Alapkő-meditáció,

egy holdcsomó után...

Valamikor még 2005/2006 fordulóján fordítottam le először az Alapkő-meditációt, az 1923-as Karácsonyi Gyűlésen történt szellemi Alapkőletételkor elhangzott, Rudolf Steiner által adott nagyszabású spruchot. Az idei centenáriumra és a karácsonyi előadásokra készülve most ismét elővettem ezt a régi fordításomat, alaposan átnéztem, átdolgoztam és sok helyen javítottam rajta.

Őszintén szólva, nagyon nem voltam elégedett a korábbi magyar fordításokkal: szerintem sokszor érthetetlenek, magyartalanok, olyan szavakkal, mint "szellemtengerlény" stb. Az első három rész refrénsorát ("Menschen mögen es hören") is én fordítottam először úgy, hogy "Bárcsak"-kal kezdődjék a mondat. Előtte évtizedekig "Hallják meg az emberek!"-ként fordították ezt a sort, és sokáig így is olvasták fel a MAT-ban. (Összehasonlításként egy régi fordítás itt olvasható.)

Szellemi szempontból is fontos, hogy a Karácsonyi Gyűlés és a szellemi Alapkőletétel centenáriumára egy szép, érthető, magyarul szóló, egyszerre spirituális és költői Alapkő-fordításunk legyen!

(Az említett refrénsorra két verziót is elképzelhetőnek tartok: "Bárcsak az emberek is meghallanák!", illetve "Bárcsak meghallanák az emberek!" - az utóbbi még rímel is, ahogy a német eredeti...)

Az 1923-as Karácsonyi Gyűlésen, az új, tisztán szellemi Alapkőletétel során Rudolf Steiner - az Alapkő-meditáció szavai és ritmusai révén - a jóakaratú emberek szívébe és lelkébe helyezte a Szeretet Alapkövét. 

Korcsog Balázs, 2023. november 

Rudolf Steiner

Alapkő-meditáció

I  

Emberlélek!

A végtagokban élsz,

Melyek a tér világán át visznek

A szellemi lét tengerébe:

Lelked mélyén gyakorold

A szellemi emlékezést,

Ahol a világteremtő

Lét működésében

A saját én

Az isteni Énben él;

S akkor a valóságnak megfelelően fogsz élni

Az ember kozmikus lényében.

Mert a világ mélységeiben létet teremtve

A magasságos Atya szelleme működik.

Szeráfok, kerubok, trónok,

(Ti, az erő szellemei)

Hangozzék föl a magasságokból,

Ami a mélységekben talál visszhangra;

S ez így szól:

Ex deo nascimur.

(Az emberiség az isteni világból ered.)

Ezt hallják az elemi szellemek

Keleten, Nyugaton, Északon és Délen:

Bárcsak az emberek is meghallanák!

II 

Emberlélek!

A légzésben és szívverésben élsz,

Melyek az idő ritmusán át vezetnek

Saját lelki lényed átéléséhez:

Lelki egyensúlyod megtartásával gyakorold

A szellemi gondolkodást,

Ahol a világteremtő

Tettek hullámzásában

A saját én

Egyesül a világ-Énnel;

S akkor a valósághoz hűen fogsz érezni

Az ember lelki működésében.

Mert a világ ritmusaiban,

A lelkeknek kegyelmet osztva,

Krisztus akarata működik a (Föld) környezetében.

Uraságok, erők, hatalmasságok (Küriotészek, dünamiszok, exuziák),

(Ti, a fény szellemei)

Hadd süsse át a Kelet tüze azt,

Ami Nyugaton van kialakulóban;

S ez így szól:

In Christo morimur.

(Krisztusban életté válik a halál.)

Ezt hallják az elemi szellemek

Keleten, Nyugaton, Északon és Délen:

Bárcsak az emberek is meghallanák!

III  

Emberlélek!

A nyugvó főben élsz,

Mely az öröklét mélyéről

Feltárja néked a világgondolatokat:

Gondolataid csendjében gyakorold

A szellem szemlélését,

Ahol az örök isteni célok

Világló fény-lényekként adnak

A saját énnek

Szabad akaratot;

S akkor a valóságnak megfelelően fogsz gondolkodni

Az ember szellemi mélységeiben.

Mert a világ minden lényében fényért esedezve

A Szellem világgondolatai működnek.

Archék, arkangyalok, angyalok,

(Ti, a lélek szellemei)

Ó, hadd kérjük a mélységekből,

Ami a magasságokban meghallgatásra talál;

S ez így szól:

Per spiritum sanctum reviviscimus.

(A Szellem világgondolataiban támad fel a lélek.)

Ezt hallják az elemi szellemek

Keleten, Nyugaton, Északon és Délen:

Bárcsak az emberek is meghallanák!

IV  

Az idők fordulóján

A világszellem fénye

Belépett a földi lét áramába;

Az éji sötétség

Uralma véget ért,

A napvilág fénye

Ragyogta be az emberek lelkét;

Fény,

Mely melegséggel tölti el

A szegény pásztor-szíveket,

Fény,

Mely megvilágosítja

A bölcs királyi főket.

Isteni fény,

Krisztus-Nap,

Töltsd el melegséggel

Szívünket,

Világosítsd meg

Elménket;

Hogy jó legyen,

Amit szívünkből

Alapítunk,

És saját kútfőnkből

Céltudatosan tenni akarunk.

Korcsog Balázs fordítása

(2005-2023)

a Karácsonyi Gyűlés és a szellemi Alapkőletétel

Az első és második Goetheanum hosszmetszete

Az első Goetheanum alapköve

Hol van most az Alapkő?

