NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal arrow 100 éve (1907-1913) arrow 1909 arrow Száz éve (Vor hundert Jahren: Das Lukas-Evangelium in Basel)
Száz éve (Vor hundert Jahren: Das Lukas-Evangelium in Basel) Nyomtatás E-mail
2009. szeptember 14.

Image1909. szeptember

A bázeli Lukács-evangélium

 

Az akkor még a Teozófiai Társaság Német Tagozatának keretében működő antropozófiai mozgalom müncheni ünnepi játékai: Edouard Schuré elzászi író és teozófus Lucifer gyermekei című misztériumdrámájának bemutatója, illetve Rudolf Steiner ehhez kapcsolódó előadássorozata, a müncheni Kelet-Nyugat-ciklus befejezése után Steiner egészen szeptember közepéig a bajor fővárosban marad, és onnan közvetlenül (Berlinbe való hazatérés nélkül) indul tovább soron következő előadássorozatának helyszínére, Bázelbe.

Az antropozófia későbbi földi központjának, Dornachnak a tőszomszédságában fekvő svájci német városban kerül sor az 1909-es esztendő hetedik - s egyben utolsó - nagy ciklusára: a bázeli Lukács-evangéliumra (GA 114).

Image
A két Jézus gyermek Borgognonénál
Rudolf Steiner
- miután az 1909-es év első felében többek között a spirituális ökonómiáról tartott előadásaival előkészítette hozzá a terepet (GA 109) - a Lukács-evangéliumról szóló bázeli előadásaiban, 1909 szeptemberében beszél először (immár az Ötödik evangéliumból merítve) az idők fordulóján végbement események egyik legfontosabb tényezőjéről, egyúttal az általa hozott modern szellemtudomány, az antropozófia egyik legjelentősebb felismeréséről: a két Jézus gyermek titkáról. Arról, hogy a földfejlődés központi eseményéhez, Krisztusnak mint kozmikus Nap-szellemnek a földi megjelenéséhez és egyetlen egyszeri fizikai megtestesüléséhez nem csupán egy, hanem két kitüntetett emberi lény burokrendszerére: a két Jézus gyermek - más-más lelki és szellemi minőségeket és képességeket hordozó - földi burkaira és azoknak egy bizonyos időpontban történő egyesülésére volt szükség. Rudolf Steiner mintegy ezzel hidalja át az evangéliumok leírásai közti különbséget és hozza ugyanakkor közös (krisztusi) nevezőre a Máté-evangélium és a Lukács-evangélium két különböző gyermekségtörténetét.

A bázeli Lukács-evangélium előadásain résztvevők visszaemlékezései szerint Rudolf Steinernek a két Jézus gyermekkel (és értelemszerűen a két szent családdal: két Józseffel és két Máriával kapcsolatos) fejtegetései - legalábbis a hallgatók egy részénél - „olyan rendkívüli nyugtalanságot és felzúdulást idéztek elő, amiről ma már szinte fogalmunk sem lehet”.

Az 1909. szeptemberi, Lukács-evangéliumról szóló ciklus volt Rudolf Steiner második bázeli előadássorozata: az elsőt, a bázeli János-evangéliumot a Müncheni Kongresszus évének végén, 1907 novemberében tartotta. Az 1909-es bázeli Lukács-evangélium volt Rudolf Steiner négy evangéliumot felölelő nagy svájci evangéliumi sorozatának második része: a négy ciklusból háromnak Bázel adott otthont.

Az 1907-1909-es évek teozófiai kongresszusait és Rudolf Steiner ezekben az években tartott ciklusait figyelembe véve láthatjuk, hogy Rudolf Steiner mindkét nagy kongresszust, illetve az azokhoz kapcsolódó rózsakeresztes sorozatait követően - az 1907-es Müncheni Kongresszus és ciklus, illetve az 1909-es Budapesti Kongresszus és ciklus után is - Kasselben tartott előadássorozatot, továbbá hogy mindkét kongresszusi esztendő utolsó ciklusára (1907 őszén és 1909 őszén is) Bázelben került sor. Az antropozófia története szempontjából is sorsdöntő 1907-es és 1909-es esztendők jelképes értelemben tehát egyaránt bázeli ciklusokkal zárulnak, ami - ha Kasselen kívül Bázelnek és környékének az európai szellemi életben elfoglalt helyét, mindenekelőtt az ezoterikus kereszténység és az európai misztériumáramlatok (többek között a Grál-áramlat és a rózsakeresztesség) történetében betöltött szerepét is tekintetbe vesszük, akkor ez - az antropozófiai mozgalom szellemi irányultságát és e mozgalom azon törekvését is jelzi, hogy a teozófiai munkát ismét keresztény-rózsakeresztes irányba terelje, ugyanakkor már a néhány évvel később létrehozott, önálló Antropozófiai Társaság és annak földi központja, a Bázel mellett található dornachi János-épület (a későbbi Goetheanum) felé is előremutat.

