

Ich trage es in meinem Willenswesen;

Und meines Willens Feuermacht,

Sie stählet meines Geistes Triebe,

Dass sie gebären Selbstgefühl,

Zu tragen mich in mir.

MICHAEL-NAPI HANGULAT

(szeptember 29. - október 5.)

(26) (Z)

 

Természet, anyai létedet

Akarati lényemben hordozom;

S akaratom tüzének ereje

Megacélozza szellemi törekvésem,

Hogy olyan Én-érzést szüljön bennem,

Mellyel magamban hordozhatom önmagam.

 
Aus dem Deutschen von
 
(Magyar nyelvre átültette)
       
Korcsog Balázs

   

(Ostern - Michaeli 2008)
     
(2008. Húsvét - Michael-nap)
Utolsó frissítés ( 2012. szeptember 12. )
 
SEELENKALENDER (Herbst-Winter) - LÉLEKNAPTÁR (ősz-tél) Nyomtatás E-mail
2008. március 12.

Michaeli-STIMMUNG

(29. September - 5. Oktober)

(26) (Z)

 

Natur, dein mütterliches Sein,

Ich trage es in meinem Willenswesen;

Und meines Willens Feuermacht,

Sie stählet meines Geistes Triebe,

Dass sie gebären Selbstgefühl,

Zu tragen mich in mir.

Michael-napi hangulat

(szeptember 29. - október 5.)

(26) (Z)

 

Természet, anyai létedet

Akarati lényemben hordozom;

És akaratom tüzének ereje

Megacélozza szellemi törekvésem,

Hogy olyan Én-érzést szüljön bennem,

Mellyel magamban hordozhatom önmagam.

HERBST

Zweite Oktober-Woche

(6-12. Oktober)

(27) (A)

 

In meines Wesens Tiefen dringen:

Erregt ein ahnungsvolles Sehnen,

Dass ich mich selbstbetrachtend finde,

Als Sommersonnengabe, die als Keim

In Herbstesstimmung wärmend lebt

Als meiner Seele Kräftetrieb.

ŐSZ

Október második hete

(október 6-12.)

(27) (A)

 

Egy sejtelmes vágy arra késztet,

Hogy lényem mélyére hatoljak:

Hogy Énemet szemlélve találjam meg önmagam,

Mely a nyári Nap adományaként úgy él,

Mint melengető csíra, hogy az őszi hangulatban is

Ösztönözze lelki erőimet.

Dritte Oktober-Woche

(13-19. Oktober)

(28) (B)

 

Ich kann im Innern neu belebt

Erfühlen eignen Wesens Weiten

Und krafterfüllt Gedankenstrahlen

Aus Seelensonnenmacht

Den Lebensrätseln lösend spenden,

Erfüllung manchem Wunsche leihen,

Dem Hoffnung schon die Schwingen lähmte.

Október harmadik hete

(október 13-19.)

(28) (B)

 

Bensőmben új életre kelve

Érzem saját lényem távlatait,

S lelkem ragyogó Nap-erőiből fakadó

Gondolataim sugarát erőteljesen

Az élet megfejtendő rejtélyeinek szentelem,

S néhány vágyam beteljesül

Szárnyaszegett reményeim közül.

Vierte Oktober-Woche

(20-26. Oktober)

(29) (C)

 

Sich selbst des Denkens Leuchten

Im Innern kraftvoll zu entfachen

Erlebtes sinnvoll deutend

Aus Weltengeistes Kräftequell,

Ist mir nun Sonnenerbe,

Ist Herbstesruhe und auch Winterhoffnung.

Október negyedik hete

(október 20-26.)

(29) (C)

 

Hogy gondolkodásom tüzes sugarát

Bensőmben erővel telve magam szítsam fel,

S a kozmikus szellem erejéből fakadó

Bölcsességgel értelmezzem élményeim:

Számomra ez a nyár öröksége,

Az ősz nyugalma és a tél reménysége.