A második Goetheanum alatt

A Goetheanumban jelenleg két kiállítás is látható az alapkőletétellel kapcsolatban: egyrészt az Alázat - odaadás - áldozatkészség: az épület szellemi kézjegye című tárlat Andrej Belij és Hermann Linde képeivel, másrészt a KettősTér (Kétkupolás épület) - a Goetheanum és Alapköve című kiállítás. Anna Krygier az Alapkő pontos helyéről Dino Wendtlandot, utóbbi kiállítás kurátorát kérdezte.

A Rudolf Steiner által írott Alapkő-oklevél

A dornachi János-épület

(az első Goetheanum)

Alapkövébe helyezett oklevél

  ezoterikus feliratának magyarázata

IN: Im Namen (’nevében’) - illetve JN: Jesus Nazarenus (a názáreti Jézus, a nátháni lélek mint Krisztus hordozója) (a golgotai kereszt tetején álló INRI felirat első két betűjéhez hasonlóan)

Az első Goetheanum alapkőletételén elhangzott

makrokozmikus Miatyánk

és az emberek irigysége: az első Goetheanum leégése

AUM, ámen!

A Gonosz erői uralkodnak,

Az Én felbomlásáról tanúskodnak.

A mások által elkövetett önös vétkeket

Éljük meg mindennapi kenyerünkben,

Melyben nem teljesül be az Ég akarata,

Mert az ember elszakadt a ti országotoktól,

S elfelejtette a neveteket,

Ti Atyák a mennyekben!

(Korcsog Balázs fordítása, 2013) 

Kapcsolódó írásaink:

A makrokozmikus és a mikrokozmikus Miatyánk (2013)

Az első Goetheanum alapkőletétele és az Ötödik evangélium (2013)

Az új Hérosztratosz (Ki gyújtotta fel az első Goetheanumot?) (2023)

Ő az a bizonyos mérnök...  (Steiner és Englert) (2023)

Épül az első Goetheanum (1914. febr. 10-i állapot)

Az antropozófia középpontja

Az 1913-as esztendő

mint Grál-év

Az Alapkő, a János-épület és az Ötödik evangélium mint Krisztus befogadásához vezető út

Az 1913-as év - az önálló Antropozófiai Társaság, az utolsó müncheni misztériumjátékok, a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium esztendeje - kettős értelemben is az antropozófia középpontját jelenti. Egyrészt időrendben, kronológiailag képezi az antropozófia földi fejlődéstörténetének középpontját a 20. század első negyedében: a Rudolf Steiner szellemi tanítóként való fellépésétől és az általa vezetett Német Szekció megalapításától a munkásságának betetőzéséig, az 1923/24-es Karácsonyi konferenciáig és a társaság újraalapításáig, majd Steiner idő előtti haláláig tartó időszakban.

A János-épület (a Goetheanum) első modellje

Az antropozófia középpontja

Az 1913-as esztendő

mint Grál-év

A dornachi alapkőletétel és az

Ötödik evangélium esztendeje

Az 1913-as év az önálló Antropozófiai Társaság megalapításának, az utolsó müncheni misztériumjátékoknak, a dornachi János-épület (az első Goetheanum) alapkőletételének és az Ötödik evangélium kezdetének esztendeje.

A dornachi János-épület (az első Goetheanum)

1913. szeptember 20.

A János-épület alapkőletétele és az Ötödik evangélium

Az Antropozófia alapköve

Száz éve, 1913. szeptember 20-án helyezték el Rudolf Steiner és munkatársai a svájci Bázelhez közeli dornachi dombon az akkor még János-épületnek nevezett első Goetheanum alapkövét. Ez az alapkőletétel az antropozófiai mozgalom és társaság egész történetének egyik legjelentősebb eseménye és mérföldköve (az 1907-es müncheni Pünkösdi kongresszus és az 1923-as dornachi Karácsonyi konferencia között), sőt: Rudolf Steiner szellemi tanítói működésének és az antropozófia földi fejlődésének középpontja (az 1902 és 1924/25 közötti időszakban) - kronológiailag és az Ötödik evangéliumhoz kapcsolódva szellemi és krisztológiai értelemben is.[1]

A János-épület alapköve

1913. - 2013. szeptember 20.

Az első Goetheanum alapkőletételének

százéves évfordulója

(A Goetheanum ünnepe)

Az Általános Antropozófiai Társaság és a Svájci Antropozófiai Társaság közös rendezvénye

Virginia Sease, Clara Steinemann és Marc Desaules bevezetőjét lásd a MAT 2013. szeptemberi hírlevelében

Először hangzik el az Ötödik evangéliumból

A makrokozmikus Miatyánk

a dornachi János-épület (az első Goetheanum) alapkőletételekor

(1913. szeptember 20.)

AUM, Amen!                                                                     AUM, ámen!

Es walten die Übel,                                                          A Gonosz erői uralkodnak,

Zeugen sich lösender Ichheit,                                          Az Én felbomlásáról tanúskodnak.

Von andern erschuldete Selbstheitschuld,                      A mások által elkövetett önös vétkeket

Erlebet im täglichen Brote,                                             Éljük meg mindennapi kenyerünkben,

In dem nicht waltet der Himmel Wille,                             Melyben nem teljesül be az Ég akarata,

Da der Mensch sich schied von Eurem Reich               Mert az ember elszakadt a ti országotoktól,

Und vergass Euren Namen,                                            S elfelejtette a neveteket,

Ihr Väter in den Himmeln.                                               Ti Atyák a mennyekben!

(Fordította: Korcsog Balázs)