NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás
Keresés


Archívum
NOVALIS / Főoldal arrow 100 éve (1907-1913) arrow 1911 arrow Száz éve halt meg Anna Steiner, Rudolf Steiner első felesége
Száz éve halt meg Anna Steiner, Rudolf Steiner első felesége Nyomtatás E-mail
2011. március 19.
Image
A weimari Eunike-ház: itt született A szabadság filozófiája
1911. március 19.

Anna Steiner halála

  Az Eunike család szerepe

Rudolf Steiner életútján

 

Száz éve, 1911. március 19-én halt meg Anna Steiner (előzőleg Anna Eunike, született Anna Schultz), Rudolf Steiner 1890-es évekre tehető weimari időszakának élettársa, majd 1899-től első felesége (1853-1911).

Rudolf Steiner az Életutam című önéletírásában - földi életének utolsó esztendejében - a következőképpen emlékezik vissza a nagyjából 33 évvel azelőtt történtekre:

Heinrich Fränkel, egy Weimarban élő liberális politikus „bevezetett a családjába, ez a család viszont egy másik családdal is összeismertetett. És itt olyasvalami játszódott le, ami mintegy a képmása volt annak a figyelemreméltó sorsösszefüggésnek vagy sorsszerű kapcsolatnak, mellyel annak idején Bécsben találkoztam. Ott bensőséges kapcsolatban álltam egy családdal, de úgy, hogy a családfő mindig láthatatlan maradt, s ennek ellenére szellemileg-lelkileg olyan közel került hozzám, hogy halála után mint legjobb barát fölött én tartottam a gyászbeszédet. Családján keresztül ennek az embernek az egész szellemisége előttem állt a maga teljes valójában.

És most majdnem ugyanolyan kapcsolatba kerültem annak a családnak a fejével, melybe a liberális politikus révén mintegy kerülő úton jutottam. Ez a családfő nem sokkal azelőtt halt meg, s özvegye teljesen átadta magát a férje iránti kegyeletteljes gondolatoknak. Úgy adódott, hogy kiköltöztem abból a weimari lakásból, ahol addig laktam, és ehhez a családhoz költöztem. Ott volt ennek az elhunytnak a könyvtára, aki szellemileg sok minden iránt érdeklődő ember volt, de a bécsi családfőhöz hasonlóan kerülte az emberekkel való érintkezést, és ő is teljesen a saját »szellemi világában« élt, s ezért a világ mindkettejüket, a bécsi és a weimari családfőt is »különcnek« tartotta.

Úgy éreztem, hogy ez az ember ugyanúgy, mint a másik, mintegy »a lét kulisszái mögött« keresztezi a sorsomat, hogy sorsszerű kapcsolatban áll velem, anélkül hogy a fizikai életben találkozhattam volna vele. Bécsben igen szívélyes kötelék jött létre köztem és az »ismeretlen ismerős« családja között; Weimarban pedig egy számomra még jelentőségteljesebb kapcsolat alakult ki e második »ismeretlen ismerőssel« és családjával.

(…)

E két lélekkel való kapcsolatnak - a weimarit Eunikének hívták - számomra fontos szerepe volt A szabadság filozófiájának létrejöttében.

Weimari időszakom túlnyomó részét ennek a weimari »ismeretlen ismerősnek« a családjánál töltöttem. Lakásuk egy része az én rendelkezésemre állt. Anna Eunike asszony, akivel csakhamar benső barátságot kötöttünk, a legönfeláldozóbb módon gondoskodott mindenről, amire szükségem volt. Nagyra értékelte, hogy mellette álltam a gyermeknevelés fáradságos munkájában. Férje halála után négy leányával és egy fiával maradt özvegyen.

A gyermekeket csak alkalomadtán láttam. Ilyen alkalom persze elég gyakran adódott, hiszen teljesen úgy tekintettek rám, mint családtagra. Otthon reggeliztem és vacsoráztam, de amúgy házon kívül étkeztem.

Nagyobb műveim közül A szabadság filozófiája és a Nietzsche - küzdelme kora ellen című írásom is itt született.” (GA 28: Életutam, 20. fejezet)

„Magánéletem külsőleg akkor vált teljesen rendezetté, amikor az Eunike család [1899-ben] Berlinbe költözött, és náluk lakhattam, ahol is a legjobb ellátásban volt részem. Ezt megelőzően egy saját külön lakásban laktam, és ez elég sok nyomorúsággal járt. Az Eunike asszonyhoz fűződő barátság nem sokkal később polgári házassággá alakult át. Ennyit a magánéletemről. Az Életutamban kizárólag arról teszek említést a magánéletemből, ami a belső fejlődésemmel is összefügg. És életemnek ezt az időszakát, melyet Eunikéék házában töltöttem, csupán azért említem, mert akkoriban ez biztosította számomra a nyugodt és háborítatlan alapot ahhoz, hogy belsőleg és külsőleg is mozgalmas életet élhessek. Magánéletem körülményei amúgy nem tartoznak a nyilvánosságra. Másoknak ahhoz nincs semmi közük. Szellemi fejlődésem ugyanis teljes mértékben független a magánéletemtől. Meggyőződésem, hogy belső fejlődésem akkor is úgyanígy ment volna végbe, ha teljesen másként alakul a magánéletem.” (Uo., 27. fejezet)

 

Az összeállítást készítette: Korcsog Balázs

A mellékelt képen az Eunike család weimari háza látható: Rudolf Steiner ennek földszinti lakásában írta ifjúkori filozófiai főművét, A szabadság filozófiáját (1892-93).
Utolsó frissítés ( 2012. február 29. )
 
< Előző   Következő >