Fünfte Oktober-Woche

(27. Oktober - 2. November)

(30) (D)

 

Es spriessen mir im Seelensonnenlicht

Des Denkens reife Früchte,

In Selbstbewusstseins Sicherheit

Verwandelt alles Fühlen sich.

Empfinden kann ich freudevoll

Des Herbstes Geisterwachen:

Der Winter wird in mir

Den Seelensommer wecken.

Október ötödik hete

(október 27. - november 2.)

(30) (D)

 

A lélek napfényében kifakadnak bennem

A gondolkodás hamvas rügyei;

Minden sejtésem az Én-tudat

Bizonyosságává változik.

Örömmel telve érzékelem

A szellem őszi ébredését:

A tél kelti majd fel bennem

A lélek nyarát.

Erste November-Woche

(3-9. November)

(31) (E)

 

Das Licht aus Geistestiefen,

Nach aussen strebt es sonnenhaft:

Es wird zur Lebenswillenskraft

Und leuchtet in der Sinne Dumpfheit,

Um Kräfte zu entbinden,

Die Schaffensmächte aus Seelentrieben

Im Menschenwerke reifen lassen.

November első hete

(november 3-9.)

(31) (E)

 

A szellem mélységeiből a fény

Sugárzó Napként tör kifelé:

Az élet akaraterejévé válik

S az érzékek tompaságában világít,

Hogy olyan erőket szabadítson fel, melyekkel

A lélek törekvései az ember műveiben

Kiforrott alkotóerővé válnak.

Zweite November-Woche

(10-16. November)

(32) (F)

 

Ich fühle fruchtend eigne Kraft

Sich stärkend mich der Welt verleihn;

Mein Eigenwesen fühl ich kraftend

Zur Klarheit sich zu wenden

Im Lebensschicksalsweben.

November második hete

(november 10-16.)

(32) (F)

 

Termékeny erőim növekedése

Átad engem a világnak, úgy érzem.

S új erőre kapva lényem

A fényesség felé fordul, érzem,

A sors hálójának szövevényében.

Dritte November-Woche

(17-23. November)

(33) (G)

 

So fühl ich erst die Welt,

Die ausser meiner Seele Miterleben

An sich nur frostig leeres Leben

Und ohne Macht sich offenbarend,

In Seelen sich von neuem schaffend,

In sich den Tod nur finden könnte.

November harmadik hete

(november 17-23.)

(33) (G)

 

Csak most érzem, hogy a világban,

Ha a lelkem nem élne együtt vele,

Az élet csak fagyos űr volna önmagában,

S ha a világ nem nyilatkozhatna meg

A lelkekben önmagát újrateremtve,

Önmagában csak a halálra lelhetne.

Vierte November-Woche

(24-30. November)

(34) (H)

 

Geheimnisvoll das Alt-Bewahrte

Mit neuerstandnem Eigensein

Im Innern sich belebend fühlen:

Es soll erweckend Weltenkräfte

In meines Lebens Aussenwerk ergiessen

Und werdend mich ins Dasein prägen.

November negyedik hete

(november 24-30.)

(34) (H)

 

Újonnan feltámadt Én-érzésemmel

Bennem titokzatos módon életre kel,

Amit oly régóta őrzök bensőmben: éltetőleg

Ez öntsön életem műveibe kozmikus erőket,

Melyekkel a világban külsőleg

Nyomot hagyok, ha létrejőnek.

Erste Dezember-Woche

(1-7. Dezember)

(35) (I)

 

Kann ich das Sein erkennen,

Dass es sich wiederfindet

Im Seelenschaffensdrange?

Ich fühle, dass mir Macht verlieh’n,

Das eigne Selbst dem Weltenselbst

Als Glied bescheiden einzuleben.

December első hete

(december 1-7.)

(35) (I)

 

Megismerhetem-e annyira a létet,

Hogy önmagát lássa viszont

Lelkem alkotó törekvésében?

Úgy érzem, elég erőt kaptam,

Hogy saját lényem szerényen

Vegyen részt a kozmosz életében.

