Százéves összefoglaló

Az 1911-es év

Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében

(Találkozások, előadások, alapítások)

(1.) találkozások és elválások: Karl Heyer (az antropozófus történetírás csírája), Anna Eunike halála (a weimari családanya, Rudolf Steiner első felesége), Franz Kafka (a prágai író küszöbélménye), Friedrich Rittelmeyer (a Keresztény Közösség későbbi alapítója: a kereszténység és az egyház újra egymásra talál), Tatyjana Kiszeljova (az egyik első euritmista)

(3.) „alapítások”: Teozófiai Társaság: Kelet Csillaga Rend, genovai kongresszus elmarad (az 1907-es müncheni és az 1909-es budapesti teozófiai kongresszus után az 1911 őszére tervezett genovai kongresszust az angol teozófus vezetők az utolsó pillanatban lemondják); német szekció, a későbbi Antropozófiai Társaság: müncheni János-épület egyesülete, stuttgarti Zweig-ház, 1911. december 15.: Teozófiai és Művészeti Társaság (az 1911-es „alapítási” kísérlet - Christian Rosenkreutz jegyében, a társaság mint munkamódszer, „keine Gründung, sondern Stiftung”), az euritmia szellemi fogantatása

1911-2011 adventje és karácsonya

Százéves az euritmia

A két „első euritmista”

(Lory Maier-Smits és Tatjana Kiszeljova)

Ha ebben az évben fokozott erővel gondolunk Rudolf Steiner jelentős munkásságára, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy többször is egyértelműen rámutatott: az általa hozott szellemi felismeréseket nem csupán tudásként kell befogadnunk, hanem teljes szívünkkel és lelkünkkel, hogy azokat tevőlegesen, tettek formájában is valóra válthassuk a Földön.

A számtalan dolog közül, mely Rudolf Steiner szellemi megismerései által valósult meg a Földön, idén az euritmia százéves fennállását ünnepelhetjük.

Rudolf Steiner később egy alkalommal beszámolt róla, hogy már ezoterikus munkája kezdetén felismerte: égető szükség van az euritmiára ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek a szellemi dolgokat összekötni a szívükkel, s hogy azok tetté váljanak bennük. „De sajnos senki sem fordult hozzám kérdéssel ezzel kapcsolatban” - fűzte hozzá Rudolf Steiner.

Virginia Sease új könyvének címlapja

1911. december 15.

Teozófiai és Művészeti Társaság

Az 1911-es „alapítási” kísérlet

(keine „Gründung”, sondern „Stiftung”)

Virginia Sease ez alkalomból megjelenő új könyvének címlapja, Christian Rosenkreutz arcképével. Rudolf Steiner ugyanis kettős értelemben is függetleníteni akarta magától ezt az új teozófiai és művészeti társulást: egyrészt oly módon, hogy az egyes művészeti területek „képviseletével” önállóan tevékenykedő embereket bízott meg (Marie von Sivers lett volna az irodalom, Felix Peipers az építészet, Adolf Arenson a zene, Hermann Linde a festészet, Imme von Eckardtstein pedig az általános művészet „felelőse”). Másrészt úgy, hogy az új teozófiai és művészeti társulást később Christian Rosenkreutz szellemi „védnöksége” vagy „oltalma” alá kívánta helyezni.

1911. október 31. - december 5.

A földfejlődés

szellemi-valós háttere

Öt előadás Berlinben (GA 132)

1911. október 31.: A Föld Szaturnusz-megtestesülésének belső aspektusa (az idő születése)

1911. november 7.: A Föld Nap-megtestesülésének belső aspektusa (a tér születése)

1911. november 14.: A Föld Nap-megtestesülésének belső aspektusa és a Hold-megtestesülésbe való átmenet

1911. november 21.: A Föld Hold-megtestesülésének belső aspektusa

1911. december 5.: A földplanéta Föld-megtestesülésének belső aspektusa

A karlsruhei ciklus

Jézustól Krisztushoz

1911. október 4-14.

Jézus alakját nem ismerhetjük meg külső dokumentumok révén. (…) Az evangéliumok sohasem Krisztus hordozójának külső életrajzát jelentik. Az evangéliumok modern kutatói éppen abban a félreértésben vannak, hogy a názáreti Jézus külső életrajzát keresik bennük. Ám az evangéliumok keletkezésének korában egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a názáreti Jézus külső életrajzát írják meg. Olyasmit akartak bennük leírni, ami az ember lelkét elvezetheti oda, hogy Krisztus hatalmas szellemét a világ létezésének okaként szeresse. A evangéliumok olyan írások, olyan utak, amelyek által a lélek rátalálhat Krisztusra.

A rózsakeresztes kereszténység

Christian Rosenkreutz

lénye és működése

Neuchâtel, 1911. szeptember 27-28.

Mély megelégedéssel tölt el, hogy első alkalommal lehetek itt ebben az újonnan alapított Zweigben, mely Christian Rosenkreutz magasztos nevét viseli, s ezáltal lehetőség nyílik számomra, hogy első ízben szóljak részletesebben Christian Rosenkreutzról. Miben áll Christian Rosenkreutz misztériuma? Egy este során nem lehet mindent elmondani erről a személyiségről, ezért ma magáról Christian Rosenkreutzról, holnap este pedig a működéséről fogunk beszélni.

Hogy Christian Rosenkreutzról beszéljünk, annak előfeltétele, hogy nagy bizalommal legyünk a szellemi élet misztériumai iránt, tehát nem csupán a személy, hanem a spirituális élet hatalmas titkai iránt. Egy új Zweig megalapításának azonban mindig is a szellemi életbe vetett hit volt az előfeltétele.

Hammacher új könyve a misztériumdrámákról

A müncheni misztériumjátékok

Az antropozófia Bayreuthja*

(Schuré, Steiner és Wagner)

 

Edouard Schuré** francia író, költő és esztéta volt, Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner) és Rudolf Steiner barátja és munkatársa, a francia teozófiai élet egyik vezető alakja. Francia volt, a francia szellemiség gyökereit kutatta (például A kelta lélek és a francia szellem című tanulmányában), de több szálon is kötődött a németséghez: erre már születésének helye, a francia-német határon fekvő, örökös francia-német konfliktusok tárgyát képező Elzász és székhelye, Strassburg (franciául Strasbourg) városa is utal jelképesen. Schuré húsz esztendővel idősebb volt Steinernél (éppen a michaeli küzdelem kezdetének évében született), de négy évvel túlélte őt (1841-1929).