A bázeli Lukács-evangélium tíz előadása:

1909. szeptember 15. - 1. előadás: Beavatottak és tisztánlátók. A beavatás különféle szempontjai. A négy evangélium a szellemi kutatás nézőpontjából

1909. szeptember 16. - 2. előadás: A Lukács-evangélium mint a szeretet és a részvét princípiumának kifejeződése. A bódhiszattvák és Buddha feladatai

1909. szeptember 17. - 3. előadás: A buddhista világszemlélet beáramlása a Lukács-evangéliumba. Buddha tanítása. A nyolcágú ösvény

1909. szeptember 18. - 4. előadás: A régi Atlantiszt irányító misztériumhelyek. Buddha nirmanakayája és a nátháni Jézus gyermek. Ádám lelke a bűnbeesés előtt. Zarathusztra újramegtestesülése a salamoni Jézus gyermekben

1909. szeptember 19. - 5. előadás: A buddhizmus és Zarathusztra hatalmas szellemi áramlatának egyesülése a názáreti Jézusban. A nátháni és a salamoni Jézus gyermek

1909. szeptember 20. - 6. előadás: A héber nép küldetése. Buddha tanítása az emberi lélek nemesebbé tételéről és Zarathusztra kozmikus tanítása. Illés és Keresztelő János

1909. szeptember 21. - 7. előadás: A két Jézus gyermek. Krisztus megtestesülése a názáreti Jézusban. Visva Karman, Ahura Mazda és Jahve. A tizenkét bódhiszattva szellemi páholya és a Tizenharmadik

1909. szeptember 24. - 8. előadás: Az emberiség tudatának fejlődése az Atlantisz utáni időszakban. A szellemtudománynak az a küldetése, hogy elérje: ismét a szellemi világ uralkodjék a fizikai fölött. A Krisztus Énjéből kiinduló hatások

1909. szeptember 25. - 9. előadás: A Sínai-hegyi parancsolat mint az Én utolsó előzetes híradása. Buddha tanítása a részvétről és szeretetről. A törvény kereke. Krisztus mint a szeretet eleven erejének hordozója

1909. szeptember 26. - 10. előadás: A karma és reinkarnáció tana és a kereszténység. A régi beavatás kétféle formája: Jónás és Salamon. A Krisztus-princípium és a beavatás új formája. A golgotai esemény mint a világtörténelem külső színpadán végbement beavatás

A Lukács-evangéliumról szóló ciklus tíz előadása mellett szeptember 19-én és 26-án „társas összejövetelekre” és a hallgatókban felmerülő kérdések megválaszolására, továbbá szeptember 22-én és 23-án egy-egy nyilvános előadásra is sor kerül Bázelben, melyeknek témája Goethe Faustja (A Faust szellemtudományi jelentősége és Goethe Faustjának mélyebb rejtelmei).

A bázeli Lukács-evangéliummal zárul Rudolf Steiner előadói munkásságában az 1909-es év második harmada: a Berlinen kívül tartott önálló, nagy ciklusok időszaka.

Rudolf Steiner a Pál apostol társának és tanítványának, Lukácsnak a nevéhez fűződő harmadik szinoptikus evangéliumról tartott előadásainak helyszínéről, a három ország: Németország, Franciaország és Svájc találkozási pontján (az úgynevezett Dreiländereckben) fekvő svájci Bázelből még mindig nem tér vissza a német birodalmi fővárosba, Berlinbe, hanem - az akkor Németországhoz, ma Franciaországhoz tartozó - Elzász felé veszi útját.

Utolsó frissítés ( 2009. október 10. )
 
< Előző   Következő >