Zweite Dezember-Woche

(8-14. Dezember)

(36) (K)

 

In meines Wesens Tiefen spricht

Zur Offenbarung drängend

Geheimnisvoll das Weltenwort:

Erfülle deiner Arbeit Ziele

Mit meinem Geisteslichte,

Zu opfern dich durch mich.

December második hete

(december 8-14.)

(36) (K)

 

Lelkem mélyéről előtörve

Így nyilatkozik meg

Titkon a kozmikus Ige:

Munkádnak céljait töltsd be

Szellemi fényemmel, hogy magad

Rajtam keresztül áldozd fel.

WINTER

Dritte Dezember-Woche

(15-21. Dezember)

(37) (L)

 

Zu tragen Geisteslicht in Weltenwinternacht

Erstrebet selig meines Herzens Trieb,

Dass leuchtend Seelenkeime

In Weltengründen wurzeln,

Und Gotteswort im Sinnesdunkel

Verklärend alles Sein durchtönt.

TÉL

December harmadik hete

(december 15-21.)

(37) (L)

 

Hogy a kozmikus téli éjszakába szellemi fényt vigyen,

Erre törekszik szentül a szívem,

Hogy a lélek csírái ragyogva

Gyökerezzenek a világalapba,

S az érzékek homályában az isteni Ige

Szellemi fényével mindent töltsön be.

WEIHE-NACHT-STIMMUNG

(22-28. Dezember)

(38) (M)

 

Ich fühle wie entzaubert

Das Geisteskind im Seelenschoss;

Es hat in Herzenshelligkeit

Gezeugt das heilige Weltenwort

Der Hoffnung Himmelsfrucht,

Die jubelnd wächst in Weltenfernen

Aus meines Wesens Gottesgrund.

KARÁCSONYI (SZENT ÉJI) HANGULAT

(december 22-28.)

(38) (M)

 

Mint aki varázslatból ébred, úgy érzem

Lelkem ölén a szellem-gyermeket,

Aki a szív fényességében

Fogant a kozmikus Igétől, ami szent:

A remény mennyei magzata Ő,

Ki a kozmikus távolba örvendezve nő

Lényem isteni mélységeiből.

Fünfte Dezember- und erste Januar-Woche

(29. Dezember - 4. Januar)

(39) (N)

 

An Geistesoffenbarung hingegeben

Gewinne ich des Weltenwesens Licht.

Gedankenkraft, sie wächst

Sich klärend mir mich selbst zu geben,

Und weckend löst sich mir

Aus Denkermacht das Selbstgefühl.

December ötödik és január első hete

(december 29. - január 4.)

(39) (N)

 

Átadván magam a szellemi megnyilatkozásnak,

Feltárul előttem a kozmosz napvilága.

Gondolkodó erőm tisztul s egyre nő,

Hogy önmagamnak adjon át engem,

S kibontakozván gondolati erőm

Ébredjen fel az Én-érzés bennem.

Zweite Januar-Woche

(5-11. Januar)

(40) (O)

 

Und bin ich in den Geistestiefen,

Erfüllt in meinen Seelengründen

Aus Herzens Liebewelten

Der Eigenheiten leerer Wahn

Sich mit des Weltenwortes Feuerkraft.

Január második hete

(január 5-11.)

(40) (O)

 

S amit lelkem mélyén,

Szellemi mélységeimben

Üres káprázatként a magaménak hittem,

Azt a szív világának szeretete tölti be:

Tüzes erejével a kozmikus Ige.

Dritte Januar-Woche

(12-18. Januar)

(41) (P)

 

Der Seele Schaffensmacht,

Sie strebet aus dem Herzensgrunde,

Im Menschenleben Götterkräfte

Zu rechtem Wirken zu entflammen,

Sich selber zu gestalten

In Menschenliebe und im Menschenwerke.

Január harmadik hete

(január 12-18.)

(41) (P)

 

A lélek alkotóerejének

A szív mélyéről fakadó törekvése,

Hogy az emberben isteni erőket keltve

Sarkallja őt az életben nemes cselekedetekre,

Hogy önmagát is formálva megjelenjen

Emberi művekben és ember-szeretetben.

Vierte Januar-Woche

(19-25. Januar)

(42) (Q)

 

Es ist in diesem Winterdunkel

Die Offenbarung eigner Kraft

Der Seele starker Trieb,

In Finsternisse sie zu lenken

Und ahnend vorzufühlen

Durch Herzenswärme Sinnesoffenbarung.

Január negyedik hete

(január 19-25.)

(42) (Q)

 

Ebben a téli homályban

A léleknek erős vágya

Saját erejének kinyilvánítása:

Hogy e sötétségben is vezessen,

S hogy szíve melegével, sejtelmesen,

Még érzékei előtt mindent megérezzen.

Fünfte Januar-Woche

(26. Januar - 1. Februar)

(43) (R)

 

In winterlichen Tiefen

Erwarmt des Geistes wahres Sein;

Es gibt dem Weltenscheine

Durch Herzenskräfte Daseinsmächte;

Der Weltenkälte trotzt erstarkend

Das Seelenfeuer im Menscheninnern.

Január ötödik hete

(január 26. - február 1.)

(43) (R)

 

Tél derekán

Csak a szellem melegít igazán:

Ő ad a kozmikus fénynek

A szív erői által létlehetőséget,

S a fagyos külvilággal dacolva

Az emberben a lélek tüzét szítja.

Erste Februar-Woche

(2-8. Februar)

(44) (S)

 

Ergreifend neue Sinnesreize

Erfüllet Seelenklarheit,

Eingedenk vollzogener Geistgeburt

Verwirrend sprossend Weltenwerden

Mit meines Denkens Schöpferwillen.

Február első hete

(február 2-8.)

(44) (S)

 

Emlékezvén a szellemi születésre

Gondolkodásom alkotóerejével

Az érzékek új ingereit fogom fel,

S a kuszán sarjadó világ fejlődése

Megtelik lelkem fényességével.

Zweite Februar-Woche

(9-15. Februar)

(45) (T)

 

Es festigt sich Gedankenmacht

Im Bunde mit der Geistgeburt,

Sie hellt der Sinne dumpfe Reize

Zur vollen Klarheit auf.

Wenn Seelenfülle

Sich mit dem Weltenwerden einen will,

Muss Sinnesoffenbarung

Des Denkens Licht empfangen.

Február második hete

(február 9-15.)

(45) (T)

 

A szellem megszületésének jegyében

Gondolati erőink működnek serényen,

S egyre világosabbá teszik

Az érzékek tompa ingereit.

Hogy a lélek gazdagságával egyesüljön

Az alakulófélben lévő kozmosz világa,

A gondolkodás fényétől kell megtermékenyüljön

Az érzékek megnyilatkozása.

Dritte Februar-Woche

(16-22. Februar)

(46) (U)

 

Die Welt, sie drohet zu betäuben

Der Seele eingeborene Kraft;

Nun trete du, Erinnerung,

Aus Geistestiefen leuchtend auf

Und stärke mir das Schauen,

Das nur durch Willenskräfte

Sich selbst erhalten kann.

Február harmadik hete

(február 16-22.)

(46) (U)

 

A világ zaja - ez a veszély fenyeget -

Elnyomja veleszületett lelki erőimet.

Merülj föl hát, emlékezet,

A szellem mélyéről fényesen,

Hogy látásom erősebb legyen,

Mely csak az akaraterő

Által megőrizhető.

Vierte Februar-Woche

(23. Februar - 1. März)

(47) (V)

 

Es will erstehen aus dem Weltenschosse,

Den Sinnenschein erquickend, Werdelust.

Sie finde meines Denkens Kraft

Gerüstet durch die Gotteskräfte,

Die kräftig mir im Innern leben.

Február negyedik hete

(február 23. - március 1.)

(47) (V)

 

A kozmosz öléből készülődő keletkezés vágya

Pezsdítően hat az érzékek látszatvilágára.

S e vágy találjon gondolkodási képességemre

Olyan isteni erőkkel felfegyverkezve,

Melyek erőteljesen működnek bennem.

Erste März-Woche

(2-8. März)

(48) (W)

 

Im Lichte, das aus Weltenhöhen

Der Seele machtvoll fliessen will,

Erscheine, lösend Seelenrätsel,

Des Weltendenkens Sicherheit,

Versammelnd seiner Strahlen Macht,

Im Menschenherzen Liebe weckend.

Március első hete

(március 2-8.)

(48) (W)

 

A fényben, mely a kozmikus magasságokból ered,

S teljes erejével be akarja tölteni lelkemet,

A kozmikus gondolkodás bizonyossága itt jelenjen meg,

Megfejtve a lelkem mélyén szunnyadó rejtélyeket,

S gyűjtse össze sugarainak erejét,

Így ébresztve fel szívem szeretetét.

Zweite März-Woche

(9-15. März)

(49) (X)

 

Ich fühle Kraft des Weltenseins:

So spricht Gedankenklarheit,

Gedenkend eignen Geistes Wachsen

In finstern Weltennächten,

Und neigt dem nahen Weltentage

Des Innern Hoffnungsstrahlen.

 

(Und neigt dem nahen Weltentage

Des Innern Hoffnungsstrahlen.)

Március második hete

(március 9-15.)

(49) (X)

 

A kozmikus lét erejét érzem:

Így szól a gondolat fényessége,

Emlékezvén saját szellemének növekedésére

A kozmikus éjszaka sötétjében,

S bensejének reménysugarait szórva szét,

Sürgeti a kozmikus hajnal közeledtét.

 

(S belülről fakadó reménysugarakkal

Köszönti a közelgő kozmikus nappalt.)

Dritte März-Woche

(16-22. März)

(50) (Y)

 

Es spricht zum Menschen-Ich,

Sich machtvoll offenbarend

Und seines Wesens Kräfte lösend,

Des Weltendaseins Werdelust:

In dich mein Leben tragend

Aus seinem Zauberbanne,

Erreiche ich mein wahres Ziel.

Március harmadik hete

(Március 16-22.)

(50) (Y)

 

A kozmikus létesülés vágya

Erejét most teljesen feltárja,

S lényét így kibontakoztatva

Az ember Énjének azt mondja:

Igazi célom akkor válik valóra,

Ha életemet beléd oltom,

S varázsköréből feloldom.

 

FRÜHLING-ERWARTUNG

Vierte März-Woche

(23-29. März)

(51)

 

Ins Innre des Menschenwesens

Ergiesst der Sinne Reichtum sich,

Es findet sich der Weltengeist

Im Spiegelbild des Menschenauges,

Das seine Kraft aus ihm

Sich neu erschaffen muss.

TAVASZVÁRÁS

Március negyedik hete

(március 23-29.)

(51)

 

Az érzéki világ bősége

Beleárad az ember bensőjébe.

Önmagát látja viszont a világszellem

Az emberi szem tükörképében,

Hogy látása tőle

Kapjon új erőre.

Fünfte März- und erste April-Woche

(30. März  - 6. April)

(52) (Z)

 

Wenn aus den Seelentiefen

Der Geist sich wendet zu dem Weltensein

Und Schönheit quillt aus Raumesweiten,

Dann zieht aus Himmelsfernen

Des Lebens Kraft in Menschenleiber

Und einet, machtvoll wirkend,

Des Geistes Wesen mit dem Menschensein.

Március ötödik és április első hete

(március 30. - április 6.)

(52) (Z)

 

Mikor a lélek mélységeiből

A kozmikus lét felé fordul a szellem,

És szépség fakad a messzeségekben,

Akkor a mennyei távolból

Az emberek testébe életerő hatol,

S eggyé forrasztja az emberlét

És a szellem lényegét.

  Aus dem Deutschen von

(Magyar nyelvre átültette)

Korcsog Balázs

 

(Michaeli 2007 - Ostern 2008)

(2007. Michael-nap - 2008. Húsvét)

Utolsó frissítés ( 2012. november 21. )